Junji Ito nevével évekkel ezelőtt találkoztam először, amikor hirtelen indíttatásból elkezdtem feltérképezni a kifejezetten felnőtteknek szóló, komolyabb hangvételű, jó rajzstílusú mangákat. Ez a világ korábban teljesen ismeretlen volt számomra, ezért módszeresen kutattam végig a mangairodalom javát, hogy kiválogassam azokat, amelyek passzolnak az én ízlésemhez. Így találtam rá pl. Naoki Urasawára, aki nagyon gyorsan a kedvenc írómmá és rajzolómmá is vált, a Battle Angel Alitára, valamint Junji Itóra, a horror mangák nagymesterére.

Junji Ito sztorijaiból angol nyelven az eddigi véletlenszerű megjelenések után ráadásul elkezdtek egy egységes életmű jellegű sorozatot is kiadni, és a nagyobb lélegzetű művei is elegáns, egységes kiadást kaptak, mint pl. az Uzumaki, amiről pár éve már írtam, ahogy a Gyo és a Tomie is.

A Tomie Ito legelső megjelent mangája, a gyűjteményes kiadásban egy 750 oldalas manganovella-füzér, amelynek középpontjában egy Tomie nevű fiatal lány áll, akiért megőrülnek a férfiak és nők is. Sőt, bármire képesek, hogy a lány közelébe kerüljenek, gyakorta teljesen elvesztik az eszüket, és még a legaljasabb dolgoktól sem riadnak vissza, hogy Tomie az övéké legyen. De ő sosem lesz senkié. Külsőre valóban gyönyörű, azonban egyetlen vágya, hogy hódoljanak neki, az ráadásul különösen dühössé teszi, ha valaki ellenáll, azokra kihívásként tekint, és addig nem hagyja őket békén, amíg a vágy végül el nem hatalmasodik rajtuk, és azt nem teszik, amit szeretne. A legtöbb ember nem is veszi észre, hogy minek a hatása alatt cselekszik éppen, és tesz egyre képtelenebb, vállalhatatlan dolgokat, és torzul el a saját valóságérzékelése.

Tomie valójában nem csak egy szép és önző lány, hanem egy misztikus, természetfeletti entitás, egy félelmetes biológiával és öngyógyító képességgel rendelkező organizmus, aki, ami nincs is tudatában annak, hogy mi is ő valójában. Ösztönösen manipulatív szukkubusz-szerű lényével bárkit képes megbabonázni, és aki a hatása alá kerül, az elveszett.

És szinte elpusztíthatatlan. Rögtön az első történetben apró darabokra aprítják, de az egyes testrészekből aztán újabb Tomie-k nőnek. Ha törékeny testét megvágják, nagyon gyorsan begyógyul, ha megölik, újjászületik, akár egyes testrészeiből is újabb másolatok sarjadnak, majd mintha mi sem történt volna, tovább folytatja a hódolói keresését és azok őrületbe kergetését.

Az Uzumaki után ennek a kötetnek úgy álltam neki, hogy valószínűleg úgysem lesz olyan jó, mert nem lehet olyan jó. Azonban tévedtem, valójában talán csak egy hajszállal gondolom gyengébbnek, és elsősorban amiatt, mert ez a történetfolyam kevésbé fókuszált, inkább egy ide-oda ugráló, lazán kapcsolódó gyűjtemény, konklúzió vagy bármiféle magyarázatok nélkül. Szívesebben olvastam volna egy egymásból következő novellafolyamot, de végül elfogadtam, hogy ez másfajta kötet. És így is hátborzongató.

(Persze, láthatóan sosem is volt cél, hogy a Tomie-sorozat egységes egészet alkosson, az egyes történetek hosszú évek alatt születtek meg 1987-től kb. az ezredfordulóig, és főként havi manga magazinokban kerültek publikálásra.)

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a köteten belül miként fejlődik történetről történetre Ito rajzstílusa is, mert itt tényleg a mangaka első szárnypróbálgatásai láthatóak: az első történetek még messze nem olyan szépek, részletesek, pláne nem olyan biztos kézzel rajzoltak, mint a kötet második fele, viszont Tomie alakját, arcát Ito már az első pillanatban tökéletesen megragadja.

Akinek tetszett az Uzumaki, mindenképpen ajánlom, 750 oldalnyi nyomasztó és hihetetlen fantáziával megrémálmodott, nagyon intenzív élmény, de szerintem Ito életművével ismerkedőknek is jó kezdés lehet, ráadásul a kemény kötetes, angol nyelvű kiadás is nagyon szép.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: Képregény

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon