25 éves a Végjáték

Küldte cikkbot - Kategória: irodalom - 3 hozzászólás

1985-ben jelent meg a fiatal Orson Scott Card első sci-fi regénye, a Végjáték (Ender’s Game). Óriási olvasói és kritikai sikert jelentett az akkor harmincas éveiben járó írónak: megkapta a Hugo- és a Nebula-díjat, a Locus magazin 1998-as szavazásán pedig minden idők 9. legjobb science fiction regényének választották.

Lovas Lajos a Dévényi Tibor által kitaposott ösvényen halad, de másféle léptekkel, másféle hangsúlyokkal. Dévényi ugyanis a szatírát harsogón, hangosan jelenítette meg, Lovas pedig ennek csendesebb, mondhatni mikszáthi változatát műveli.

  Villanások és pszichohistória Barabási Albert-László Villanások – A jövő kiszámítható c. könyvében (Nyitott Könyvműhely, 2010) megmutatja, hogy az emberi viselkedés – minden ember viselkedése – matematikai módszerekkel leírható sémát követ. A múltbéli cselekedetekre vonatkozó adatokra alapozva előrejelzések tehetők a jövőbeli viselkedésre, ezen előrejelzések azonban sosem lehetnek egzaktak, csak valamekkora valószínűséggel becsülhetők. Az, hogy mennyire  [ More ]

Testszkenner képe

Cory Doctorow most megjelent Kis testvér című regényében Marcussal, a jóeszű, de kissé különc, a fegyelmet rosszul tűrő, az iskolai biztonsági rendszereket rutinszerűen hekkelő kamasz srác nagy bajba kerül, mikor ellóg az iskolából, hogy barátaival egy részben on-line, részben valós világba helyezett játékban vegyen részt. Pechjére rosszkor van rossz helyen – San Franciscót terrortámadás éri, ő pedig barátaival a közelben tartózkodik –, az elvárt mintázattól eltérő viselkedése pedig elég ok arra, hogy az USA belbiztonsági szolgálata terrorgyanúval fogva tartsa. Marcust börtönbe zárják, megkínozzák, nem kap ügyvédet, szülei pedig halottnak hiszik. A kínzások hatására teljes hozzáférést ad jelszavakkal védett kamaszos titkaihoz, és miután kiderül, hogy korántsem terrorista, elengedik.

A magyar kiadás borítója

A neves blogger és digitális szabadsághős, Cory Doctorow első magyar nyelven megjelent regénye voltaképp nem is tűnik akkora durranásnak.
Legalábbis elsőre.

Barabási Albert-László nem csak kiváló kutató és tudós, de túlzás nélkül állítható, hogy remek tollú ismeretterjesztő író is. Behálózva című könyvében (Magyar Könyvklub, 2003) az önszerveződő hálózatok matematikai jellegzetességeit írta le (hogy ti. az ilyen hálózatok kapcsolódásai skálafüggetlen elosztást mutatnak), megmutatva, hogy a biológiai rendszerektől az egymásra hivatkozó internetes oldalakon keresztül az emberek személyes kapcsolataiig terjedően mindenhol ilyen hálózatokat találunk. Megmutatta azt is, hogy az önszerveződő hálózatok matematikai tulajdonságai miként alkalmazhatók sikeresebb üzleti kapcsolatok, jobb mobiltelefon-szolgáltatások vagy éppen hatékonyabb járványvédelmi intézkedések érdekében. A Behálózva alcíme „A hálózatok tudománya” jól kifejezi, hogy a téma egészen új paradigmájáról van szó. A most megjelent Villanások című könyvének (Nyitott Könyvműhely, 2010) alcíme még ambiciózusabb: „A jövő kiszámítható”.

Végső bizonyítás

A két éve elhunyt Arthur C. Clarke vitán felül a tudományos-fantasztikus irodalom legendája, de Frederik Pohl is a legnagyobb nevek egyike. Milyen mű születhet két sci-fi nagymester együttműködéséből? Akár zseniális, de az is előfordulhat, hogy a kész mű inkább csak a szerzők kedvenc motívumainak gyűjteménye lesz.

Döntsd a Földet, ne siránkozz!

Küldte sfinsider - Kategória: irodalom - 5 hozzászólás

Robert A. Heinlein 1966-os klasszikusa, A Hold börtönében végre magyarul is olvasható. A kérdés csak az, hogy milyen hatással van ránk most ez az űrkutatás lázában fogant regény?

Robert A. Heinlein A Hold börtönében (Moon is a harsh mistress) című 1966-os Hugo-díjas sci-fi regénye több szavazáson és sci-fi toplistán is nagyon előkelő helyen szerepel, többször beválasztották minden idők tíz legfontosabb regénye közé, és most végre magyarul is olvasható. De vajon milyen hatást érhet el közel fél évszázaddal a megírása után?

A magyar kiadás borítója

Két okból is tartottam ettől a könyvtől. Egyrészt, mert az előző hícsí-sagához kapcsolódó könyv, A hícsík nyomában nehezen volt értékelhető önálló műként, abban inkább Pohl íróasztalfiókjában elfekvő dolgokat tettek bele. Másrészt a Végső bizonyítás, melyet Clarke és Pohl együtt írt, nagy csalódást okozott. Szerencsére A hícsík birodalma (eredeti címe: The Boy Who Would Forever) az Átjáró-saga legjobb pillanatait idézi.

Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők

Küldte _acelpatkany_ - Kategória: irodalom - 1 Comment

Egy távoli, névtelen bolygón egy különös hivatás határozza meg az emberek életét. A hajszőnyegszövők életüket egyetlen célnak áldozzák: feleségeik és lányaik hajából csodálatos szőnyegeket készítenek, hogy ezzel adózzanak a távoli Csillagpalotában székelő, isteni hatalommal bíró császáruknak. Ezeknek a tárgyaknak a szövése olyan bonyolult, hogy minden hajszőnyegszövő csak egyet készít élete folyamán, de azért busás vagyont kapnak, ami az öreg mester fiára száll, aki addig ebből él, amíg el nem készíti saját hajszőnyegét.

Az orosz science fiction mindig is híres volt egyéni szemléletmódjáról, és kevésbé akciódús, viszont annál elgondolkodtatóbb, filozofikus történetekkel ajándékozott meg bennünket. Mit tesz ehhez hozzá vajon Szergej Lukjanyenko, a kiváló Őrség-könyvek világhírű szerzője?

Damien Broderick: Lenni vagy nem lenni

Küldte _acelpatkany_ - Kategória: irodalom - 3 hozzászólás

Idehaza nem kapott ugyan nagy visszhangot Damien Broderick 1997-es könyve – ez talán a semmitmondó magyar címnek, az „érdekes” eufemizmussal leírható borítónak és a Magyarországon ismeretlen szerzőnek köszönhető –, de igazán nagy meglepetés érheti azt, aki a kezébe veszi a Lenni vagy nem lennit.



Keresés az oldalon