Az idei Hugo-díjakat szeptember elsején osztják majd, a WSFS saját rendezvényén, a LonestarCon 3-on. A következő napokban kísérletet teszünk az SFmag látószögébe került művek közül minél többet bemutatni. Mai cikkünkben a kisregény kategória (17 500 és 40 000 szó közötti terjedelem) kerül sorra.
Akárcsak tavaly és tavalyelőtt, idén is figyelemmel kísérjük a zsáner egyik legfontosabb elismerésére, a Hugora nevezett műveket. Az idei Hugo-díjakat szeptember elsején osztják majd, a WSFS saját rendezvényén, az idei Worldconon, a LonestarCon 3-on. A következő napokban kísérletet teszünk az SFmag látószögébe került művek közül minél többet bemutatni. Mai cikkünkben a novella kategória (short story: 7 500 szavas terjedelem) három jelöltjéről írunk.
Az orosz zsánerirodalom ott a legerősebb, ahol nem próbál megfelelni a nyugati behatásoknak, hanem gazdag irodalmi és kulturális hagyományaiból merít. Az aranykor legismertebb orosz szerzői – mint a Sztrugackij fivérek vagy Jefremov – támaszkodhattak a századfordulón alkotó és sajátosan orosz ízű fikciós irodalmat teremtő Obruscsev és Alexszej Tolsztoj munkásságára, de akár Bulgakov műveit is ide [ More ]
Pár évvel ezelőtt csak az angolszász sci-fi igazi bennfentesei ismerhették Hannu Rajaniemi nevét, vagy talán még ők sem. Aztán sikerült megjelentetnie első regényét, a Kvantumtolvajt angolul, és ez egy csapásra mindent megváltoztatott. Ma már a kortárs SF egyik emelkedő csillagaként beszélnek róla, és talán nem is alaptalanul. A Kvantumtolvajról sok jót hallottam, de valahogy ezidáig [ More ]
Kilenc regény, jópár novella és egy terjedelmes esszé. Negyed század. Több százezer eladott könyv, sok száz internetes oldal, népes rajongói bázis, és egy megújított, felfrissült irodalmi zsáner. Itt „tart” jelenleg Iain M. Banks Kultúra-sorozata, napjaink egyik legérdekesebb, legjellegzetesebb és legmegosztóbb sci-fi univerzuma… Így kezdődött volna a cikkünk, de sajnos azt kell ehelyett írnunk, hogy itt [ More ]
Kilenc regény, jópár novella és egy terjedelmes esszé. Negyed század. Több százezer eladott könyv, sok száz internetes oldal, népes rajongói bázis, és egy megújított, felfrissült irodalmi zsáner (… és 2 SFmag cikk… ) Itt „tart” jelenleg Iain M. Banks Kultúra-sorozata, napjaink egyik legérdekesebb, legjellegzetesebb és legmegosztóbb sci-fi univerzuma. A nagyszerű Nézz a szélbe után Banks hét évig pihentette a Kultúra-könyvek írását, de szerencsére azóta újra felvette a korábbi tempót: 2008-ban kijött a középszerűnél némileg jobb Anyag, ami már nálunk is megjelent, természetesen az Agave gondozásában. Ezt követte 2010-ben a jól sikerült Surface Detail, majd idén októberben a legújabb, a Hydrogen sonata. A regény kellően sok olyan ismertetőjeggyel bír, ami egészében is jellemzi a Kultúra sorozatot, ezért ezek taglalása mellett a Kultúra univerzumra is vethetünk egy hosszabb pillantást.
A hétvégén, a bradfordi Easterconon díjazza a The British Science Fiction Association a tavalyi év legjobb brit alkotásait. A BSFA listája garancia a minőségre: évről-évre izgalmas, sokszínű művekkel találkozhatunk a jelöltek listáján. A héten a díjra jelölt regényekből, novellákból szemezgetünk. Jack Glass kalandjairól februárban írtunk, hétfőn a távolabbi jövőt céloztuk meg, hogy szerdán egy disztópikus Angliában folytassuk. A hétvége előtti utolsó [ More ]
Kim Stanley Robinsontól eddig sem állt távol a közeli és közép távoli jövő részletes feltérképezése, gondoljunk csak a nagyszerű Mars trilógiára, amelyből egészen érthetetlen módon csak a ciklusindító Vörös Mars jelent meg magyarul. Meglehetősen sajnálatos dolog, mivel a folytatások, a Green Mars és Blue Mars, semmivel sem rosszabb regények. Ebbe az univerzumba tér vissza tavalyi könyvében, mely a meglehetősen ügyetlen 2312 címet kapta.
Tegnap kiderült, kik lettek az idei Kitschies díjazottjai. Pár sorban megemlékezünk még róluk az eheti hírsalátában, de természetesen a díj honlapján is megtalálhatóak az ezévi csápdíjasok nevei. Madeline Ashby nincs köztük, bár vN című művét jelölték a Golden Tentacle, azaz a bemutatkozó regények kategóriájában. Ezt a könyvet alapul véve mindenesetre nem lenne nagy meglepetés, ha [ More ]
Folytatjuk a Kitschies Award kapcsán elindított cikksorozatunkat. A 2009-ben alapított Kitschies díjazottjai az adott évben az Egyesült Királyságban megjelent spekulatív fikciós elemeket tartalmazó művek lehetnek. A Kitschies életre hívói olyan regényeket jutalmaznak csápjaikkal, melyek a zsáner területén valami újat, progresszívet nyújtottak, akár a tartalom, akár a formai megoldások terén. A Vörös Csápot a legjobb regény, az [ More ]
Amikor David Brin megírta a méltán elismert Uplift – sorozat első darabját, a Sundivert, csak 30 éves volt, éppen doktorálni készült alkalmazott asztrofizikából, és néhány rövidebb írást leszámítva nem is nagyon publikált még. Mindez 1980-ban történt. Azóta eltelt három évtized, Brin napjaink egyik legelismertebb futurológusa, megszámlálhatatlan irodalmi és jónéhány tudományos díj birtokosa, és olyan, a [ More ]
Ha brit science fiction és űropera, akkor általában Banks, Hamilton, Reynolds esetleg Ken MacLeod jut a zsáner kedvelőinek eszébe. A hazai könyvkiadás mára eljutott odáig, hogy mindegyik említett szerzőtől van lehetőségünk magyarul is olvasni. Kevésbé vagyunk szerencsések Paul J. McAuley esetében, akitől egy novellán kívül semmi nem jelent meg itthon, holott a nyolcvanas évek vége [ More ]
Napjaink egyik nagyszerű hard-SF írója, sőt SF írója a walesi Alastair Reynolds. Az SFmag szerkesztőségében többen is vagyunk, akik igen sokra értékeljük eddigi munkásságát, és ha nem is lélegzet visszafojtva, de a szokottnál nagyobb érdeklődéssel várjuk az aktuális új műveit, és most megjelent magyarul a 2. Reynolds regény, mégpedig a híres Revelation space, magyarul a Jelenések tere, ami az ismertséget és a sikert hozta meg Reynoldsnak, és egy eddig 5 kötetre rúgó világ első regénye.
Ez alkalomból egy exkluzív interjút készítettünk Reynoldsszal, gyaníthatóan ez az első magyar nyelven.
The english language version of our interview with Alastair Reynolds. / Az Alastair Reynolds interjú angol nyelvű változata
Vernon Vinge egyike az SF világ legjobb regényíróinak. Könyveivel nyert már Nebulát, Hugót, Locust, bármit is jelentsenek egy adott mű értékítélete kapcsán ezek a díjak. 1993-ban született nagy hatású futurológiai esszéje nyomán a technológiai szingularitás fogalma bekerült a közgondolkodásba, és SF szerzők hosszú sorát ihlette meg Karl Schroedertől Charles Strossig. Sok tekintetben legfontosabb és legnagyobb hatású műve viszont nem egy regény, hanem egy némiképp rövidebb terjedelmű írás, a True Names című kisregény. Az egykor szebb napokat látott kiberpunk első manifesztációja, látnoki tehetséggel megírt előfutára ez a mű.
Markovics Botond alias Brandon Hackett 2008-ban jelentkezett utoljára könyvvel, az Isten gépeivel. Épp ideje volt már tehát, hogy ismét megörvendeztesse műveinek kedvelőit, és a magyar sci-fi szcéna kritikusait. Mindkét kategóriába tartozóként külön örömmel olvastam el az új regényt, Az Ember könyvét, mely az Agave gondozásában jelent meg a napokban.
Ezúttal a 2012 évi Nebula-díj Novelette, vagyis a 7500 – 17500 szó közötti művek, az elbeszélések kategóriájáról írunk. Ugyanazt a skálát használtuk, amit még évekkel ezelőtt dolgozott ki szerkesztőségi tagunk, Bécsi József (orka).
Hamilton Nagy-Britannia legsikeresebb sci-fi írója, majd két és fél millió eladott kötettel a háta mögött. A Night’s Dawn egy korábbi trilógia, a kilencvenes évek elején íródott, meghozva írójának az igazi ismertséget. A történetben felvázolt teremtett világot hívják Confederation Universe-nek. Mindig is nagyon kedveltem ezt a teremtett világ „zsánert”, amennyiben az túlmutat a szokásos ponyvás sci-fi kliséken.
A modern űropera egyik legjobb brit művelője csalóka művet írt. Sci-fi keretek közé szorított fantasyt, ahol a Nagy Buta Objektumok látszólag jól megférnek a középkori fantázia világgal. Az Agave jóvoltából most már magyarul is olvasható, Anyag címmel.
A kanadai Guy Gavriel Kay új könyve nemhiába került a WFA döntősei közé. Az Under Heaven az alternatív történelem és fantasy zsánerek nagyszerű keveréke, és több is azoknál. Egy regény sokféleképpen születhet. Olykor – bár nem mindig – a könyv olyan lesz, mint a dolog, ami miatt megszületett. Kay néhány éve Du Fu kínai költő műveivel ismerkedett. Az egyik vers olyan nagy hatással volt rá, hogy meg is írta e könyv kezdő fejezetét.
|