SFmag

A Riddick-sorozat főszereplője az antihős Richard Bruno Riddick, aki egy marcona, keménykötésű bűnöző, a Fúria bolygó népének egyik utolsó túlélője. Mozgása gyors, csapásai halálosak, egy tökéletes gyilkológép, ezeken felül kiválóan lát a sötétben a különleges szeme által. Ez egyben a gyengesége is, mivel normál látási viszonyok között már túl sok neki a fény, ezért egy  [ More ]

A Hold továbbra is kemény világ, ahol még a lélegzetvételért is fizetni kell, avagy megjelent Ian McDonald Luna-trilógiájának második kötete. Az első részről, a Luna – Újhold után a Luna-Ordasholdban pedig folytatódik a háború, és tovább nőnek a tétek, tovább hullanak a szereplők az első résznél sokkal feszesebb és izgalmasabb regény lapjain. Meg vagyok győződve róla,  [ More ]

Kezdetben – évezredekkel ezelőtt, úgy az 1990-es évek első felében – voltak a kínai textiláruk, az édes-csípős levesek, az olcsóbb, de megbízhatatlanabb elektronikai termékek és lassan hozzászoktunk a kínai kultúra, termelés realitásához. Kicsit le is sajnáltuk őket. Azután jött a mobiltelefonok és a hozzájuk kapcsolódó fejlesztések, most pedig ott tartunk, hogy Kína egymaga több tudományos  [ More ]

Szeretnék nagyon dühös lenni az Ad Astrára, de mégsem tudok rá teljesen haragudni. Szerintem nem jó film, pedig lehetett volna az, ellenben a hangulata sokszor a Blade Runnder 2049-et vagy a 2001. Űrodüsszeiát idéző képi világával mégis bekúszott a bőröm alá, és a film a feléig elhitette azt, hogy a történetének van értelme. Sajnos a   [ More ]

2019 augusztusban Dublinban rendezték meg az ezévi Worldcont, és két szubjektív élménybeszámolón keresztül megpróbáljuk kicsit visszaadni az esemény igazi hangulatát, hogy milyen is, amikor csak úgy jönnek-mennek az ismert írók, és sok ezer sci-fi és fantasy rajongó vesz körül. (Itt érhető el a második!, Körmendi Ágnestől.) Már nyolcvan éve rendezik meg majdhogynem minden évben a WorldCont,  [ More ]

Szóval, ennek a könyvnek a fülszöveg-ajánlói között van egy ilyen Stephen Baxtertől, hogy “mintha Alfred Hitchcock közös filmet forgatott volna H. P. Lovecrafttel”. Szerintem ez olyan távol áll a valóságtól, amennyire csak lehet. Az Öröknyár olyan második világháborús kémregény, amit indokolatlanul sokáig pácoltak Dan Aykroyd koponya-vodkájában, oké? Semmi Hitchcock meg Lovecraft. Hannu Rajaniemi már a  [ More ]

Az 1998-as Pi az amerikai Darren Aronofsky egyik kevésbé ismert műve, bár a filmet nézve hamar felismerhető az az egyedi képi világ, amit későbbi rendezéseiben már láthattak a nézők, mint például a Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú, Noé, és az Anyám! című filmek esetében. A Pi (1998) filmet még véletlenül sem összekeverendő a Pi  [ More ]

Itt egy újabb “vonal alatti” Dick-regény (értem ez alatt, hogy még Amerikában is kevésbé ismert, átlagból nem kiemelkedő, korai, valószínűleg két hét alatt íródott, stb.), és én még mindig széles vigyorral és delíriumos élvezettel olvasom minden sorát. Le lehet erről jönni? Remélem, nem. Szokás szerint tehát van egy eklektikus történetvezetéssel és még eklektikusabb világépítéssel felskiccelt  [ More ]

Bár a rendkívül összetett és szerteágazó Warhammer 40000 (vagy röviden WH40K) univerzummal még csak két regény és egy novella erejéig sikerült megismerkednem, már az első általam olvasott könyvnek sikerült beszippantania. A Gaunt Szellemei regénysorozat első darabjáról van szó, az Első És Egyetlenről, Dan Abnett tollából, mely 1999-ben került kiadásra. A Gaunt Szellemei egy katonai osztagról  [ More ]

