SFmag

Neil Gaiman folytatja az Álomúr történetét, pontosabban az első Sandman képregénnyel megkezdett sorozat történéseit. Ezúttal nem kapunk olyan nagy és átfogó történetet, mint A babaházban, sőt, ezeknek a történeteknek még csak nem is Morpheusz a főhőse. Gaiman az Álomország történeteiben bevallottan szeretett volna pár olyan történetet megírni, amelyek korábban jutottak az eszébe, de nem tudta sehogyan sem beleilleszteni a Sandman fő cselekményvonalába. Másrészt pedig ezzel is erőt gyűjthetett a Végtelenek történetének folytatásához.

És jaj a magnókazetták istenének, és a táviratos kisasszonyok istenének, mert mindegyikre ugyanaz a sors vár: ha az emberek nem hisznek bennük, végük. Ettől szűköl mindegyik új isten, akik még csak nemrég törtek hatalomra, és ezért készülődnek egy mindent eldöntő háborúra a régi istenek ellen. Ha pedig ebbe egy halandó is belekeveredik, az nem sok jóra számíthat. Gaiman Amerikai istenek című regényének ismertetője következik…

Egy műsor, ami úgy vonult be a Guinness rekordok könyvébe, mint a leghosszabb ideig futó és a legnépszerűbb science fiction TV-sorozat, és aminek egyetlen igazán állandó szereplője egy kék rendőrségi telefonfülke a hatvanas évekből? Na, ilyet is csak az angolok találhattak ki, gondolnánk, és felrémlenek előttünk a Monty Python tagok és Douglas Adams. És, valljuk be, nem is járunk messze a valóságtól.

Neil Gaiman, aki akkor még nem számított olyan nagy névnek, Karen Bergertől, a DC Comics szerkesztőjétől megbízást kapott egy új képregény-sorozat megírására, ami korábbi DC-s karaktereket értelmezne át. Gaiman elő is állt egy történettel az Álmok Uráról, akit a halandók világában foglyul ejtenek, majd kiszabadulása után varázstárgyai felkutatásába kezd. A kiadó rábólintott a tervre, és 1989-ben meg is jelent a Sandman első száma.

Gaiman mostanában keveset ír, akkor is főként ifjúsági könyvet vagy blogot, mintha húzná hűséges olvasói idegeit. Igen, valljuk be, hogy várunk egy nagyregényt, mint az Amerikai istenek, és addig fájó szívvel olvassuk a rövidke elbeszéléseket. Ilyen A temető könyve is.