Hrímland vulkánokkal és gleccserekkel borított sziget a fagyos északi tengerben. A völgyekben erőművek hasznosítják a talajban szunnyadó veszélyes varázserőt, a kopár vadonban szörnyetegek kóborolnak, az egyetlen védett településen, Reykjavíkban pedig egy gyarmatosító nagyhatalom bábkormánya fészkel egy lebegő erőd fenyegető árnyékában. A falakon belül az emberek a huldufólkkal, egy másik világból elmenekült tündérnéppel osztoznak a városon. A helyzet távolról sem ideális, az elnyomókkal szemben táplált feszültség bármikor berobbanhat, azonban amikor erre tényleg sor kerül, az a bizonyos szikra egészen meglepő helyről pattan elő.

Alexander Dan Vilhjálmsson 2014-es regénye (Hrímland címen jelent meg eredetileg), amelyet a szerző saját maga fordított le angolra, hogy 2019-ben az illusztris Gollanz kiadónál lépjen ki vele a nemzetközi porondra, ambiciózus, modern fantasy, ráadásul ízig-vérig izlandi fantasy, amely a felületes toposzokat elkerülve egyenesen a helyi mondavilág mélyéről merít, majd ezeket a mitikus elemeket 21. századi  konfliktusokkal és mentalitással ötvözi. A regény kezdőjelenete, ahol a történet egyik főhőse, Garún, a festőlány éppen mágikus rajzolatokat graffitizik egy házfalra (miközben egy aprócska démon a fülhallgatójában lüktető zene ritmusával jelzi, mennyire van biztonságban), nagyjából meg is adja a szükséges felütést – és innentől még mélyebbre ereszkedünk az alternatív, mágikus jelenbe helyezett Reykjavíkba.

A történet két főhőse közül a már említett Garún egy blendingar, azaz egy ember és egy huldu gyermeke, aki civilben festőművészként próbál éldegélni, mellette pedig a gyarmatosító Kalmar Nemzetközösség ellen szervezkedő mozgalom oszlopos tagja. Másik hősünk Garún egykori szeretője, Saemundur – egy galdramaður, aki a kimondott szavak erejével, kántálással és zenével varázsol. Saemundur szintén lázadó szellem, csak ő a Svartiskóli, a helyi mágikus egyetem szigorú előírásait feszegeti állandóan. Garún egyszerre küzd a blendingarok kitaszított pária-létével és a félszívvel szerveződő, semmire nem jutó forradalmi mozgalommal, Saemundur pedig azzal, hogy ki akarják rúgni az egyetemről, pedig ő csak be akarta bizonyítani, hogy felette áll azoknak az előírásoknak, amelyeket nem véletlenül találtak ki egy olyan világban, ahol minden varázslót folyamatosan fenyeget a démoni fertőzés veszélye. Aztán amikor kettőjük céljai egészen váratlan módon összekapcsolódnak, elszabadul a pokol.

A történet viszonylag egyszerű alaphelyzetből válik egyre komorabbá, a tétek fokozatosan nőnek, a szereplők pedig szépen lassan járják meg a maguk poklait, miközben tétova forradalmuk egyre jobban felforgatja a sziget életét. A Shadows of the Short Days hatalmas pozitívuma azonban sokkal inkább az, mennyire egyedi és alaposan kidolgozott világban mozgatja a karaktereit, bár a fókusz szinte kizárólag a két főhős közvetlen környezetén, vagyis Reykjavíkon marad. A Hrímlandon kívüli világ és a Kalmar Nemzetközösség kizárólag felvillanásokban bukkan fel, bár ezek közül némelyik határozottan meglepő, és rendkívül ígéretes koncepciót sejtet.

A világépítés kapcsán külön említést érdemel az izlandi mítoszokra épülő mágia, ami kifejezetten fontos szerepet tölt be a regényben. Egyrészt a valaha egész világokat uraló, majd ide száműzött huldufolk különböző fajtái mind rendelkeznek varázserővel, legyen azok a náskararok (törzsi kultúrában élő, emberméretű varjúlények, a helyi alvilág urai) vagy a marblendarok (hüllőszerű kétéltűek). Másrészt Hrímland nem csak a föld mélyéből feltörő hőforrásokból nyeri az energiát, hanem maga a varázserő, a seiðmagn is átitatja a szigetet. Ennek köszönhető, hogy a vadon életveszélyes és lakhatatlan, viszont kifejlődhetett az a mágikus technológia, ami ironikus módon biztosítja Kalmarnak az elnyomás eszközeit, mint a mágikus fegyverek, titkosrendőr-varázslók vagy a város felett lebegő erőd. (Ehhez még vegyük hozzá az olyan apró, csodás részleteket, mint a súlyosan addiktív varázsdrogok használata vagy Reykjavík árnyék-vetülete, a renitens elemek búvóhelye, ahova csak különös kapukon lehet átjutni.)

Tény, hogy a mágiarendszer annyira komplex és olyan sokban épül az izlandi mítoszokra, hogy eleinte kicsit koncentrálni kell, mire kitisztulnak a részletek. Ez egyébként az egész regényre jellemző, mert az első oldalaktól kezdve kicsit könnyű elveszni az izlandi nevek és fogalmak tengerében. Nagyon hamar letisztul, mi micsoda, de a regény végén, biztos, ami biztos alapon  található egy nagyon alapos, magyarázó szószedet is.

A Shadows of the Short Days kifejezetten egyedi színfolt a fantasztikumban, elsősorban a helyszínválasztása és az elegánsan felhasznált háttér miatt, ami szerencsére messze nem egy dőlt betűs izlandi kifejezésekkel felturbózott, átlagos fantasy. Bevallottan megidézi China Miéville, különösen a Perdido pályaudvar, végállomás hangulatát, mind a lassan hömpölygő, nagyon nem kalandregényes szerkezettel, az atipikus főszereplőválasztással, a politika, a  forradalmárok és művészek kiemelt szerepével vagy akár az egész történet illúziómentes komorságával (szóval aki könnyed urban fantasyre számítana, csalódni fog).

A szerző

A regény lezárt és önálló történet (egy 2019-es interjú szerint a szerző dolgozik folytatáson, ami azonban nem közvetlenül ott és akkor veszi fel a fonalat, ahol ez a regény véget ért). Számomra az izlandi irodalom krimiket, szépirodalmat és sagákat jelentett, a fantasztikum eddig kimaradt, és ha Tapsi nem jut el a 2019-es Worldconra (sőt részletesen be is számolt az élményeiről), ahol a szerzőtől személyesen szerezte meg a művet, hogy aztán a „szerintem neked tetszeni fog!” felkiáltással a kezembe nyomja (és milyen igaza volt), akkor ez valószínűleg sajnálatosan sokáig így is maradt volna – mostantól viszont kifejezetten szeretnék minél többet megismerni az izlandi fantasyből.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. solymosgyu szerint:

    Mikor lesz magyarul?

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon