Az ismertető elején jöjjön a verdikt: nagyon is megéri az árát a GABO Könyvkiadó gondozásában megjelent monstre kötet, A Legjobbak legjobbjai 1. A legendás, néhai szerkesztő, Gardner Dozois közel 900 oldalnyi elbeszélést gyűjtött egybe az elmúlt húsz év általa legjobban tartott sci-fi írásaiból. Nyilván, mint minden válogatás esetében a szubjektivitás nem megkerülhetetlen, mégis, paradox módon talán a legelső elbeszélés kivételével a kötet minden darabja mesterien megkomponált, ötletes darab. Ráadásul van itt minden: űropera, közeljövő-technológia, helyszín a Föld, az egzotikus máshol lévő világok, a Mars, a Vénusz, a távolabbi Naprendszer; páratlan gazdagság található a Legjobbak…-ban.

Ha van tanulsága, hogy mikor nevezhetünk egy science fiction novellát jól megírtnak, akkor először is a világteremtés képessége az első követelmény, ha a kötet írásaira gondolok. Még ha a közeljövőben játszódik is, az ilyen elbeszélés gyorsan felépíti, megteremti egy különleges, talán a mienkétől nem is sokban különböző világ mikrokozmoszát. Azután ott vannak a szereplők, akik elég érdekesek ahhoz, hogy figyelemmel kísérjük, amint bejárják azt az egyedi világot, és nyernek vagy elbuknak, ahogy az írás megköveteli tőlük. És mindezeken túl és minden előtt mindegyikben ott van egy ötlet, egy új szikra, amit még nem láttunk azelőtt – vagy nem így – amely elég érdekesnek tűnik, hogy lekössön minket.

A Legjobbak legjobbjai 1. valójában egy óriási eszképizmus, 38 portál, amely elképesztő világokba repít minket, hogy szembesítsen magunkkal, általános és örök érvényű megállapításokkal.

Pont úgy, ahogy az a science fictiontől elvárható.

Charles Stross például egy klassz jövőbeli konfliktust villant fel A kóbor farmban: egy több emberből álló entitás jelentette fenyegetést a bukolikus tájon. Az emberi közösség egyik lehetséges futurisztikus bemutatása jó ujjgyakorlat a finom humorral adagolt írásban.

Michael Swanwick Ónlápja – mint a szerző legjobb elbeszélései – emberi konfliktusokat helyez idegen tájra, ezúttal a Vénuszra. A halálos fogócska a pár férfi és női tagja között rendkívül szórakoztató, gazdaságosan és hihetően megírt történet.

Rober Reed Jóhegyében a főszereplő egy, a 19. századi utazásokhoz hasonló kalandokat él át – azonban a furcsa tájon egy hatalmas, emberi igába fogott féregben. Nagyon hangulatos, eredeti világépítés, a hosszúsága ellenére is végig izgalmas.

Greg Egan ritkán hazudtolja meg önmagát: még mindig a nagy ötletek és kisprózák szakavatott mestere. Ezúttal sem okoz csalódást, a Glória egy különleges, civilizációk közötti kapcsolatfelvétel története – élvezni fogja mindenki, aki át tudja magát rágni a hard science fictiont nagy töménységben tartalmazó néhány bekezdésen, még az elején.

David Moles a Finisterrában többszörösen színes világot épít: a muszlim jövőben, kevert szavakban tobzódó elbeszélésben egy hatalmas élőlény hátán élnek az emberek, és ezt a törékeny civilizációt készül megbontani a főhős segítségével néhány rosszarcú.

Ahogy egyszer már írtam: Daryl Gregorytól bármit elolvasok, mert nem tud unalmasan írni. A már címével is figyelemfelkeltő Lord Grimm illusztrált életrajzában egy igazi mi lenne, ha kérdést teszt fel: milyen lenne az átlagemberek élete a szuperhősök csatáitól fenyegetett világban? Egy ilyen realista, de szellemes szuperhősös történet újszerűen hat.

A nálunk ismeretlenebb Maureen McHugh írása, a Haszontalan holmik a jövőbeli, lepusztult USA-ba visz minket, ahol a főhős csecsemőbabákat gyárt, és kiderül: még nála is léteznek szerencsétlenebb emberek. Nagyon emocionális, rövid, kompakt kis sztori ez.

A méltatlanul még nem (zsáner)világhírű brit Adam Roberts írása, a Haj az alapja a By Light Alone című, BSFA-ra jelölt regényének, amelyről már írtam. Röviden: egy zseni feltaláló genetikailag akarja megszüntetni a szegénységet úgy, hogy okos hajat hoz létre, hogy ezentúl senkinek ne kelljen ennie, csak a Nap felé fordítania a fejét. Jó kis társadalomszatíra, pontos mondatok, ahogy azt már Robertstől megszokhattuk.

A cyberpunk mozgalom egyik leghíresebb női írója, Pat Cadigan igazi transzhumanista sztorit fabrikált A lánylény, aki átment szusiba című novellájában. Űropera, transzhumanizmus és egy karakteres elbeszélő hang – lehetetlen ezt a novellát nem szeretni.

A különc Lavie Tidhar A mémtárosban a kötet legerősebb hangulatú írását hozta össze, amelyben egy eszméletlen pillanatképet kapunk a jövő, emberektől nyüzsgő Naprendszeréről. A rövid novella hihetetlen atmoszférát teremt, idegen, ismeretlen, és mégis annyira emberi. Ez is a jó sci-fi iskolapéldája.

Csak néhány történetet ragadtam ki a több tucat közül, de minden egyes novella olvasmányos és eredeti. Ha valaki attól fél, hogy a karanténban elfogy a Netflix kínálata, rendelje meg ezt a monstre kötetet, Gardner Dozois A legjobbak legjobbjai 1. című kötetét, és garantáltan tobzódni fog a fantasztikumban!

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. Attila szerint:

    “… Gardner Dozois …”

    Hard pass.

  2. solymosgyu szerint:

    A galaktikában már jelent meg belőle. nem?

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon