2021 a fantasztikus zsánerbe tartozó filmek terén sok kerek évfordulóval ajándékoz meg minket. Szokásos Retromozi sorozatunkban éppen emiatt ezúttal nem egy esztendőre koncentrálunk, hanem a 30, 40, 50 éves mozikra.

Star Trek VI. volt az első Trek-mozifilm, amit már a magyar mozik is játszottak, és az egyetlen, amit viszont én nem láttam moziban. Ellenben hallottam. Egy Pest megyei kisvárosban, Ráckevén nőttem fel, amelynek saját mozija is volt, amely ugyan 1991-re sajnos már régen bezárt, azonban a mozit üzemeltető házaspár nyitott helyette egy akkortájt menő autós mozit, ami alig egy kilométerre állt csak a házunktól. Az autósmozikban a filmek hangját az autórádiók speciális frekvenciáján lehetett hallgatni a kocsiban ülve, azonban a házunkból egy szimpla rádióval szintén remekül lehetett hallgatni. Na jó, nem remekül, kicsit sisteregve, de azért érthetően.

Korábban csak a tévében, a Sat1 német nyelven sugárzott, klasszikus TOS-epizódjai közül néhányhoz volt szerencsém, és sajnos senkit nem tudtam rávenni, hogy eljöjjön velem az autósmoziba egy Star Trek kalandra, így fogtam a kazettás magnómat, és két 60 perces kazettára felvettem a hangját. Mivel a filmet feliratosan vetítették, ráadásul angol nyelven tudtam csak rögzíteni, és ez alapján próbáltam visszafejteni, hogy mégis, miről szólhat. Így évekkel később egészen különös élmény volt megnézni a filmet, és a vélt, lefordított/ferdített párbeszédeket, hangeffekteket összekapcsolni a képi világgal.

A Star Trek VI.: A meg nem ismert tartomány a személyes Star Trek-toplistámon dobogós (az első a VIII. Kapcsolatfelvétel, második a Khan haragja), és a maga nemében egy egészen érdekes, poszt-hidegháborús politikai thriller. A bemutató előtt nem sokkal elhunyt Gene Roddenberrynek ajánlott film kezdetén a klingon anyabolygó holdja, a Praxis a túlzott kizsákmányolás következtében felrobban, a kialakuló súlyos ökológiai és gazdasági katasztrófa miatt a klingonok béketárgyalásokat kezdeményeznek a Föderációval, és Jim Kirk, valamint a USS Enterprise kapja a feladatot, hogy Gorkon kancellárt, a klingonok békepárti mozgalma vezetőjét a tárgyalások helyszínére kísérje. Kirk gyűlöli a klingonokat, elsősorban a fia halála miatt, de felülemelkedik az érzésein, és megpróbál jópofát vágni a kényszerű küldetéshez, sőt, az út alatt vendégül is látják a klingon követséget, Gorkont, valamint Chang tábornokot, és ebben a remek jelenetben minden benne van az ember-klingon viszonyról, kényszerű mosolyok, furcsa szokásokon való megrökönyödés, klingonok által elszónokolt Shakespeare-idézetek, na meg rengeteg feszültség és epés megjegyzés.

Hamarosan azonban a klingon hajót torpedótalálat éri, és úgy tűnik, a torpedót az Enterprise-ról lőtték ki. A káosz közepette csillagflotta egyenruhás ismeretlenek meggyilkolják Gorkont, a klingonok pedig Kirköt és az Entrprise-t okolják – ráadásul ők maguk sem tudják megcáfolni, hogy nem az Enterprise lőtte ki a torpedókat, és innentől Kirk, Spock és a többiek egy szövevényes összeesküvés közepébe csöppennek.

Ez talán az összes közül a legpolitikusabb Star Trek-film, emiatt érdemes a korabeli világpolitikai helyzettel együtt vizsgálni. Köztudott, hogy a klingonokat a kezdettől a szovjetekről mintázták, ahogy a Föderáció-klingon ellentét is a hidegháború egyfajta parafrázisa, a filmbeli béketárgyalás pedig egyértelműen a hidegháborús helyzet enyhülésére reagál, és vezeti fel azt a világot, ahol a Föderáció és a klingonok már szövetségesként működnek együtt. Sőt, a film alapötlete, gondolata, miszerint a berlini fal után dőljön le a fal az űrben is (a Föderáció és a Klingon Birodalom között) Leonard Nimoytól származott. A klingonok gazdasági motorjául szolgáló Praxis hold felrobbanása megfeleltethető a csernobili katasztrófának, valamint annak a ténynek is, hogy a szovjet keleti blokk a 80-as években gyakorlatilag gazdasági kudarcot vallott a nyugati hatalmakkal szemben.

Ugyanakkor ez nem a jó és a rossz harca, mert eközben a Föderáció sem intézményként, sem annak egyes tagjai révén sem szerepel túl jól: a béketárgyalásokat megakadályozni igyekvő összeesküvésben számos magas rangú csillagflotta tiszt is részt vesz, sőt, kezdetben még Kirk is nyílt rasszizmussal beszél a klingonokról: “Ezek állatok!” és “Hagyjuk őket meghalni.” Majd innen jut el – a nézővel együtt – a Gorkonnal való megismerkedésen, kölcsönös tiszteleten át a közös jövő gondolatáig.

Gorkon kancellár szájából hangzik el talán az egész béketárgyalás egyik legfontosabb tanulsága, amit Kirknek intéz: “Ha egyszer lesz egy szép, új világ, a mi nemzedékünknek lesz legnehezebb élni benne.”

Különös film a Star Trek VI., mert a kezdetektől átjárja egyfajta szomorúság, ugyanis a legénység már nem fiatal (a hajdani Galaktika magazinos filmismertető címe is az volt, hogy Nyugdíjasok a világűrben), mindössze három hónapnyira vannak a leszereléstől, de most még utoljára utaznak együtt egy utolsó kalandra. Közben félmondatokból, összekacsintásokból is millió érzelem, sok évtizednyi közös múlt emléke árad, az esetlen és megkésett hidegháború-ellenes békepropaganda üzenete a maga módján működik, és szépen lekerekíti a Föderáció-klingon viszályt is, és köti össze a Kirk-érát a Picard féle következő generációval.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon