A horror él és virágzik, és a legütősebb fegyvere a novella. Regények és megfilmesítéseik jönnek-mennek, de még a súlyos téglákkal szórakoztató Stephen King rajongójaként is azt kell mondanom, hogy számomra a horror rövid terjedelemben működik igazán, és azt hiszem, megtaláltam a legtökéletesebb horror-novelláskötetet a Vérkönyvek utáni generációból.

A North American Lake Monsters mind a kilenc története igazi remekmű, pontosan olyan hosszúak, amennyire szükség van, de ami még fontosabb: minden történet után percekig néztem magam elé, próbáltam feldolgozni az olvasottakat, néha átgondolni a saját életemet is.

Ballingrud prózája világos, egyszerű, lényegre törő, mégis megmagyarázhatatlan nyugtalanságot áraszt. Amennyiben a szöveg mégis nyugodt, az csupán a vihar előtti állapotot tükrözi. És szomorúság is van ezekben a történetekben, megbánás, gyász, szorongás, amelyekkel nem lehet már megküzdeni. Ballingrud karakterei érezhetően zokon veszik ezt, az addigi (erősen maszkulin) önbizalmuk és erejük elégtelenné válik, nem tudnak szembenézni a megmagyarázhatatlannal, amely részben természetfölötti eseményekben, részben a saját kisiklott életük immár össze nem illeszthető mozaikdarabkáiban mutatkozik meg.

Van itt egy történet egy férfiról, aki barátaival egy erdőszéli építkezés területén akarják szembesíteni azokat, akik titokban rongálni járnak ide. Egy szörnyeteg támad rájuk, és a főhős egy pillanatra eltöpreng, hogy szembeszáll vele, majd mégis inkább bevágódik a kocsiba, és egyedüli túlélőként elhúz onnan. Otthon ezt nehezen dolgozza fel, barátnője türelmesen várja, hogy felépüljön ebből a traumából, de az alkohol és a féltékenység veszi át a helyét. Amikor a főhős végre küzdeni akarna, nála gyengébbel kezd ki, de azzal a szörnnyel, akit futni hagyott, már többé nem tud szembenézni.

Az egyik történetben furcsa lények jelennek meg a világban, az emberek pedig kényszeresen rájuk támadnak, egy másikban egy férj élőhalott feleségét próbálja boldoggá tenni, aztán van itt majdhogynem klasszikus vámpírtörténet, jeges, földmélyi borzalom, és vagy egy olyan történet, amelyben egy hajléktalan mellkasán lyuk tátong, amely egy esős utcára néz. Akármilyen képtelen borzalom is van ezekben a történetekben, valójában szinte mindegyik menekülésről, konfliktuskerülésről, családi feszültségekről szól, feloldhatatlan, kegyetlen hétköznapokról, ahol a természetfeletti csak egyfajta díszlet, már-már jelentéktelen, gúnyos tréfa minden probléma tetején.

És mégis, amikor a díszlet-horror jelenléte erősödik, sokkal megrázóbb, mert megszemélyesíti mindazt, amivel a szereplők eddig kimondatlanul küzdöttek. A szörnyek, szituációk félelmetesek, mert elkerülhetetlenek, és ha elkerülhetőek is, a szereplők idézik elő őket önzésüknek vagy önfejűségüknek köszönhetően. A könyv borítójára idézett ajánló Raymond Carveréhez hasonlítja ezeket a szövegeket, ezt megerősíthetem, nem csak olyasmi, de van az a szint.

Ballingrud nem nevezhető fiatal hangnak, ezt az első kötetét negyvenhárom évesen adta ki, cserébe érződik is a történeteken, hogy megélt már ezt-azt, tudja, milyen egyedülálló szülőnek lenni, milyen ha az élet nem úgy alakul, ahogy elterveztük, milyen, amikor a nyers férfierő és a kemény hang nem hogy nem használ, de csak mélyíti a fájdalmat. Elképesztő szövegek ezek, amelyekre hónapokkal olvasásuk után is akaratlanul vissza-visszaemlékszem, és erős késztetést érzek, hogy újraolvassam őket.

Szerencsére az eddig kevésbé ismert író hírneve fellendülőben van, a novelláskötetből a Hulu antológiasorozatot készít, ráadásul Ballingrud idén új gyűjteménnyel jelentkezett, amelynek egyik történetét Babak Anvari filmesítette meg (Wounds). Mindezek mellett úgy tűnik, a következő kötetére talán nem is kell újabb hat évet várni, szóval érdemes lesz figyelni rá, elvégre a modern horror egyik legmarkánsabb szerzőjéről van szó.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon