2020 február 5-én, hosszú és termékeny élet után, 103 éves korában elhunyt Kirk Douglas amerikai filmszínész. Egy science fiction filmjével emlékezünk rá.

Az 1980-as Végső visszaszámlálás a VHS-korszakom kitüntetett filmje volt. A mai napig emlékszem a méltóságteljesen hömpölygő, klasszikus zenéjére és a repülőgéphordozó nevére. Ma újranézni különleges élményt jelentett, mert több mindenre rácsodálkoztam mozizásom közben.

A Végső visszaszámlálás története 1980-ban kezdődik. A haditengerészetnek beszállító, titokzatos üzletember, Richard Tideman egy civil rendszerelemzőt küld az amerikai haditengerészet egyik büszkeségére, a USS Nimitz repülőgép-hordozóra. A hajó elhagyja a kikötőt, és egy soha nem látott viharba kerül. Amikor a semmiből jött természeti jelenség véget ér, a hajón szolgálók furcsa dolgokat tapasztalnak: senkit sem érnek el a rádión, csak egy régi, már vagy negyven éve nem használt rejtjelezést fognak, és olyan archívnak tűnő rádióadásokat, amelyeket először tréfának gondolnak. Közben a kiküldött felderítők egy amerikai jachtra és az azt megtámadó két, már őskövületnek számító japán vadászgépre lesznek figyelmesek. Amikor minden információt egymás mellé tesznek, és a közeli Pearl Harborról bejönnek az első fotók, kénytelenek elfogadni a helyzetet: 1941. december 7-ébe csöppentek, a támadás előtti órákban vannak. Kényszerű időutazásuk az amerikai haditörténelem, sőt a világtörténelem egyik legfontosabb eseményére sodorja őket. Rajtuk áll: a modern repülőgép-hordozó technológiai fölényét bevetve vajon meg akarják-e állítani a japán csapásmérő flotta közelgő támadását, vagy hagyjűk, hogy a történelem megismételje önmagát?

Az események sűrűjében három figura áll: a Kirk Douglas által játszott Yelland parancsnok, Richard Owens, a vadászgép pilótáinak rangidős főnöke és Warren Lasky (Martin Sheen), a civil. Ők ütköztetik érveiket arról, hogy vajon erkölcsi-katonai kötelességük-e az USA-t védeni a múltban is?

A film kettős természetű: alapvetően kevés az akció, viszont amikor van, az egy hatásos toborzóvideó az amerikai haditengerészet remekéről, a Nimitzről. Megtudhatjuk, milyen itt szolgálni, milyen egy vadászrepülőgép felszállása-leszállása a fedélzetre, milyen egy légitankolás, átélhetjük, hogy milyen jól szervezett organizmus a Nimitzet kiszolgáló személyzet összessége. Az amerikai hadsereg által szponzorált film másik arca viszont a színtiszta spekuláció birodalma. A mi lenne, ha kérdésre próbálnak a szereplők – a nézőket is bevonva – választ adni. Ez egy olyan alternatív történelmi film, amely nem teljesen az.

A mai fejemmel nagyon hatásosnak tartom a Kirk Douglas által megformált figurát. Ő a legerősebb szereplő, vállalatvezetési szempontból szinte tökéletes: akkor simogat, amikor kell, és a végsőkig határozott, ám meggyőzhető. Mellette mindenki más súlytalannak tűnik (hacsak a fajankónak beállított Chapman szenátort nem számítjuk).

A Végső visszaszámlálás az amerikai patriotizmus egyik kivetülése, de mindezt finom eszközökkel prezentálja, úgy, hogy még a szegény kelet-európai, vasfüggöny mögött szocializálódott néző is könnyen befogadhatja.

Még arra is volt erejük az alkotóknak, hogy a végére egy – talán sokak által kitalálható – csavart helyezzen el.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás.

  1. mv szerint:

    Nagyon jó film, gyerekként sokszor láttam.

    (Egy javítás a cikkhez, a támadás helyesen 1941. december 7.)

  2. SFmag Szerk. szerint:

    mv:
    Köszi, valóban.:) Javítva!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon