Immár hagyományosnak mondható sorozatunk folytatódik. 1984, 1987, 1988 és 1989 kiválasztott fantasztikus filmjeihez hasonlóan cikkíróink idén is megemlékeznek az idei harmincévesekről – a elmúlt napok a múltidézés, az 1990-ben készült filmek felidézésével telt, ez itt az utolsó ebből az évből. Jövőre folytatjuk 1991-el!
Paul Verhoeven, a ’80-as, ’90-es évek holland rendezőzsenije az 1987-es Robotzsaruval kezdte hollywoodi pályafutását, majd ért a csúcsra az 1992-es Elemi ösztönnel (és egyébként majdnem ő rendezhette A jedi visszatért is). Verhoeven a Robotzsaru sikere után egy Philip K. Dick novellán (Emlékkiárusítás nagyban és kicsiben) alapuló, arra nyomokban emlékeztető újabb science fiction film készítésébe vágott bele Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben. Schwarzenegger ekkorra már igazi szupersztárrá érett, két Conan-film, a Terminator, a Kommandó, a Ragadozó és az Ikrek sikere után gyakorlatilag szinte bármilyen filmet kasszasikerre tudott vinni.
2084-ben járunk, Douglas Quaid egyszerű építőmunkásként dolgozik a Földön, gyönyörű felesége (Sharon Stone), boldog élete van, azonban valamiért újra és újra a Marsról és egy másik nőről álmodik, valamint arról, hogy ő egy titkos ügynök. Ez az álom annyira rögeszméjévé válik, hogy ha már nem juthat el a Marsra, legalább szeretné átélni az élményt, ezért befizet egy az utazásnál jóval olcsóbb emlékbeültetésre a Rekall társaságnál.
És itt elszabadulnak az események, mert hirtelen meg akarják ölni, majd egy korábbi énje üzenetet hagy neki, amely szerint ő egy ügynök a Marsról, ahol a lázadók Cohaagen elnök elnyomása ellen küzdenek. Ő az elnök kéme volt, aki aztán átállt a lázadókhoz, ezért kimosták az agyát, és hamis emlékeket kapott, amit aztán ez az új emlékbeültetés a felszínre hozott. Azaz pont azt kapja, amit várt, egy csavaros titkos ügynökös sztorit, csakhogy az egész nagyon is valóságosnak tűnik. Túl valóságosnak. Pedig a felesége, Lori és a Rekall cég emberei is arról próbálják meggyőzni, hogy ez a befizetett álom része, azonban Quaid egyre kevésbé hisz bárkinek. Végül elutazik a Marsra, hogy kiderítse, mi is az igazság.
Az emlékmás inkább a történet elején próbál játszani a nézővel, és igyekszik elbizonytalanítani, hogy ez most tényleg beültetett emlék, vagy a valóság, azonban egy idő után ezt elengedi, és átcsap inkább akció sci-fibe, ahol Quaidet Cohaagen elnök emberei üldözik a pszichopata Richter (Michael Ironside) vezetésével, míg végül eljutunk a lázadókhoz, akiket a mutáns Quato vezet. Quaid megtalálja az álmaiban szereplő lázadónőt is (Rachel Ticotin), majd végül eljutunk a Mars titkáig, ami körül valójában az egész cselekmény bonyolódott. Az alapkoncepcióban sokkal több lehetőség volt annál, mint amit végül kihoztak belőle, és ugyan a film a legvégén még tesz egy ügyetlen próbálkozást ezügyben, de ez csak egy gyenge kísérlet volt.
Az emlékmás látványvilága egyedi, viszonylag kevés cgi-t tartalmaz, a legtöbb trükköt hagyományos módon, díszletekkel és makettekkel oldották meg. A látványvilága, jövőképe sok helyen leegyszerűsített, de azért több érdekes, nem túl távolra mutató technológia is felbukkan, pl. az önvezető autók, hatalmas fali tévék, ugyanakkor ebben a filmben alkalmazták először a motion capture-t, a metró hatalmas röntgenfalas trükkjelenetéhez.
Az emlékmás több jelenete mára kultikussá vált: ha másra nem, a hárommellű mutáns nőre szerintem valószínűleg mindenki emlékszik. Vagy az alábbi jelenetre:
Érdekesség, hogy a filmterv éveken át keringett Hollywoodban, kezdetben Patrick Swayze-t szemelték ki a főszerepre, de aztán a filmesítésen dolgozó stúdió csődbe ment, és közben Schwarzeneggert is elkezdte érdekelni a szerep, és az ő közbenjárása kellett, aki rábeszélte Mario Kassar producert a jogok átvételére. Schwarzenegger szerezte a rendező Verhoevent is, aki azonban egy jóval vékonyabb karaktert szeretett volna, mint pl. Dustin Hoffmannt vagy Richard Dreyfusst, mert szerinte Schwarzeneggerrel nem lenne hihető, hogy csak álmodja a sztorit. És ebben igaza is volt, nem is nagyon sikerült ezt elhitetni.
A Total Recall – Az emlékmás végül 1990 5. legsikeresebb filmjévé vált, tekintélyes bevételt, a gyártási költségek négyszeresét hozta vissza a készítőknek. A maga korában egy jól összerakott, izgalmas science fiction mozi volt, 18+ karikás, R-kategóriás alkotás, amely nem fukarkodott a vérrel sem.
Lábjegyzetet sem érdemelne, de azért megemlítem, hogy 2012-ben elkészült a remake-je, amiről írtunk is hajdanán. Számomra egy mélységesen felháborító, ostoba és felesleges filmként vonult be a mozitörténelembe. Ezen túl 1999-ben készült egy méltán elfeledett, mindössze egy évadot megélt sorozat, a Total Recall 2070, amelynek egyedüli érdekessége, hogy kb. 60%-ban a Blade Runnert akarta majmolni, és csak a maradékban próbált Total Recall lenni, és ebből a zagyva koncepcióból valami egészen bizarr torzszülött kelt ki erre az egy évadra – már amennyire még emlékszem rá.
(Végső, zárójeles fun fact: Paul Verhoeven még két science fiction filmet rendezett, a 2000-es láthatatlan emberes Árnyék nélkült, valamint az 1997-es Starship Trooperst, ami ugyan a kasszáknál megbukott, de ettől még kultikus filmmé vált az idők folyamán, és itt Verhoevennek sikerült a véres akció sci-fibe ültetett, álságos propagandával megszórt, szatirikus háborúkritikát profin építi bele a történetbe. Meg amúgy is elfogultan kedvelem azt a filmet, na.)
Hozzászólások
[hackett további írásai]
