Cory Doctorow négy kisregénye jó látlelet korunk nagy rendszereiről.
Cory Doctorow ott folytatta a Kis Testvért, ahol abbahagyta: Marcus ismét a rendszer ellen támad.
Vernon Vinge egyike az SF világ legjobb regényíróinak. Könyveivel nyert már Nebulát, Hugót, Locust, bármit is jelentsenek egy adott mű értékítélete kapcsán ezek a díjak. 1993-ban született nagy hatású futurológiai esszéje nyomán a technológiai szingularitás fogalma bekerült a közgondolkodásba, és SF szerzők hosszú sorát ihlette meg Karl Schroedertől Charles Strossig. Sok tekintetben legfontosabb és legnagyobb hatású műve viszont nem egy regény, hanem egy némiképp rövidebb terjedelmű írás, a True Names című kisregény. Az egykor szebb napokat látott kiberpunk első manifesztációja, látnoki tehetséggel megírt előfutára ez a mű.
Cory Doctorow most megjelent Kis testvér című regényében Marcussal, a jóeszű, de kissé különc, a fegyelmet rosszul tűrő, az iskolai biztonsági rendszereket rutinszerűen hekkelő kamasz srác nagy bajba kerül, mikor ellóg az iskolából, hogy barátaival egy részben on-line, részben valós világba helyezett játékban vegyen részt. Pechjére rosszkor van rossz helyen – San Franciscót terrortámadás éri, ő pedig barátaival a közelben tartózkodik –, az elvárt mintázattól eltérő viselkedése pedig elég ok arra, hogy az USA belbiztonsági szolgálata terrorgyanúval fogva tartsa. Marcust börtönbe zárják, megkínozzák, nem kap ügyvédet, szülei pedig halottnak hiszik. A kínzások hatására teljes hozzáférést ad jelszavakkal védett kamaszos titkaihoz, és miután kiderül, hogy korántsem terrorista, elengedik.
A neves blogger és digitális szabadsághős, Cory Doctorow első magyar nyelven megjelent regénye voltaképp nem is tűnik akkora durranásnak.
Legalábbis elsőre.
Barabási Albert-László nem csak kiváló kutató és tudós, de túlzás nélkül állítható, hogy remek tollú ismeretterjesztő író is. Behálózva című könyvében (Magyar Könyvklub, 2003) az önszerveződő hálózatok matematikai jellegzetességeit írta le (hogy ti. az ilyen hálózatok kapcsolódásai skálafüggetlen elosztást mutatnak), megmutatva, hogy a biológiai rendszerektől az egymásra hivatkozó internetes oldalakon keresztül az emberek személyes kapcsolataiig terjedően mindenhol ilyen hálózatokat találunk. Megmutatta azt is, hogy az önszerveződő hálózatok matematikai tulajdonságai miként alkalmazhatók sikeresebb üzleti kapcsolatok, jobb mobiltelefon-szolgáltatások vagy éppen hatékonyabb járványvédelmi intézkedések érdekében. A Behálózva alcíme „A hálózatok tudománya” jól kifejezi, hogy a téma egészen új paradigmájáról van szó. A most megjelent Villanások című könyvének (Nyitott Könyvműhely, 2010) alcíme még ambiciózusabb: „A jövő kiszámítható”.
