A 2002-es Equilibrium egy kevésbé ismert amerikai sci-fi disztópia, amelyben jövőbeli diktatúrák ellen küzd az emberiség. Ezekben a sztorikban az elnyomók sok esetben vagy a magas technológiai fejlettségükkel élnek vissza, vagy valamely kegyetlen ideológiával sikerült befolyásolniuk a tömegeket, akik szinte már vágynak is az elnyomásukra, és a vezérük bármely parancsára képesek feláldozni magukat. Az Equilibriumban az emberi érzelmek szándékos – vegyi anyaggal történő – történő elnyomása a rendszer alapja.
A történet szerint a harmadik világháború után járunk, amely poszt-apokaliptikus környezetben egy totalitárius városállamban, Libriában zajlanak az események. A harmadik nagy világégés után létrehozott diktatúra vezetői úgy gondolják, hogy az emberi érzelmek minden baj és szenvedés okozói, ezért ki kell irtani őket a megmaradt emberiség tagjaiból egy új, jobb jövő felépítéséért. Az érzelmek mellett a művészeteket is üldözik, aki verset olvas, zenét hallgat, vagy bármely alkotást létre merészel hozni, hogy kifejezze az érzelmeit, az automatikusan a rendszer ellensége lesz, és a harcos-papok, valamint a katonák kivégzik. Birtokolni sem szabad a műtárgyakat, az is végzetes bűnnek számít. A rezsim vezetőjét egyszerűen csak Atyának nevezik, ami hasonlónak hat, mint az 1984-ben a Nagy Testvér személye.
Az érzelmek betiltása elsőre képtelenségnek hangozhat, de az erre a célra kifejlesztett Prozium-injekció mindennapos véráramba juttatása megoldja a problémát (ezt általában a nyakukba szúrják a szereplők). Természetesen felvetődik a kérdés, hogy mi van akkor, ha valaki mégsem adagolja be magának az érzelemelnyomó szert? A film során ki fog derülni, hogy ki, hogyan akarja majd kijátszani a diktatórikus rendszert és miért.
A film eseményei és alapötlete elgondolkodtató, mert igaz az, hogy az érzelmek az okozói megannyi konfliktusnak, legyen szó egyszerű hétköznapi összezördülésekről, párkapcsolati súrlódásokról, társadalmi csoportok ellenségeskedéséről vagy háborúkról, mindig az emberek érzelmei jelentették a probléma forrását.
Ennek ellenére felvetődik a kérdés, hogy megtagadhatjuk-e azt, ami emberré tesz minket a társadalmi béke kedvéért? Elnyomhatjuk-e teljes mértékben az egyéneket a maximális rend érdekében? Ha az érzelmeinket tagadjuk meg, akkor önmagunkat is megtagadjuk-e egyúttal? A filozófiai vonal szerintem megfelelően hozza azt a szintet, amit egy sci-fi-től elvárhatunk, emellett akciódúsak a harci jelenetek (még ha helyenként túlzásoknak is hatnak), így összességében egy színvonalas produkciót kaptunk Kurt Wimmer rendezésével és Christian Bale főszereplésével. Ha magyarul kerestek rá, akkor Equilibrium – Gyilkos nyugalom címmel is megtalálhatjátok.
Hozzászólások
[Soltesz_Tamas további írásai]
Szegény ember mátrixa. Nagyon béna film, teljesen logikátlan, nincsennek érzések, de lelkesítő beszédeket tartanak az utcán.
Egy nagy katyvasz az egész film balett szerű akció koreográfiákkal.
Egyetértek.
„A film eseményei és hülyeségnek tűalapötlete elgondolkodtató”
engem egy percig nem gondolkodtatott el, már elsőre tűnt 😀
Valahogy összekeveredtek a betűk, bocsi
“A film eseményei és alapötlete elgondolkodtató”
engem egy percig nem gondolkodtatott el, már elsőre hülyeségnek tűnt ?
A semmitmondó filmek tartalma pár hét után törlődik a memóriámból. Pl. ez is. A szuperhős filmek tartalmára sem emlékszem… 🙂
Az érzelem mentesítéssel kapcsolatban ajánlom a tisztelt kollégák figyelmébe Mérő László: Az érzelmek logikája c. könyvét.
Illetve, ha már beszélgetünk: mostanában jelent meg néhány könyv Kir Bulicsovtól, megköszönném, ha ezekről írnátok pár szót. Annó Bulicsov Az utolsó háborúja volt a második könyv, amit elolvastam – az első Fekete Gyulától A kék sziget volt – pár éve – tíz – újra olvastam, és végülis a maga retrofuturisztikus módján tetszett.
Legyen itt valami pozitív is: Én nagyon szeretem, minden hibájával együtt. Ez egy alacsony költségvetésű, de szépen koreografált, mátrix bullshit mentes, kreatív képi megoldásokkal operáló mozi.
Illetve lehet a történetről társalogni, de szerintem nem célja üzeni, azt meghagyja más filmeknek.