A sci-fi horror műfajnak mindig is meg volt a maga létjogosultsága; ha valóban találkoznánk földönkívüli fajokkal, nem biztos, hogy azok humanoid felépítésűek és békések lennének, megtörténhetne, hogy tőlünk nagyon különböző kinézettel, biológiával rendelkeznének és agresszíven viselkednének az emberi fajjal szemben. Ez a fajta izgalom volt az alapja több Lovecraft-novellának, az Alien-sorozatnak vagy a Dolog című  [ More ]

Ted Chiang második kötete is több szenzációs novellát tartalmaz.

A 2002-es Equilibrium egy kevésbé ismert amerikai sci-fi disztópia, amelyben jövőbeli diktatúrák ellen küzd az emberiség. Ezekben a sztorikban az elnyomók sok esetben vagy a magas technológiai fejlettségükkel élnek vissza, vagy valamely kegyetlen ideológiával sikerült befolyásolniuk a tömegeket, akik szinte már vágynak is az elnyomásukra, és a vezérük bármely parancsára képesek feláldozni magukat. Az Equilibriumban  [ More ]

Margaret Atwood életműve itthon jó sokáig elvolt a radar alatt – a sci-fi rajongói féltve őrizték, a szélesebb olvasóközönség viszont óvatosabban szelektált. Igazi, mindent elsöprő sikert csak az elmúlt években aratott, nem kis mértékben A szolgálólány meséje új, pontosabb adaptációjának köszönhetően. Itt ez az életmű, amely rövidebb idő alatt kap nagy figyelmet, mint azt a  [ More ]

Emlékeztető! A beküldési határidő: 2019. augusztus 1. éjfél! Mi is ez? 2011. július elején próbaképpen megrendeztük a Fantasztikus Kéziratok Éjszakáját, ahol novellákról, regényrészletekről mondtuk el a véleményünket. Ebből a kísérletből egy évek óta tartó rendezvénysorozattá nőttük ki magunkat, úgyhogy immár kilencedik alkalommal indul útjára a Fantasztikus Kéziratok éjszakája. Sci-fit, fantasyt vagy horrort írsz, de még keresed az utadat? Nincs őszinte  [ More ]

A Netflixen látható The Wandering Earth című kínai sci-fi a nagy hollywoodi ősök nyomában jár.

A modern brit sci-fi egyik élharcosa ismét enciklopédia méretű regénytrilógiát tett le az asztalra. A Nemzetközösség-univerzumban játszódó újabb eposz Peter F. Hamilton eddigi talán legjobb történetfolyama, és igazi, vérbeli űropera. Pedig legalább a fele fantasy. A ciklus nyitó könyve, a 2007-ben kiadott Álmodó üresség 2019 tavaszán végre magyarul is megjelent a Delta Vision kiadónál. A második  [ More ]

A magyar Tünde Farrand első regénye vérbeli disztópia a jövő Angliájából.

Jonathan Strahan 2019-ben is összeállította sci-fi és fantasyválogatását – a Gabo pedig kiadta magyarul.

Nemrég pont azon tűnődtem, hogy lehet-e hatásos rémtörténeteket elmesélni egyoldalas képregényekben, feldobva egy egyszerű koncepciót a lap tetején, ami a végére egy hátborzongató távlat megsejtésével zár? Még Junji Ito mangáiban is ritkának számít az ilyesmi, de az immár közel két évtizede Amerikában élő és angolul alkotó Tamásfi László meglehetősen hibrid képregényében tucatnyi példát is találunk  [ More ]

A jó science-fiction nem öregszik. Nyilván ezt függ attól, hogy egy adott történet milyen technológiákat használ, mennyire érti a társadalmi folyamatok, társadalmi dinamikák alapvető igazságait és mélységeit, és attól is, hogy a karakterei bármilyen díszlettől függetlenül is hihetőek-e. Alapvetően nem féltem attól, hogy az Agave 2019-ben még mindig bevállal új szerzőket harminc évvel ezelőtt megjelent  [ More ]