Az IDW  kiadó által jegyzett Locke and Key természetfeletti, horror, családi dráma képregény, amelyet Joe Hill írt és Gabriel Rodriguez rajzolt, angolul az elmúlt években hatalmas sikert futott be, és nemrég végre megjelent magyarul is a Fumax kiadó jóvoltából a teljes történet (3 részben, keménytáblás kiadásban), sőt, a mai naptól a Netflixen elérhető a sorozat adaptáció is.

A sztori a Locke család közelmúltjával indul, egyből egy komoly arcul csapással. Egész pontosan Rendell Locke, a családfő brutális meggyilkolásának történetével. A család a tragédia és a kínzó emlékek elől menekülve átköltözik az USA keleti partjára, Rendell gyermekkorának helyszínére, ahol a család ősi fészke áll. A kisváros, Lovecraft (sic!), tipikus új-angliai városka, kis középiskolával, hokicsapattal, buzgó rendőrfőnökkel. A Locke gyerekek, Tyler, Kinsey és a legfiatalabb Bode, próbálnak beilleszkedni a helyiek közé, miközben anyjuk az alkoholban keresi a megnyugvást, és alig mozdul ki új otthonukból, a Kulcsházból.

A ház egy kétszáz éves családi kúria, mely rengeteg titkot rejt, de ezeket eleinte senki sem látja. Egyedül  Bode az, akinek feltűnnek a Kulcsház furcsaságai. Ő az, aki megtalálja a Szellemkulcsot, az elsőt a varázserejű kulcsok közül, melyek mágikus hatalommal ruházzák fel a kulcsok őrzőit. A Szellemkulcs segítségével éteri lénnyé változik, és csupa olyan dolgot művel, amit egy hatéves fiú csinálna, ha hirtelen láthatatlanná válhatna. Meglesi bátyját és nővérét, elbújik képzelt barátai elől. És végül a ház lezárt kútjában talál egy titokzatos entitást, akinek nincsen más vágya, mint kiszabadulni onnan.  Mialatt Bode egyre inkább a kútbeli lény befolyása alá kerül, a család megtudja, hogy Sam Lesser, apjuk gyilkosa, megszökött a börtönből, ahol fogva tartották…

1378757165000--MG-3069

Rodrigez és Hill, középen az Omega-kulcs

Mindez csupán a felütése egy összetett, eredeti és lebilincselő történetnek, melynek egyik legfontosabb szereplője maga a ház. A Locke gyerekek egyre több kulcsot találnak, és külön élvezeti értéket ad, ahogy rájönnek – és velük együtt az olvasó is -, hogy milyen ajtót nyit, milyen hatalmat ad egy adott kulcs. A szerző, Joe Hill nagyszerűen adagolja a rejtélyeket, utalásokat egy háttérben meghúzódó nagyobb titokról, mely a különös mágia forrása és „torkolata” is egyben. A végére egy egész kis mitológia kerekedik ki mindebből, szépen keretbe foglalva az egyébként sokszor meglehetősen véres eseményeket. Sajnos hajlamos vagyok minden történetben direkt keresni a legkisebb következetlenséget is. A Lockeban eddig egyet sem sikerült felfedeznem, láthatóan csak akkor kezdtek bele a képregénybe, miután a történet minden apró részlete és a háttérsztori is aprólékosan kidolgozásra került.

Joe Hill nagyszerűen szövi a szálakat és láthatóan nagy rajongója Alan Moore munkásságának, hisz mielőtt hozzánk vágja a sztori darabkáit, előtte felaprítja és összekeveri az egykor lineáris történetet. Mindez nem zavaró, mindig pont annyit időzünk a történések fő sodrától távol, ami alatt elegendő háttér információt kapunk, de megmarad az alap feszültség is. A Hill által teremtett szereplők hitelesek, és némely esetben szerethetők is. Utóbbi leginkább Kinsey és Bode esetében igaz, mert bár Tyler Locke és a főgonosz Dodge sokrétű és tragikus karakterek, de nem igazán szerethetők. Ami legalább ennyire fontos, hogy minden fontosabb szereplő fejlődik, bejárja azt az utat, amit az események rájuk kényszerítenek. Személyes kedvenc karakterem azonban Rufus Whedon, egy tizennégy éves, értelmi fogyatékos fiú, akihez hasonlóval sem találkoztam eddigi olvasmányaim során.  A saját világában élő, a valósággal csak játékfigurái révén kapcsolatot tartó fiú megformálásáért csillagos ötös jár.

lnkcalvin

Locke and Key a lá Calvin & Hobbes

A Locke and Key sötét, de lenyűgöző atmoszférájához természetesen a rajzolónak is rengeteg köze van, a fenti dicséret neki ugyanakkora mértékben kijár, mint Hillnek. Gabriel Rodrigez képi világa enyhén romantikus, ugyanakkor részletgazdagságában realista. Ezek a részletek azok, amik kiegészítik a történetet, elmesélik a ki nem mondott dolgokat, és sokadik újraolvasáskor is újabb felfedeznivalókat tartogatnak. Ez a véresebb képkockákra is igaz, amiből akad jópár. Alaptézis, hogy a jó képregényben a kép nem illusztrál, hanem előre viszi a történetet, szerves része annak. A Lockeban ez maradéktalanul teljesül.

Végezetül még valami, ami tetszett. A különböző nézőpontokat egészen ügyesen használja a szerzőpáros. Egy egyszerű történést a másik szereplő szemszögéből mutatva azt nagyon komollyá, olykor pedig nagyon komikussá sikerült változtatni. Az óvodáskorú Bode egyik történetét  Kázmér és Huba stílusában elmesélni pedig olyan kikacsintás/tisztelgés, ami kevésbé tehetséges alkotók kezében erőltetettnek tűnne. Rodrigez és Hill esetében viszont telitalálat.

Nagyon szerettem ezt a képregényt, csak ajánlani tudom, és nemcsak képregény rajongóknak. A Lock and Key pontosan az a mű, ami képes megszerettetni az ettől a vizuális műfajtól eddig idegenkedőkkel is a képregények színes (és olykor fekete-fehér) világát.

Locke&Key – Kulcs a zárját 1-3, Fumax kiadó, 2018 és 2019., 3*320 oldal, fordította: Holló-Vaskó Péter

Kapcsolódó Linkek:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: Képregény

Eddig 3 hozzászólás.

  1. sichetti szerint:

    Emlékeim szerint a gyilkost Sam Lesser-nek hívják, nem Sam Small-nak.

  2. AffiliateLabz szerint:

    Great content! Super high-quality! Keep it up! 🙂

  3. SFmag Szerk. szerint:

    sichetti:
    A mi emlékeink szerint is, szóval, javítva.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon