A történetünk ezúttal a Dél-kínai-tenger egyik eldugott, egzotikus szigetén játszódik, amit egy ex-vörös khmer ezredes, Rath Preap működtett gazdagok számára fenntartott vadászterületként, a magánhadserege kíséretében. A legkülönfélébb látogatók érkeznek a szigetre vadászat céljából, akik úgy gondolják, hogy egy izgalmas kalandba vágtak bele ezzel a távol-keleti utazással, de azt még nem sejtik, hogy ők valójában nem vagány, trófeagyűjtő vadászok, hanem a földönkívüli ragadozó prédáivá fognak válni. A szigeten és a környező tengeren egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik, majd nem sokkal később kiderül, hogy senki se az, aminek mutatta magát, miközben a közelben ólálkodó kalózok is megjelennek, növelve a feszültséget.

Az amerikai Jeff VanderMeer Predator-regénye akciódús történet, műfaját tekintve horror elemekkel megfűszerezett akció sci-fi. Eredetileg a Dark Horse kiadó jelentette meg 2008-ban Predator: South China Sea címmel, a magyar fordítás 2012-ben jelent meg a Szukits kiadó jóvoltából, mint Predator: A vadászok szigete.

Karakterekből meglehetősen sok akad, kezdetnek rögtön itt van John Gustat milliomos, akinek kísérői; Jimmy Tau, Nathan Colquhoun, valamint Horia Ursu, a román ex pankrátor, későbbi maffiózó. Tessa Marikova és Nyikolaj Bazkuhov személyében egy titokzatos orosz páros is színesíti a csapatot, Benjamin Peake pedig vendégnek adja ki magát, de valójában a sziget tulajdonosának Rath-nak dolgozik. Maxim Barnes, a lecsúszott walesi rocksztár már csak a hab a tortán a maga különcségével. A Ragadozó szembenállása az emberek nemzetközi csapatával a 2010-es Predators filmben is megjelent, ott is jó elgondolás volt; ha csak amerikaiakkal küzdene a Yautja, az túl egyoldalú lenne. Örülök annak, hogy az amerikai szerző (a nevéből érezhetően holland származású) tett egy kis közép-európai utalást a volt pankrátor román gengszter, Horia Ursu alakjával. Vajon következő alkalommal a magyar betyárral, Rózsa Sándorral fog élet-halál harcot vívni a Predator? Elvégre régebbi történelmi korokban is vendégeskedett nálunk; láttuk már holdpiramisok csúcsán plazmavetővel lőni, valamint a véres küzdelmeket túlélő rendőrnek újkori pisztolyt odalökni. (Ha megjelenne ilyen regény, én biztosan megvenném 😊.)

Arra készüljetek fel, hogy a fent említett szereplők szinte mindegyikének szemszögéből át fogjátok élni az egzotikus sziget brutális kalandjait, amelyekből az egyik maga a kegyetlen intergalaktikus vadász, a Predator nézőpontja, amely szerintem remekül el lett találva. Csak pár alkalommal láthatunk bele a Yautja gondolataiba, de az hamar kiderül, hogy veterán, sok csatát megjárt gyilkológéppel lesz dolgunk.

Megjegyezném, hogy a soknézőpontúság engem nem zavart, bár egyesek biztos megfogják jegyezni, mennyire gyorsléptűnek tartják a történet vezetését; több cselekményszál, sok szereplő, ezáltal a szerző igazán nem mélyedt el egyik karakterben sem. A nézőpontok gyakran pár oldalas fejezetenként fognak váltakozni, ami dinamizmust biztosít a cselekmény számára, ugyanakkor nehezen tudunk elmélyedni egy-egy karakterben, jobbára nincs is főszereplő, csak a sziget látogatói, a khmer katonák, a kalózok csapata és maga a Predator. A szereplők kidolgozottsága szerintem megfelelő és hiteles, mindazonáltal nincsenek túlbonyolítva. Jellemfejlődésekre nem érdemes számítani, de fordulatok lesznek bőven; mindenkiről kiderül valami érdekesség, amire nem gondoltunk az elején.

Gyakorlatilag az egész cselekmény egy szigeten játszódik, de az indokínai dzsungel környezet adottságaiból, a Predator képességeiből, a szigetre érkező vadászokból és a közelben ólálkodó kalózokból egész érdekes történetet hozott létre VanderMeer.

A regény pont annyira véres, amennyire kell, komolyan lehet venni az idegen nyújtotta fenyegetést, de nem az a lélekgyilkos, gusztustalan képi világ, mint egyes hatásvadász horrorfilmekben. Természetesen plazmaágyúval megperzselt vagy pengével kettémetszett holttestekre érdemes felkészülni, de úgy gondolom, hogy a mai Trónok harcán megedződött nézők/olvasók nem fognak pszichológushoz járni a Vadászok szigete után.

Aki szereti a Predator alakját, az nagy valószínűséggel ezt a kötetet is kedvelni fogja. Meggyőződésem, hogy a Predator-univerzumban van még potenciál, míg az Alien filmeken már mutatkoznak a hanyatlás jelei (reménykedem egy másodvirágzásban, de ki tudja mikor jön el).

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. ranger szerint:

    Dark Horse. 🙂

  2. SFmag szerk. szerint:

    ranger:
    Valóban, és még a szerkesztésen is átcsúszott a fránya fekete paripa. Köszi, javítva.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon