Az 1981-es Heavy Metal különleges, többféle zsánerből építkező animációs film.
Az izraeli Ari Folman filmje elképesztő élő szereplős / animációs sci-fi a szürreálisabb fajtából.
Mark Helprin világhírű regénye, a Téli mese egyértelműen a megfilmesíthetetlen könyvek közé tartozik. Hosszú, összetett, szövevényes, kanyargós, és ráadásul sokszor jólesően lassú – amit a modern filmipar ritkán engedhet meg magának. Meglepő mód a könyv alapján forgatott film nem katasztrofális, egyszerűen, mert olyan keveset vesz ki a könyvből, hogy sokkal inkább csak egy rövid, pontatlanságában [ More ]
A távol-keleti fantasztikus filmek annak idején egy leárazott DVD-vel férkőztek a közelembe, és körülbelül tíz perc alatt győztek meg arról, hogy amit látványból és pozőrségből ember a legvadabb álmában elképzelhet, azt arrafelé már egészen biztosan leforgatták valahol, és megfejelték valami százszor olyan elképesztővel.
Kis visszatekintés az évre cikkeinkkel. Az első félévből szemezgettünk.
Feltehetően léteznek nálam nagyobb szakértői a vámpírfilmeknek, különösen a vérszívó szörnyetegek szomorú és nehéz sorsát taglaló vámpírfilmeknek. Az az igazság, hogy én már az érzelmes vámpírok alapjánál elbuktam: az Interjú a vámpírral teljes szereplőgárdáját legszívesebben megvertem volna egy lapáttal, hogy a sok érzelgés közben legalább néha csináljanak valami vicceset, de hát csak bámultak nagy bociszemmel. [ More ]
Olvasgatom a Magvető és az Xpress közreműködésében megjelentetett Tim Burton-verseskötetet, és elfog egyfajta szomorkás nosztalgia. Tíz évvel ezelőtt beléptem a zalaegerszegi videotékába, megláttam a Nagy hal című film kazettájának borítóját, és ez az a pont az időben, ahol elkezdődött valami, egy hosszú-rövid barátság kezdete, a sötét mézesmázosság csodálata, egy fejlődésében elavuló művészet titkos imádata. Tim [ More ]
Az idei év egyik talán legvártabb sci-fi filmje volt a Végjáték, noha meg kellett küzdenie a szeretett regények adaptációjával szemben érzett gyanakvással, a magas elvárások által gerjesztett fanyalgással és persze magával az eredeti regényt jegyző Orson Scott Cardot övező botrányokkal. A végeredmény ügyes egyensúlyozás a retro érzésre vágyó régi rajongók és az elmúlt évek során [ More ]
Az 1997-es Kapcsolat fő témája a vallás és a tudomány viszonya.
A Kedves ellenségem tipikus, de nagyon szerethető science fiction film. A magyar vonatkozásoktól függetlenül: a film bukott, pedig minden oka meg lett volna a sikerre.
Ridley Scott 1985-ös fantasy filmje a jó és a rossz csatáját mutatja be.
A Gravitáció óda az emberiségről, a túlélésről, az űr magányáról és ugyanakkor himnuszt a Földhöz, de arról is mesél, hogy mennyire parányok is vagyunk a természet és a világegyetem végtelen nagysága mellett.
Az 1971-es Androméda törzs című filmben a tudósoké, és nem a speciális jeleneteké a főszerep.
Eljön az a pont, amikor elegünk lesz a pontosan kiszámított fordulatokból, a hideg mérnöki fejjel megcsinált CGI-egyenletekből. Olyan filmet keresünk, amely nem három-, négy- vagy akármennyi dimenzóságával, érzékszerveinkre ható csinnadrattáival akar levenni a lábunkról, hanem egy manapság egyre furcsábbnak és ritkábban tűnő eszközzel. A Robot és Frank a csendes, de hatásos sci-fi mozik közé tartozik: trükkök helyett színészekkel hat a nézőre.
Értekezés a nyolcvanas évek derekán bemutatott két fantasyfilmről, melyek túl komornak bizonyultak a kor elvárásaihoz, azóta mégis kultuszfilmekké váltak.
Az 1984-es film, Az utolsó csillagharcos csak a számítógépes animációban hozott áttörést, nem a történetmesélésben.
Akad egy film, amely szembeszállt egy seregnyi elvárással, mégsem lett sikeres a színházakban, és nem is szerzett akkora kultuszt, mint a Labirintus. Ez a film a Sárkányölő. Ismertető egy hibái ellenére méltatlanul elfeledett és mellőzött fantasy filmről a nyolcvanas évekből.
Új sorozatunkban a ’70-es, ’80-as és ’90-es évek néhány ismert és kevésbé ismert filmjeiről írunk, nosztalgiázás helyett mai szemmel megnézve. Peter Hyams 1978-as Földi űrutazásában űrhajósok stúdióban játsszák el az első marsutazást.
Alkoholtól rettegő idegenek támadnak meg egy kis ír falut. Kell ennél több egy jó kis filmhez?
Az idei nyár egyik utolsó dobása az X-Men széria legújabb felvonása, a Farkas, amely kissé elkésve igyekszik meghódítani a szuperhősökbe már egy évre belefáradt nézőket. A felfoghatatlan mértékű pusztításorgiához képest, amely ezidáig uralta a mozivásznakat, a Farkas egészen mértéktartó darab. Ez a javára is válik, egészen addig, amíg nem próbálja egy valódi képregénymozi látszatát kelteni. [ More ]
