SFmag

1973, Nebula és Brit Science Fiction Award. 1974, Hugo, Locus, Jupiter és John W. Campbell Memorial Award. Már ez a felsorolás felkelti az ember érdeklődését az iránt a könyv iránt, ami megkapta a díjakat. Pláne akkor, ha azt is hozzátesszük, hogy a sci-fi egyik legnagyobb ászának a könyve, aki 4 hosszú év után tért vissza a regényíráshoz. Gondolom páran már kitalálták, hogy Arthur C. Clarke-ról van szó (aki ekkor még nem Sir, az majd csak 1998-ban lesz), a regény pedig az 1972-es Randevú a Rámával (Rendezvous with Rama).

A Calculating God nem egy olyan mű, ami mellett szó nélkül elmehetünk. Ajánlott olvasmány, mivel úgy vet fel, és jár körbe nagyon érzékeny kérdéseket hitről, Istenről, evolúcióról, hogy közben szórakoztat, és gondolkodásra késztet. Még ha kissé részrehajlónak is tűnik olykor.

Egy kiábrándult sci-fi olvasó találkozása Robert Charles Wilson Julian Comstock című, 2009-es, Hugo-díjra jelölt regényével. Az olajválság utáni lepusztult USA 22. századi portréja, természetesen egyelőre csak angol nyelven.

Egy olyan világban, ahol fennmaradt az Azték Birodalom, és a véráldozat és a nanotechnológia egyaránt jelen vannak, mit tehetsz, hogy megőrizd azt, amiben hiszel, és emelt fővel állhass Solotl, a halál istene elé?

A Hugo-díjjal foglalkozó hetünkből nem maradhatnak ki a képzőművészek sem. Az idei jelöltek névsora pontosan megegyezik a tavalyi évben jelöltekével: Bob Eggleton, Daniel Dos Santos, John Picacio, Stephan Martinière és Shaun Tan.

A kisregények és elbeszélések után, ezúttal a „Best Short Story”, vagyis a 7500 szónál rövidebb művek, a novellák kategóriájáról írunk.

Ezúttal a „Best Novelette” vagyis a 7500 és 17500 szó közé eső művek, az elbeszélések kategóriájáról írunk.

Több mint ezer szavazat alapján májusban eldőlt, hogy mely művek indulnak idén a Hugo-díjért. Az SFmag megkísérel minden jelöltről valamiféle értékelést adni, ezúttal a „best novella” vagyis a 17500 és 40000 szó közé eső művek kategóriájáról írunk.

Tegyük fel, hogy olyasvalaki írja ezt a cikket, aki még az életben nem látott Doctor Who epizódot. Felmerülhet benne a kérdés: bele lehet kezdeni ebbe a sorozatba? A továbbiakban arra vállalkozom, hogy elkísérem fiktív egyszeri nézőnket, aki a 2011-es Hugo-díj „best dramatic presentation, short form” kategóriájában szereplő három Doctor Who epizóddal vesz mintát a sorozatból.

Roger Zelaznynak hazánkban sajnos alig jelent meg regénye, a sci-fit kedvelők elsősorban a Galaktika magazinban megjelent novellái alapján ismerhetik; remélhetőleg az Agave kiadó megtöri ezt a sort. A Fény Ura egy távoli telepesbolygón játszódik, ahol az emberek, akik elsőként léptek erre a bolygóra, Elsőknek nevezik magukat; ők az Istenek, akik az embereket szolgasorban tartják.

John Brunner brit sci-fi szerző talán legismertebb alkotása a Stand on Zanzibar. A könyv elsődleges témája a túlnépesedés, emellett foglalkozik a mű eugenikával, a klónozással és a gazdasági gyarmatosítással, vagy épp a faji ellentétekkel is, számos megállapítása ma éppen annyira érvényes, mint megjelenésekor.

Robert J. Sawyer Flashforward című 1999-es sci-fi regénye alapján 2009-ben egy nagy költségvetésű tévésorozat indult útjára, ami az AXN jóvoltából szinkronizálva eljutott hozzánk is. A Galaktika Fantasztikus Könyvek pedig kiváló időzítéssel, a magyar bemutatóhoz kapcsolódva az év elején megjelentette Sawyer cím- és ötletadó regényt, FlashForward – A jövő emlékei címmel. A könyv és a film csak a főbb motívumokban kötődik egymáshoz, így gyakorlatilag két történetet kapunk ugyanarra az alapötletre felépítve…

Vernor Vinge klasszikus Hugo-díjas science-fiction regénye az egyik legelegánsabb ötlettel szolgál az űroperák egyik legnagyobb problémájára, a fénysebesség feletti utazás fizikai lehetetlensége és a galaxis keresztülszelése között feszülő ellentét feloldására. Sajnos egyelőre csak angolul.

Könyvtárosként tisztában vagyok vele, hogy néha egészen váratlan dolgokra bukkanhat az olvasó kedvenc bibliotékájában. Én olvasóként az utóbbi időben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba járok gyűjtögetni, ebben a sorozatban az ottani érdekesebb leletekről számolok majd be. Ezúttal egy Larry Niven-novelláskötetről.

Gaiman mostanában keveset ír, akkor is főként ifjúsági könyvet vagy blogot, mintha húzná hűséges olvasói idegeit. Igen, valljuk be, hogy várunk egy nagyregényt, mint az Amerikai istenek, és addig fájó szívvel olvassuk a rövidke elbeszéléseket. Ilyen A temető könyve is.

Robert A. Heinlein A Hold börtönében (Moon is a harsh mistress) című 1966-os Hugo-díjas sci-fi regénye több szavazáson és sci-fi toplistán is nagyon előkelő helyen szerepel, többször beválasztották minden idők tíz legfontosabb regénye közé, és most végre magyarul is olvasható. De vajon milyen hatást érhet el közel fél évszázaddal a megírása után?