Az európai mesék világa elválaszthatatlan az erdőségektől. A szereplők eltévednek, vagy éppen elrejtőznek bennük üldözőik elől, a fák megbüntetik vagy megjutalmazzák őket, próbatételeket állítanak elébük. Az erdők elsőbbsége jóval azután is tartja magát, hogy megszűntünk természeti népek lenni, a műmesék manapság is szívesen mesélnek erdei állatokról, tündérekről, viszik be hőseiket a vadon szívébe, és a [ More ]
A lebombázott Coventry katedrális lépcsőjén fiatal lány vár csecsemőjével egy másik nőre, hogy örökbe adja neki a gyerekét. Cassie túlságosan elvarázsolt, szétszórt, felelőtlen a gyerekneveléshez, ebben mind a hat nővére és anyja is egyetért, az apa pedig már régen elesett a fronton. Cassie azonban az utolsó pillanatban mégis úgy dönt: nem mond le a fiúról, [ More ]
Annyira megszoktuk már, hogy az idegen civilizációk mind kapcsolatfelvétel, mind invázió szempontjából a nyugati világot részesítik előnyben, hogy Okorafor sci-fi regénye már pusztán témaválasztása révén az idei legegyedibb SF művek között landolt. Lagosban egy idegen tárgy hullik a tengerbe és nem csupán a tenger élővilága bolydul fel teljesen, de egy rasztafonatos nő képében felbukkanó idegen [ More ]
Annyira megszoktam már, hogy Paolo Bacigalupi neve egyet jelent az ökopunkkal, hogy a The Doubt Factory komolyan meghökkentett. Miközben én a beharangozott felnőtt sci-fit, a The Water Knife-ot vártam, egyszer csak bejelentettek egy új YA regényt. Ifjúsági thriller a gyógyszeriparról – mintha Cory Doctorow felöltötte volna Bacigalupi köpenyét egy könyv erejéig, és bevallom, leginkább a [ More ]
Az „Egyetlen esztendő” című novella 2009-ben jelent meg először a Nyulak • sellők • viszonyok című novelláskötetben, majd 2012-ben angol nyelven is „A Single Year” címmel (2013-ban jelölték a Science Fiction & Fantasy Fordítói Díjra novella kategóriában). Idén az Unconventional Fantasy, A Celebration of Forty Years of the World Fantasy Convention című kiadványban kerül újraközlésre a World [ More ]
Ursula Todd 1910 februárjában megszületik – majd meg is hal. Aztán megszületik megint, szintén 1910 februárjában, és életben marad – majd ötéves korában belefullad a tengerbe. Megszületik ismét… Az elmúlt évben több olyan könyvet is olvastam, amely az elágazó életutakat (My Real Children), vagy a halál utáni újrakezdést (A holnap határa), feszegette, most, a Life [ More ]
Egykor szinte isteni képességű teremtmények, a csestriimek uralták a világot, akik gyakorlatilag örökké éltek, és gondolataik hideg tisztaságát nem torzították el az érzelmek. Aztán valami elromlott bennük. Gyermekeik között egyre többen érthetetlen, természetellenes viselkedést mutatnak: Szeretnek. Félnek. Gyűlölnek. Amit pedig a csestriimek nem bírnak megjavítani, azt elpusztítják, mielőtt a kór továbbterjedhetne. Év elején jelent meg [ More ]
A tavalyi év egyik legegyedibb könyve volt T. S. Spivet utazása, amelyméltatlanul kevés figyelmet kapott (legalábbis számomra úgy tűnt). Pedig Reif Larsen illusztrált regénye minden, csak nem hétköznapi: főszereplője, T. S. Spivet tíz (a könyvben 12) éves tudósgyerek, aki a Nagy Vízválasztón éldegél Montanában egy farmon örök cowboy, szűkszavú apjával, rovartudós anyjával, Dr. Clairrel és [ More ]
„Tucatnyi történetet mesélhetnék el neked. Mert ezek vagyunk mindahányan: közös történetek gyűjteményei. Ezt jelentjük egymás számára.” — The Silent Land Graham Joyce hosszas betegség után szeptember 9-én eltávozott. Egyike volt a legnagyobb kortárs fantasztikus íróknak, aki végtelen érzékenységgel és tisztasággal írt emberekről, érzésekről, sejtelmekről és titkokról. Nem törődött a zsáner és a könyvkiadás dobozaival, úgy [ More ]
Jo Walton az utóbbi években a klasszikus fantasytől egyre inkább elmozdul a mainstream irányába, bár a zsánert így sem tudja maga mögött hagyni. A Farthing-sorozat után ismét az alternatív történelmet választotta. A My Real Children olvasható sci-fiként, szépirodalomként, feminista regényként és életrajzként, de mindenekelőtt egy jó regény. Főhőse, Patricia egy öregotthonban lakik, a kórlapjára rendszerint [ More ]
