Akkor foglaljuk össze, hogy a science fiction irodalom alapján mit tudhatunk a mesterséges intelligenciákról: könyörtelenek, barátságosak,  lakonikusok, kiszámíthatatlanok, illetve nagyon is emberi módon működnek. De vajon mi van, ha az MI-k nacionalisták? Ezzel foglalkozik Abishur Prakash jövőkutató, aki 2013-ban megalkotta a „Next Geopolitics” fogalmát, mivel úgy gondolta, hogy nemcsak a kenyérpirítót vagy a zoknit lehet megokosítani (FYI: létező termékek!), hanem a geopolitikát is össze lehet boronálni némi technológiai megfontolással.

A Pallas Athéné Könyvkiadó által 2020-ban megjelentetett Go.AI – A mesterséges intelligencia geopolitikája című kötetben Prakash pontosan erről ír. Ezzel az űrhajókat vezérlő mesterséges intelligenciák helyett nagyon is földi  tényezőkre hívja fel a figyelmet – ráadásul ezek sokkal izgalmasabbnak tűnnek, mint az űroperák sokszor a kelleténél is harsányabb MI-jei.

Amikor a hírekben arról olvasunk, hogy az amerikai kormányzat a Huawei vállalat ellen védő- és büntetőintézkedést léptetett életbe, vagy amikor a kínai kormány lezárja piaca egy részét az amerikai techóriások előtt, akkor már helyben is vagyunk. Ahogy az 1984-es Terminátor bevezető, Los Angelest romokban láttató képsorai alatt elhangzik: „A végső ütközetet azonban nem a jövőben vívják meg, hanem itt, jelenünkben.” A geopolitika – amely alapvetően az egyes országok földrajzi elhelyezkedését, természeti és emberi erőforrásait vizsgálva elemez és fogalmaz meg stratégiákat, szinte magától értetődően a legmodernebb erőforrást, az MI-t is figyelembe veszi. Ezen belül meg olyan területeket céloz meg, amelyeknél kortársabb problémákat keresve sem találhatnánk.

Ilyen például az etika kérdése: valószínűleg még nem lehetséges egységes, globális etikai rendszert kialakítani ezügyben. Innentől fogva pedig elképzelhető, hogy két MI-re épülő termék máshogy fog működni két, kultúrájában eltérő országban, amely rengeteg aggodalomra ad okot. Az arcfelismerő rendszerek körüli amerikai mizéria (vagyis ezek használatának betiltása, korlátozása) is hasonló tőből fakad. Míg ugyanis Kínában a han többség uralmára, a konfuciánus elvekre épülő társadalom könnyen elfogadja az ilyenek használatát, a kisebbségvédelemnek egyre nagyobb fontosságot adó USA-ban ez erőteljes korlátokba ütközik. És ez máris felveti annak kérdését is, hogy mennyire lehet ilyen téren engedékeny egy nagyhatalom, ha épp a jövő évtizedeit meghatározó technológiai hidegháborúban találja magát?

Prakash okos szakember. Sokszor csak kérdez, de felvillantja a lehetséges horizontokat is. Az utolsó fejezetben például egy olyan témába kap bele, amelynek végiggondolása elég vad ötletrohamot okozhat mindenkinél, aki hajlandó használni a fejét. A mesterséges intelligencia által kreált politikusokról van benne szó. Miért is ne? Az MI biztosan nem akar majd színarany budit rakatni a palotájába (lévén ezek a fogalmak semmilyen valós értékkel és értelemmel nem bírnak a számára), és még a közbeszerzéstől sem kell félnünk vele kapcsolatban. Az viszont hajmeresztő idea, hogy a mégiscsak emberek programozta politikusi MI-rendszerek mondjuk egy zseniális, a tömeg legkisebb rezdülését is jól detektáló, de populizmusra vagy netán az ország érdekeivel ellentétes tettekbe taszítják a választókat. Vagy mi lesz, ha meghekkelik? Sokak számára csábító lehet a gombnyomásra megsemmisülő politikus gondolata, de egy ország működése szempontjából ez biztosan a kiszámíthatóság ellen hatna.

A gyorsan végigolvasható, alig 200 oldalas könyv kitűnő agyjáték, és kibővítheti az MI-kről eddig meglévő képünket. Ne legyen kétségünk: ezek nem elrugaszkodott gondolatok, hanem a következő évek fejleményei. Mivel belátható időn belül az emberiség amit csak tud, automatizál, outsourcingol a gépeknek – nos, egyre fontosabb lesz megnézni, hogy egy bármilyen informatikai rendszert működtető mesterséges intelligencia „címkéjén” a MADE IN felirat után melyik ország nevét találjuk.

A könyv tanulsága az is, hogy még nincs itt az aranykor, bármennyire is klassz a gombnyomásra elinduló Netflix-sorozat: úgyhogy mielőtt kitör a világbéke, azért tárazzunk be tésztalevesekből, olajmécsesből és némi fegyverből, ahogy jó posztapokaliptikus sci-fi olvasókhoz az illik. Hátha az MI-k (és programozóik) tényleg megőrülnek.

Abishur Prakash: Go.AI – A mesterséges intelligencia geopolitikája

Pallas Athéné Könyvkiadó, Budapest, 2020.

Fordította: Dr. Lokodi Annamária

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tudomány

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon