A Rio de Janeiro-ban született Veronica Rossi debütáló young adult regénye január elején jelent meg Amerikában. Az Under the Never Sky egy leginkább disztópikus, posztapokaliptikus alműfajba sorolható trilógia nyitó darabja, melynek jogait már huszonöt országban értékesítették, és a filmes jogokat megvette a Warner Bros.
Suzanne Collins Éhezők viadala trilógiája az elmúlt évek egyik nagy ifjúsági könyvsikere, és hamarosan az első kötetből készült filmet is láthatjuk, Jennifer Lawrence főszereplésével. Várhatóan nagy sikert fog aratni az is, és nem véletlenül; az első két kötetről itt írtunk elismerő szavakat.
A harmadik kötet – A kiválasztott – továbbviszi Katniss Everdeen és a tizenhárom körzet történetét, és egy grandiózus fináléban le is zárja. Spoilereket nem elkerülve (előre szólok) megpróbálom elmagyarázni, miért nem tetszett az utolsó könyv.
Azt mondják, a fiatalok nem olvasnak, pedig ez nem teljesen igaz. Mondjuk inkább úgy, a fiatalok specifikusan olvasnak, és roppant nehéz őket az adott kerékvágásból kizökkenteni. A vámpírregények mellett a disztópia is ugyanolyan népszerű – ennek okaira keresünk választ a disztópia-hónap keretében.
Szép új világok a vásznakon, névtelen, idomtalan hősök és nagy vezérek a márványtalapzatokon, gigászi, grandiózus építmények – jobbára tervrajzokon. Disztópiákkal foglalkozó cikkeink mellé íme egy kis adalék a totalitárius művészet évtizedeiből – harmadik, befejező rész sok-sok érdekes linkkel: totalitárius építészet.
Kazuo Ishigurónak, a Napok romjai című remekmű szerzőjének új könyve egy olyan alternatív valóságba kalauzol el minket, ahol a második világháború utáni robbanásszerű tudományos fejlődésnek köszönhetően a szervátültetés sürgető és nehezen megoldható kérdésére választ találtak.
Milyen irányba tart az emberiség? Avagy sötét szatíra a Bevais és Butt-Head alkotójától a disztópia-hét soron következő cikkében.
Szép új világok a vásznakon, névtelen, idomtalan hősök és nagy vezérek a márványtalapzatokon, gigászi, grandiózus építmények – jobbára tervrajzokon. Disztópiákkal foglalkozó cikkeink mellé íme egy kis adalék a totalitárius művészet évtizedeiből – második rész: festészet és szobrászat.
A disztópia-hónap keretein belül olyan filmeket is szeretnénk bemutatni, amikről mostanság kevés szó esik. Ezek az alkotások elkerülték a reflektorfényt, a korabeli nézők értetlenül álltak előtte, mára pedig szinte megfeledkeztünk róluk. Az egyik ilyen film H. G. Wells segélykiáltása, aki a válságtól meggyötört és a fegyverkezési verseny lázában égő Európa fülébe suttogja próféciáját. A prédikációt [ More ]
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! John Joseph Adams, a szerkesztők fiatal generációjának egyik legjelesebb tagja akár ezzel a mottóval is útra bocsáthatta volna tavaly megjelent, nagy sikerű antológiáját. A Brave New Worlds, azaz a világhírű Aldous Huxley-regény címét parafrazeáló kötet 33 sötét látomást tartalmaz a disztópiák bugyrából. Bár van köztük reménykeltőbb, könnyedebb darab [ More ]
Szép új világok a vásznakon, névtelen, idomtalan hősök és nagy vezérek a márványtalapzatokon, gigászi, grandiózus építmények – jobbára tervrajzokon. Disztópiákkal foglalkozó cikkeink mellé íme egy kis adalék a totalitárius művészet évtizedeiből.
A Harmony egy feszített tempójú thriller, ugyanakkor komoly kérdésekkel foglalkozik az önrendelkezéstől kezdve az emberiség jólétéig. Ha az ember hajlandó átengedni a teste feletti uralmat egy jóságos világszervezetnek, akkor mennyi választja el attól, hogy az akaratáról is lemondjon? Project Itoh regényében egy izgalmas nyomozás keretében feszegeti, mit jelent egyáltalán az emberi akarat, és milyen éntudat nélkül élni.
2011. február elsejétől csaknem február végéig tematikus disztópia hónapot tartunk az SFmagon. Az egyre népszerűbb alzsánerbe tartozó művek sokaságával szeretnénk foglalkozni: könyvvel, filmmel, de még egy rendkívül izgalmas háromrészes képzőművészeti sorozatnak is teret adunk. Tartsatok velünk, hogy megtudhassátok: hol és milyen viszonyok közt nem szeretnénk élni – sem most, sem a jövőben!
A Frank Herbert életmű jelen darabja először 1966-ban jelent meg, a Dűne sikere után. Ebben az időszakban Herbertnek több könyve is napvilágot látott, ezek közül pár magyarul is megjelent az elmúlt évtizedekben. A Szukits kiadó eddig magyarul meg nem jelent könyveket kezdett el most kiadni. Ezek változatos témákat boncolgatnak, jelen regény például egy genetikus disztópia.
A kisregények és elbeszélések után, ezúttal a „Best Short Story”, vagyis a 7500 szónál rövidebb művek, a novellák kategóriájáról írunk.
Karel Čapek R.U.R. című darabját 1921-ben mutatták be Prágában, és hamarosan nagy sikereket ért el mind Európában, mind az Egyesült Államokban. A science fiction ennek a színműnek köszönheti a „robot” szót, amely leváltotta az addig használt „automaton” kifejezést, és egy sor olyan témát felvetett, amelyet később a sci-fi írók alaposan körüljártak.
Margaret Atwood regénye állítása dacára vérbeli sci-fi, ugyanakkor nem csak az, hanem kordokumentum, társadalom- és technológiakritika és modern teremtésmítosz is egyben.
2011. február 25-én mutatták a budapesti Bárka Színházban a Ray Bradbury klasszikusából készült Fahrenheit 451 című darabot. Az SFmag néhány szerzője a második előadást tekintette meg, a következőkben az ő benyomásaik következnek.
Panem tizenhárom körzete hetvenöt éve fellázadt a Kapitólium ellen, ám elbuktak, a Tizenharmadik Körzet pedig elpusztult. Azóta minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát, hogy a körzeteket alárendeltségükre és a felkelésért fizetett árra emlékeztessék: minden területről egy fiút és egy lányt sorsolnak ki, hogy élő, egyenes adásban lemészárolják a többi gyereket.
A 2010-es Titanic Filmfesztiválon mutatták be először Magyarországon a Metropia című svéd-norvég-dán koprodukcióban készült animációs filmet. Azt hinné az ember, hogy a 3D kezdődő aranykorában már nem nagyon lehet újat mondani a rajzolt film műfajában, Tarik Saleh rendezőnek (igen, Svédország meglehetősen multikulturális) valami olyasmit sikerült véghezvinnie, mint Richard Linklaternek a Kamera által homályosannal. Eltekintve attól, hogy Salehnek nem volt hozzá egy zseniális Philip K. Dick-regénye alapsztorinak.
|