SFmag

Horror. A filmtörténelem talán legvitatottabb irányzata, és ez valószínűleg már így is marad. Sokak szerint itt játssza a leghangsúlyosabb szerepet a vizuális erőszak határainak feszegetése (áttörése), és a kérdés is, miszerint meddig lehet (szabad?) elmenni az erőszak megjelenítésében. Vajon mitől színvonalas egy horrorfilm? Ha minél több az erőszak benne? Vagy ha kevesebb, és a rendezője főleg a sejtetés eszközét alkalmazza? Esszésorozatunk első részében a hetvenes évek horrorfilmjeit vesszük górcső alá.

A cikkben áttekintést adunk a 2010-ben Magyarországon bemutatott ill. megjelent fantasztikus filmekről. Nézzük sorjában, mit is láthattunk 2010-ben!

Az elmúlt időszak egyik legbájosabb mesefilmjét minden fantasyrajongónak érdemes megnéznie, már csak azért is, mert – mint azt a cím is sugallja – sárkányok vannak benne.

A legfontosabb tudnivaló a filmmel kapcsolatban az, hogy sokkal-sokkal jobb az előző két résznél. Nem tudom, hogy ennek van-e ahhoz köze, hogy a Disney kihátrált a Narnia-filmek mögül a Caspian herceg sikertelensége után, vagy az új rendező számított ilyen sokat: akárhogy is, ez volt az első Narnia film, ami kifejezetten tetszett.

Kritika a legújabb Harry Potter-filmről.

Sokunk gyerekkorának meghatározó élményeként él bennünk a Conan, Robert E. Howard legendás karaktere. A történetet az eredeti novellák alapján az John Milius karolta fel, aki társíróként jegyzi az Oscar- és Golden Globe-díjra jelölt Apokalipszis most című filmet, és készített belőle Arnold Schwarzenegger főszereplésével egy azóta klasszikussá vált filmet Conan, a barbár címmel. Lessünk most be a filmforgatás kulisszatitkai közé, és elevenítsünk fel néhány érdekességet.

Nyártól nálunk is megvásárolható, kölcsönözhető DVD-n a tavaly készült Solomon Kane című film, amelynek címszereplője Conan mellett Robert E. Howard másik híres fantasy hőse. Cikkemben a novellákat és a filmeket, valamint a régi és az új hőstípust hasonlítom össze.

A 2010-es Titanic Filmfesztiválon mutatták be először Magyarországon a Metropia című svéd-norvég-dán koprodukcióban készült animációs filmet. Azt hinné az ember, hogy a 3D kezdődő aranykorában már nem nagyon lehet újat mondani a rajzolt film műfajában, Tarik Saleh rendezőnek (igen, Svédország meglehetősen multikulturális) valami olyasmit sikerült véghezvinnie, mint Richard Linklaternek a Kamera által homályosannal. Eltekintve attól, hogy Salehnek nem volt hozzá egy zseniális Philip K. Dick-regénye alapsztorinak.