A Korongvilág-regényekre már jó ideje erősen jellemző a tematizáltság, amikor Terry Pratchett a mi világunk egy-egy jelenségét figurázza ki, az utóbbi időben pedig a humor mellett egyre inkább a kritikus, gondolkodásra serkentő szándék is megjelenik. Az Unseen Academicals a varázsló-alsorozathoz tartozik, és a Láthatatlan Egyetem bájosan diszfunkcionális kara és kisegítő személyzete játssza benne a főszerepet. [ More ]
Az idei Hugo-díjakat augusztus 17-én, vasárnap osztják ki Londonban, a WSFS saját rendezvényén, a LondoCon 3-on. Az eddigi Hugo-hétjeinkhez híven most is kísérletet teszünk az SFmag látószögébe került művek közül minél többet bemutatni. A novelette kategóriára idén jelölt művek: “Opera Vita Aeterna”, Vox Day (The Last Witchking, Marcher Lord Hinterlands) “The Exchange Officers”, Brad Torgersen (Analog, [ More ]
Az idei Hugo-díjakat augusztus 17-én, vasárnap osztják ki Londonban, a WSFS saját rendezvényén, a LondoCon 3-on. Az eddigi Hugo-hétjeinkhez híven most is kísérletet teszünk az SFmag látószögébe került művek közül minél többet bemutatni. A regény kategória jelöltjei: Ancillary Justice, Ann Leckie (Orbit US/Orbit UK) Neptune’s Brood, Charles Stross (Ace / Orbit UK) Parasite, Mira Grant (Orbit [ More ]
A hadi sci-fi korábban udvarias fejbiccentéssel ment el mellettem, az utóbbi időben mégis úgy alakult, hogy sorra kerültek a kezem ügyébe az űrháborús könyvek. Elizabeth Moon nagyívű paladintörténete után csak idő kérdése volt, hogy elővegyem azt a sorozatát, amelyet a legtöbben ismernek és amely mindmáig a legnépszerűbb történetfolyama. Az ötkötetes Vatta’s War Lois McMaster Bujold [ More ]
Ahogy azt John Scalzi hazai sikere is bizonyítja, a katonai sci-finek itthon is van rajongótábora. Még inkább így van ez a hősi küzdelmekre és idealizált katonaságra jobban reagáló Amerikában, ahol Jack Campbell Lost Fleet sorozata nagy népszerűségre tett szert. Valószínűleg nem kis része volt ebben a 2004-ben rebootolt Battlestar Galacticának, amely rögtön hatalmas rajongótábort vonzott [ More ]
Sing da Navelli meg van verve a nevével. Nem elég, hogy keresztneve, a Sing állandó szójátékok forrása, a da Navelli családnevet hallva is rögtön felkapják a fejüket a celebekre vadászók. Sing édesapja világhírű karmester, anyja pedig a szoprán díva volt, amíg az Angelique című opera előadásán holtan nem esett össze. Barbara da Navelli halála után [ More ]
Még 2011-ben írtunk Daryl Gregory fantasy-zombis regényéről, és a könyv a Gabo Kiadó SFF-sorozatában az idei Könyvhéten magyarul is megjelent, ezért felelevenítjük a 3 évvel ezelőtti ismertetőnket a regényről.
A nyolcvanas években több meghatározó fantasy mű született, amelyeket ma klasszikusként tartunk számon. Ezek közül több (Setét Torony-ciklus, Raymond E. Feist Az érzőszívű mágusa, Glen Cooktól A Fekete Sereg, Terry Pratchett-től A mágia színe és a klasszikus szerepjátékregények, hogy csak néhányat említsünk) itthon is megjelent, Elizabeth Moon Paksenarrion-ciklusa azonban egy-két vájtfülű olvasót leszámítva egyáltalán nem ismert [ More ]
A Wolfhound Centuryt úgy ajánlotta nekem Simon Spanton, hogy ez a nekem való könyv, kelet-európai hangulatú is, fantasy is, bizarr is. A borító alapján úgy tippeltem, Oroszországban játszódó regényről lesz szó, de tévedtem. Ugyan orosz nevek vannak benne és az országot is a sztálini Szovjetunióról mintázta Peter Higgins, a történet mégis egy másik világban játszódik, [ More ]
1976-ban, egy példátlanul forró nyáron, amikor a katicák hihetetlen tömegekben rajzanak az angol vidéken, egy fiatal bölcsészdiák nyári munkát vállal Skegnessben egy üdülőtelepen. Gyerekkorában már járt itt: hároméves korában az apja vitte el nyaralni, ahol aztán az apa szívinfarktust kapott és meghalt. David maga sem tudja pontosan, mi vonzza a helyhez, de a diákmunka könnyed [ More ]
|