Joseph Dredd bíró kultikussá vált kőkemény, igazságosztó alakját John Wagner és Carlos Ezquerra teremtette meg, a történetüket a 2000 AD elnevezésű brit sci-fi képregény magazin 1977-es második száma közölte le. Dredd karaktere olyan sikeres lett, hogy az IGN weboldal 2011-ben a 35. legjobb képregényhősnek nyilvánította a top 100-as listán. Képregények, filmek, novellák, sőt videójátékok is megjelentek szép számmal, melyek e világban játszódnak. A 70-es évek óta rengeteg Dredd bíró képregény jelent meg.

Magyarországon a 90-es években a Rock Power magazinban képviseltette magát a franchise, majd a fanok örömére a közelmúltban magyar nyelven is kiadták limitált számban a modernizált reboot változatot a Holdkelte Stúdió gondozásában. A Fumax kiadó jóvoltából pedig nemrég megjelent a Dredd bíró: Minden birodalom elbukik című keménytáblás képregény, amely a 2000 AD eredeti, immáron negyven éve futó, legnépszerűbb brit képregénye. Lunczer Gábor fordításában 232 oldalon keresztül olvashatjuk Dredd bíró kalandjait, miközben a jövőbeli metropolisz, Mega City 1 külső- és belső problémái egyaránt feltárulnak a szemünk előtt.

Röviden beszéljünk arról, milyen világban is járunk. A Dredd bíró univerzumban a Föld nagy része lakatlanná vált a természeti katasztrófák által és a népesség megmaradt része gigászi metropoliszokba zsúfolódott. A hajdani Amerikai Egyesült Államok keleti partján található Mega-City One-ban zajlanak az események, amely a Nagy-Tavaktól egészen Floridáig terjed és mintegy 800 millió embernek ad otthont, ezért óriási méretei miatt tévedés lenne egyszerűen csak városnak nevezni. Egy ilyen jövőbeli, elembertelenedett agglomerációban elképesztően nehéz volt fenntartani a törvényes rendet, ezért megnövelték rendfenntartók hatalmát; az úgynevezett bírók rendelkeznek egy rendőrtiszt (police officer), hagyományos bíró (judge), esküdtszék (jury) és kivégző (executioner) jogkörével. Az esetek egy részében az utóbbival élnek, ez teszi véressé a történetet. Az angol szinkronban a bíró (judge) kifejezést használták, de érezzük, hogy itt a nem a hagyományos értelemben vett bírókról van szó, hanem valami sokkal durvábbról. 2139-ben járunk, és a bűnügyi helyzet már olyan kritikussá vált, hogy az előbb említett bírók statáriálisan (rögtönítélő módon) is kivégezhetik a gonosztevőket, ugyanis ehhez megkapták a jogot, az igazságügyi rendszer túlterheltsége miatt.

Ezt a cikket egyrészt a filmek bemutatásának szenteltem, másrészről viszont a képregényekről is kell írnom, mivel a Dredd univerzumot azok tették naggyá és híressé a sci-fi berkein belül, mennyiségükből és minőségükből adódóan is. Én magam csak felszínesen ismerem az utóbb említett képregényeket, ezért azok leírásához segítségül hívtam az egyik sci-fi rajongó ismerősömet, P. Juditot is, hogy kiegészítse a cikket.

A Dredd bíró képregények (P. Judit írása)

A sorozat 1977-ben látott napvilágot 2000 AD jóvoltából, és egészen 2019 szeptemberéig reboot nélkül jelentek meg a történet epizódjai. Jelenleg a régi képregényeket nyomtatják újra, az eredeti megjelenés sorrendjében.

A történet egy disztópikus jövőképet fest elénk, mely főhőse, a címszereplő, Dredd bíró számtalan kalandja során szembe szállt már bűnözőkkel, mutánsokkal, lázadó robotokkal, a kommunista Kelet-Mega város katonáival és a természetfölötti erők legkülönfélébb képviselőivel. Az írók maguk is olykor feszegették a törvény határait szerzői jogdíjak tekintetében, amikor olyan vállalatokat, ikonikus karaktereket kölcsönöztek, mint a Burger King, vagy Harry Potter (az előbbi fegyveres harcot vív a vevőkért a radioaktív pusztaságban, míg az utóbbit Dredd letartóztatja illegális mágiahasználatért).

A világban a bírók képviselik a legfőbb hatalmat, ők döntik el, mi a jó, és mi a rossz. Törvényellenesnek számít még a cukor és a koffein is, valamint a demokrácia. A halálos ítéletek ennek ellenére ritkák, csak extrém esetekben alkalmazzák, helyette börtön, vagy kényszermunka vár a törvényszegőkre.

Az évtizedek során egyszer láthattuk Joseph Dredd arcát, az 1995-ös Dredd Bíró filmvásznán. Az adaptáció, habár egy, a képregény lapjairól kölcsönzött történetet mutat be, melynek címe: A nap, amikor a törvény meghalt (The Day the Law Died), a képregényben megismert hangulatot tönkreteszi ezzel a húzással.

A Dredd-mozifilmek (Soltész Tamás)

A Dredd bíró történetekből eddig két mozifilm készült el, az első 1995-ben, a második 2012-ben, melyet már 3D-ben is megtekinthettek a moziba járók. 1995-ben Danny Cannon rendezte az első adaptációt, a Dredd bírót, amely megosztja a nézőket a mai napig. A sisakban, kék egyenruhában és súlyos vállpáncélban menetelő bírók közül megismerhetjük a főszereplőt, Joseph Dredd bírót (Sylvester Stallone tökéletes volt a szerepre), Barbara Hershey bírót (Diane Lane), Griffin bírót (Jürgen Prochnow), és Fargo főbírót (Max von Sydow). A történet főhőse, Dredd bíró a bűnözők rémálma, akit minden kollégája tisztel, Fargo pedig egyenesen apjaként szereti. Gonosz erők ténykedése által viszont galád módon perbe fogják Dreddet egy újságíró megölésének vádjával, így kénytelen lesz tisztázni ártatlanságát és megküzdeni előbb a saját igazáért, aztán Mega-City One fennmaradásáért. Az izgalmas cselekmény során a titokzatos Janus-terv létére is fény derül…

A főgonosz, Rico szerepét Armand Assante kapta meg, az ő karakterét még ettől jobban is ki lehetett volna dolgozni, de sajnos viszonylag kevés játékidőt kapott hozzá. Pletykák szerint Arnold Schwarzeneggert kérték fel először Joseph Dredd szerepére, de ő ezt visszautasította, így kapta meg később Stallone azt. Rob Schneider mellékszereplőként egy szórakozott vesztesként jelenik meg, aki humorzsák funkcióját hivatott betölteni, bár sokak szerint szimplán csak idegesítő volt, és elvonja a figyelmet a drámai, disztópikus hangulatról. A zenék nagyon hangulatosak és kellőképpen drámaiak, Alan Silvestri jó munkát végzett vele. Az előbbi felsorolásból is látszik, hogy sok híres ember adta nevét a produkcióhoz.

Ebben a filmben további utalásokat kapunk az USA-ra vonatkozóan; a képzeletbeli államalakulat zászlója nagyon hasonló, mint az Amerikai Egyesült Államoké, és a Szabadság-szobornál is lesz egy jelenet a későbbiekben. A képregény fanok sokat kritizálják a 1995-ös, Sylvester Stallone főszereplésével készült változatot, mivel a filmbéli Joseph Dredd karaktere nagyban különbözik a képregényekben látottaktól, emellett kliséhegynek is nevezték 1995-ös filmet. Akik viszont nem ismerték a történet eredeti változatát, azok dicsérték a hangulata és a pörgős akciójelenetek miatt. Az objektivitás kedvéért elmondhatjuk, hogy elég megosztó lett a 1995-ös verzió, mivel akciódús sci-fi-ként megállja a helyét, de sokak számára csalódás volt Danny Cannon rendezése. Úgy gondolom, hogy egyszer érdemes megnézni minden hibája vagy középszerűsége ellenére is.

Ezután következett a 2012-es Dredd. A disztópikus világunkban zajló konfliktust ezúttal egy új kábítószer, a Slo-Mo elterjedése okozza, amellyel elképesztő mértékben kiütik magukat a jövő drogosai. Hamar kiderül, hogy a helyi drogbáró, Madeline Madrigal áll az ügy hátterében, akit csak ragadvány nevén, Ma-Ma-ként emlegetnek. A 300-ból és a Trónok harcából megismert Lena Headey formálta meg az ő erőszakos karakterét. Dredd szerepében Karl Urbant láthatjuk, aki ezúttal nem veszi le a sisakját egy percre sem (!), így elnyerte a képregény fanok tetszését. Állításuk szerint az új Dredd olyan kőkemény lett, hogy miközben az egyik kezével miszlikbe aprítaná Stallone-t, addig a másikkal szétlőné az egész gettót a maffiabandákkal együtt. Az ő segítőjeként jelenik meg a telepata képességű Anderson bírónő (ő a képregényben is sisak nélkül végezte a dolgát). Az előbb említett három karakter remekül megállja a helyét, rájuk nem lehet panasz. A mozikban 3D-ben is megtekinthették a nézők a 2012-es változatot, és maga a látvány is csodás volt, de sajnos nem lett kasszasiker belőle. Fontos kiemelni, hogy szűkös pénzügyi keretből dolgozott a stáb. Ez a tény speciális effekteken még nem látszik, de azon már érezni lehetett, hogy kevés helyszínen játszódik a cselekmény; nagyrészt egy kétszáz emeletes épületben zajlanak az események, holott annyi érdekes terület van még ebben a posztapokaliptikus világban is (kietlen sivatagok, a bírói testület központja stb.), amelyet sajnos így nem tudtak kiaknázni. Természetesen megértem a képregény fanok álláspontját, hogy hűen kövesse az adaptációs film az eredeti alapanyagot, de a szubjektív véleményem az 1995-ös változatot részesíti előnyben, mivel sokkal fordulatosabbnak tartom cselekményét és hangulatosabbnak az egész film megvalósítását.

A Dredd bíró univerzumban jó húzásnak tartom, hogy a világépítés során csupán egy metropoliszra koncentrálunk; fel lehetne tenni a kérdést, hogy mi lett a Föld többi országával (valószínűleg megsemmisültek), de egyetlen disztópikus társadalom is nagyon sokat el tud árulni az emberiség jövőbeli problémáiról. Legyen szó túlnépesedésről, zsúfoltságról, erőszakos bűncselekményekről, szervezett bűnözésről, drogosokról, a mai kor valamennyi hibája megjelenik a technológiailag fejlett környezetben is. Az Equilibrium című sci-fi-ben is működött ez az egy államot bemutató modell, ám míg ott a totalitárius rezsimekre utalt a fikciós történet, itt a joggal, az igazsággal és a társadalmi renddel kapcsolatos a gondolatiság.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film, Képregény

Eddig 4 hozzászólás.

  1. tlinger szerint:

    Új Dredd film echte The Raid. (Az indonéz akciófilm)

  2. arnold braunschweiger szerint:

    Mindenki ezzel TheRaid-el jött, pedig volt már kismillió film hasonló.
    https://youtu.be/Mxcz1BUKEDk

  3. solymosgyus szerint:

    A film jó. az első. a képregény drága.

  4. P Judit szerint:

    Több megaváros is fennmaradt, ezek közül említettem a Kelet- Mega 1-et.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon