Mindjárt itt a karácsony, mint minden évben ezúttal is szeretnénk az SFmag stábjából néhányan megosztani Veletek pár ötletet, amiket a fenyőfa alá ajánlunk, természetesen, mint mindig, most is messzemenőikig teljesség legkisebb igénye nélkül szemezgetve. Rengeteg szuper könyv, képregény jelent meg idén is, úgyhogy bőven van miből válogatni.

Szabó Dominik

Lassan közhelyesnek tűnik, de idén minden korábbinál igazabbnak érzem, hogy elképesztő éven vagyunk túl képregényes fronton. Pár éve még elképzelni sem tudtunk volna olyan év végi listát, amelyben hemzseghetnének a jobbnál jobb magyarul kiadott képregények, idén viszont olyan listát nehéz elképzelni, amiben nincs legalább féltucatnyi említés.

Úgyhogy én is képregénnyel kezdek, méghozzá az érzésre méltatlanul keveset emlegetett Thor: A mennydörgés istenével. Kemény és ütős, amilyennek egy Thor-képregénynek lennie kell, Jason Aaron pedig szokatlan mélységeket, izgalmas vívódásokat és érzelmeket talál az istenben. Nem tudom, lesz-e folytatása itthon (remélem igen!), de idén kevés olyan képregényt olvastam, ami ennyire pozitívan meglepett, ami látszólagos egyszerűsége és témája ellenére is ilyen erős pillanatokat rejt.

És ha már képregény, muszáj megemlítenem az idén négy kötettel megjelenő Hellboy-sorozatot, ami a nyolcadik résszel a fősor végére is ért. Óriási szórakoztató-faktor van ebben a folklórban, mitológiában, popkultúrában, akcióban és alkoholban tobzódó sorozatban; a szenzációs beszólásokkal tarkított történetet olyan olvasni, mintha minden menő dolog összeforrt volna egy sötét és baljós világban. A keménytáblás verziónál kevés ideálisabb karácsonyi ajándékot tudok elképzelni; főleg, hogy jövőre kötelező beszerzések lesznek a rövidebb kalandokat tartalmazó kötetek is.

 Aki a kép nélküli szöveget preferálja, az David Mitchell újabb nagyregényében, a Csontórákban találni fog bőven – a brit újfent olyan lelkesen, olyan szívbemarkolóan, olyan komfortosan mesél, mint eddig, ráadásul ezúttal talán minden korábbinál erősebb zsáner-kapcsolatai is vannak a cselekménynek. Aki kicsit rövidebb regényt keres, annak Sam J. Miller bemutató regényét, az Orkavárost javasolnám, mert idén nem olvastam ennél a kötetnél furcsábban működő történetet – négy szereplőn és egy izgalmas városon keresztül bemutatott személyes vallomás; nyomokban orkát és jegesmedvét is tartalmaz!

Horváth Vivien (CaptainV)

Van egy elvem, amit igyekszem követni, amikor ajándékot választok: kapjon olyat az illető, amire vágyik, de magának nem venné meg. Tapasztalataim szerint a könyvek újrakiadásai gyakran esnek ebbe a kategóriába, hiszen ha már megvan egy régi kiadás, az ember nehezen szánja rá magát, hogy kiadja a pénzét „ugyanarra”, de titkon mégis szeretné magáénak tudni a csinos, modern formába öntött újat. Ha nem is minden, de a legtöbb fantasyrajongó örülhet a GABO bejelentésének, miszerint már karácsony előtt kaphatóvá válik a Vaják-regények első része, Az utolsó kívánság, amit a sorozat december 20-i netflixes premierjének alkalmából poroltak le. És szintén tőlük érkezett nemrég a Dűne is, ami a külsőségek mellett szövegében is kapott némi ráncfelvarrást, így különösen érdekes lehet a legnagyobb rajongóknak is.

Gyűjtőibb hajlamú, nagyra becsült szeretteinknek jóleshet az Absolute Sandman 1. (és a frissen megjelent 2.) magyar kiadása a Fumaxtól, vagy ha lélekben egy másik univerzumban él, akkor a szintén tekintélyt parancsoló, vagány kiállású Minden ami Marvel a Kolibritől.

Ajándékozgatás mellett sokan vagyunk, akik a két ünnep közötti tespedést egy mozival szakítják meg, de ha kifejezetten SFF-filmért mozdulnánk ki, valószínűleg a Star Wars 9-en kívül mást nem találunk a multiplexekben. Ha pedig nincs kedvünk kólától felpörgött kilenc évesekkel és szüleikkel tusakodni, maradjunk otthon, vegyünk az ölünkbe egy tál sütit, és nézzünk szét a streaming szolgáltatók kínálatában. Az HBO GO-n (Az Úr sötét anyagai, Watchmen) és a Netflixen (Umbrella Academy, The Dragon Prince) is akad pár érdekesség, sőt, azokon kívül is (The Mandalorian).

Soltész Tamás

Warhammer 40K – Gaunt szellemei – A hadúr

Mint arról több hónappal ezelőtt cikkeztem is, engem teljesen beszippantott az első Warhammer regény, amit olvastam, az Első és Egyetlen, mely a Gaunt szellemei regénysorozat első darabja. Bár nem tudtam beszerezni a közvetlen folytatásokat, az újabb könyvek közül A Hadúr (angolul Warmaster néven jelent meg) már a sci-fi gyűjteményem részét képezi. A sorozatban ez a kötet már a tizennegyedik (!) könyv, de egy percre se higgyük azt, hogy az utolsó, mivel most szeptemberben megjelent magyar nyelven a Tuan kiadó jóvoltából Az Anarch, amely az eddigi legújabb Gaunt szellemei történet. A legújabbat sajnos még nem volt időm elolvasni, de A Hadúrról tudok személyes véleménnyel is szolgálni.

Mint azt megszoktuk a sorozattól, újabb vérzivataros, zord katonai science fiction történetet kaptunk, amelytől ugyan mélyfilozófiát, valamint irodalmi Nobel-díjat nem érdemes várni, de remek háborús/fantasy/sci-fi regényként kellemes kikapcsolódást képes nyújtani a Warhammer fanoknak és a fantasztikum kedvelőinek egyaránt. A történetvezetés itt már nem olyan pörgős, mint az első részben, ahol rögtön egy csatával indítanak, emellett itt már helyenként ellaposodik a cselekmény, valamint vannak elvarratlan szálak is, de a fanoknak tudom ajánlani, biztos vagyok benne, hogy a következő részekben minden meg lesz magyarázva. Aki a Warhammer fronton nézelődik, annak a 2018-as megjelenésű A Hadúr és a 2019-es Az Anarch nem kerülheti el a figyelmét.

Markovics Botond (Hackett)

Annyi remek könyv jelent meg idén, hogy igen nehéz kiemelni közülük néhányat. Itt van rögtön az új Dűne-kiadás, mostantól a Gabo kiadó gondozza a sorozatot, kemény kötéses és nagyon szép, a szöveg újraszerkesztett, ott a helye a fa alatt, igazi, örök érvényű sci-fi remekmű. Jövőre állítólag jön a többi kötet is, szépen, egymás után, hasonló minőségben, és ne feledkezzünk meg a 2020 decemberében érkező moziváltozatról sem.

Na és nem hagyhatom ki két kedvenc űropera szerzőmet. Az egyikük Peter F. Hamilton, akinek az Üresség-trilógiájából idén már a második kötet is megjelent (bevallom, amit eddig elolvastam belőle, ez alapján azért nem biztos, hogy ez lesz a kedvenc Hamilton-sztorim), valamint Alastair Reynoldstól a Kék emlékezetű Föld című regény. Trilógia lesz, és egyre távolabb kerülünk a Földtől és a jelentől, a három kötet 10 ezer évnyi jövő történetét fogja bemutatni. Ezeken felül Octavia Butlertől a Xenogenezis-trilógia első két részét ajánlom sok szeretettel, vérbeli, keményvonalas, idegen civilizációs science fiction, egyúttal nagyon örülök, hogy már Butler is olvasható magyarul.

Képregények terén ez az év ismét elképesztő címeket hozott, közülük kettőt emelek most ki, amelyeket nagyon szeretek. Nemrég megjelent a Fumax kiadótól az Absolute Sandman deluxe kiadás 2. kötete, benne a 4.-6. paperback kötetekkel (az első kötet nyár óta kapható), emellett befejeződött a Locke & Key is Joe Hilltől és Gabriel Rodrigueztől a harmadik kötettel (februárban pedig jön a Netflix sorozat is belőle), és ez utóbbi az egyik kedvenc képregényem, lenyűgöző fantasy, horror és családtörténet is egyben, fantasztikus ötletekkel és karakterekkel.

Farkas Balázs (fdbdh)

Mint minden karácsonyi ajánlóban, most is szeretnék legalább egy olyan kiadványt (szériát) választani, ami rohadt jól néz kiés akárhogy nézem, a külalak és tartalom kettős színvonalasságában a Jelenkor kiadó megint rendesen odatette magát. Az idei legnagyobb dobásuk szerintem Margaret Atwood MaddAddam-trilógiája, amely amellett, hogy egységes, elképesztően vonzó borítókat kapott, még némi újraszerkesztésen is átesett, hogy a három könyv tényleg masszívan egyben legyen. Ahogy a kritikámban is írtam, elég tömény élmény egyben lezavarni őket, de ennél értékesebb irodalmi ajándékot idén nehezen tudnék elképzelni a fa alatt (alternatívaként még a Testamentumok-at tudom ajánlani a szerzőtől és a kiadótól).

Mélyül továbbá a weird hazai fogadtatása, és sorra jönnek ki olyan novelláskötetek, amelyekről nem hittem, hogy valaha megjelennek magyarul. Az egyik ilyen az Agave gondozásában megjelent Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről Karin Tidbecktől, tele különös, újszerű, hol borzongató, hol humoros furcsaságokkal, nem örülnék, ha maga a kötet is a peremlétre sodródna a nagy nevek mellett, mert ütős anyag. Ajándékként sem lehet vele nagyon mellélőni, a történetek sokszínűsége szinte garantáltan ad egy-két remek, váratlan élményt, és az ára is baráti.

Videojátékok terén nagyon (nagyon!) jó évünk volt, így tudok is a fantasztikum három nagy ágazatára többplatformos, díjnyertes címeket ajánlani: a horror rajongói semmiképpen ne hagyják ki a Resident Evil 2 idei remake-jét, az atmoszféra, a játékmenet, a produkciós érték a teljes sorozat legmagasabb színvonalán jött össze, nagyon újrajátszható és hozzáférhető újragondolás lett. Fantasy terén idén a kihívást a Sekiro szolgáltatja a Dark Souls fejlesztőitől, a sci-fi rajongói pedig a The Outer Worlds szatirikus jövőképében szerepjátékozhatnak a Fallout: New Vegas mintájára.

Oroszlány Balázs (Komavary)

Egy karácsonyi ajánlóban nem akarok trollkodni, de… de, pontosan trollkodni akarok. Vegyük például a tavalyi Trollok alkonyát. Dunajcsik Mátyás nem csak kiválogatta, nem csak lefordította a kötetben szereplő három történetet, de a könyv felét kitevő bevezető-tanulmányt is írt hozzá, ami egyrészt önmagában is élvezhető, valóban élvezhetővé teszi az utána következő történeteket, mert elhiteti velünk, hogy értjük.

Amíg a Trollok alkonya az ismeretterjesztő irodalom felől közelít a trollokhoz, addíg A szomjas troll egészen máshonnan. Varró Dániel lubickolása a popkultúrásított északi mitológiában nagyon varródanis – az a fajta kínrímektől sem mentes verses elbeszélés, amit felolvasva sokszor fel sem fogunk. Ezért jó, hogy az első három történetből Mácsai Pál felolvasásában hangoskönyv is készült, amit végigröhöghet az egész család. Az első három történetből, mert a negyediket nehéz lett volna hangoskönyvesíteni: ez ugyanis egy verses elbeszélőköltemény és lapozgatós könyv keveréke, ami amilyen abszurdul hangzik, olyan jó.

És ha már a lapozgatóskönyvek felé vettük az irányt: ha van olyan ismerősötök, aki még Az országút harcosával kezdte a KJK-rajongást, annak vegyétek meg – no, nem az antikvár könyvet, hanem a friss képregényt. Szűcs Gyulának ugyanis úgy megtetszett két éve a történet, hogy idén kihozták magyarul is – és más KJK-s csodákkal is készülnek. Most viszont itt ez az őrült előtörténet, ami után rögtön nosztalgikus hangulatba kerül mindenki, aki használta már mind a tíz ujját könyvjelzőnek.

Részben a nosztalgikus hangulatra épül a DIE is, Kieron Gillen képregénytörténete, amelyet  Stephanie Hans rajzolt meg. Gillen megmutatja, hogyan kell jól (ki)használni a nosztalgiát: egyszerre idézi fel a gyerekkorok szerepjáték-üléseit és osztogat olyan gyomrosokat, amit valamiért mégis élvezünk. A Phonogram óta tudjuk, hogy Gillen fanatikus rajongó, aki még az utángondolást is utángondolja – a DIE képregényhez például saját szerepjátékot tervezett. Vagy fordítva.

A szerepjáték-nosztaligára épülő ajándékötletek közül nem hiányozhat a Dragonero képregénysorozat sem. Az olasz mini-képregényboom legmangásabb darabja sablonfantasy, nagyon jó ütemben adagolva – az, hogy most már hetedszerre merülhetünk el ebben az ismeretlenül is ismerős világban, a jelenleg futó képregénysorozatok egyik legszerethetőbbévé teszi.

A komolyodó magyar képregénypiacon jó látni, hogy van esélyük az olyan műveknek is, amelyek egyrészt a fiatalabb korosztályhoz szólnak, másrészt a humort helyezik a középpontba: a Nimona, Noelle Stevenson webképregénye egyben a Ciceró könyvstúdió talán legelső képregénykötete, és egy nagyon jó léps egy olyan irányban, ahol nagy elmaradásai vannak a magyar képregénykiadásnak.

Nem szeretek félig olvasott könyveket ajánlani, de aki a bejglimámorból egy jó kis rock’n’rollos zúzással szeretné kirántani magát, az bátran vágjon bele Nick Mamatas Sabbathjába, ami kő egyszerű történet a múltból terminátorként közénk kerülő harcosról, a hét halálos bűnről, meg a közelgő világvégéről.

Ezúton kívánunk Nektek egyúttal Boldog Karácsonyt!

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!

Eddig 4 hozzászólás.

  1. Belánszky István szerint:

    Én az új Ted Chiang válogatáskötetet emelem pajzsomra és ajnározom az idei kiadványok közül:
    https://en.wikipedia.org/wiki/Exhalation:_Stories

    Az ebbe szerkesztett régi és új novelláinak-kisregényeinek fele újdonság volt a számomra, pedig az elmúlt években igyekeztem mindent levadászni tőle.

    Ráadásul e történetek némelyike legálisan hozzáférhető online, melyeket szabadjon karácsonyi ajándékként megosztanom a többi angolul tudó SFMag olvasóval:

    http://www.nightshadebooks.com/Downloads/Exhalation%20-%20Ted%20Chiang.html
    https://www.lightspeedmagazine.com/fiction/exhalation/
    +AudioBookként is:
    https://archive.org/details/ExhalationByTedChiang
    http://escapepod.org/2009/04/10/ep194-exhalation/

    https://web.archive.org/web/20140222103103/http://subterraneanpress.com/magazine/fall_2013/the_truth_of_fact_the_truth_of_feeling_by_ted_chiang

    https://web.archive.org/web/20130306030242/http://subterraneanpress.com/magazine/fall_2010/fiction_the_lifecycle_of_software_objects_by_ted_chiang

  2. Weck szerint:

    Számomra az év meglepetése egy fiatal szlovén író, Jasmin B Frelih Fél/be c. könyve (Metropolis, 2019). 25 évesen írta (2013-ban jelent meg, 2016-ban EU Irodalmi Díjat nyert). Exisztenciális kérdéseket feszegető, 3 szálon futó posztapokaliptikus történet.

  3. Belánszky István szerint:

    Tisztelt szerkesztők és moderátorok! Kérlek hagyjátok jóvá a néhány napja ide írt, teljesen legális tartalmakra linkelő hozzászólásomat. A látogatók egy része bizonnyal örömmel venné az abban ajánlott hallgatnivalót és olvasnivalókat. Előre is köszönöm.

  4. SFmag Szerk. szerint:

    Belánszky István:
    Megtörtént.
    (Az automata spamszűrő nem szereti a sok linket, érthető okokból, mert rengeteg ilyen spam próbálkozik.:))

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon