A kortárs kínai science fiction báját több tényező adja. Először is, mindannyian jól tudjuk, hogy a science fiction irodalom európai gyökerű, de az USA-ban szárba szökkent jelenség, vagyis a nyugati gondolkodás és kultúra terméke. Másodszor, mivel elég izgalmas korban élünk, például egy amerikai-kínai hidegháború kibontakozó éveiben, érdemes beleolvasnunk, hogyan látják a kínai szerzők a jövőt – vagyis a jelent. Végső soron az a nagy kérdés: miben különbözik a kortárs kínai SF az amerikai-angolszásztól?

Sokban és mégis kevésben.

A fáradhatatlan fordító, a saját jogán is szuperlatívuszokkal elhalmozható Ken Liu szorgalmasan ismerteti meg az amerikai közönséget a legfontosabb kínai sci-fi elbeszélésekkel. Ennek egy elágazása a Láthatatlan bolygók című antológia, amelyet most az Agave Könyveknek köszönhetően a kíváncsi magyar olvasók is kézbe vehetnek.

Nem erős a kötet indítása, hiszen Csen Csiu-Fan írása, A patkány éve a maga genetikailag módosított óriás rágcsálóival leginkább egy régi, amerikai B-filmeket juttatja az ember eszébe – kivéve, hogy a besorozottak közt a kínai társadalom törésvonalait vehetjük észre. A Licsiang halaiban egy újfajta öregedésgátló terápiát ismerhetünk meg, a történet igazi, tradicionális sci-fi, mert a társadalmi hatásokat mutatja be, plusz még a főhős is reflektál erre az alapvetően igazságtalan világra. A Sacuj virága is klasszikus SF, méghozzá cyberpunk, de nem japán, hanem kínai, még pontosabban sencseni háttérvilággal.

Hszia Csia Száz szellem esti parádéjában a science fiction racionálisabb hangjába mesés, misztikusabb tónus vegyül, a Tungtun nyara kínai környezetbe helyezett történet a jövő idősápoló robotjáról és a vele kapcsolatba kerülő család életéről, A sárkányló égi útja pedig egy elhagyatott gépezetről szól.

Ma Po-Jung díjnyertes kínai disztópiája, A csend városa bátor és érdekes mű a teljesen lehallgatott társadalomlátlelete, és persze, mondva vagyon, hogy ez nem Kínáról, de a valósággal összevetve azért vitatkoznánk ezzel…

Hao Csing-Fang címadó elbeszélése, a Láthatatlan bolygók könnyed és kedves sztori az elbeszélés, a történetmesélés és -befogadás hatalmáról. Másik írása, az Összecsukható Peking igazi nagy ötlet: 80 millió ember életét egy precíz és groteszk várostervezési elv szabályozza, melyben kasztok szerint egy térben, de különböző időkben élnek az emberek. Némely jelenet a Dark Cityre emlékeztet, de a történet eredeti és ütős, és valójában a társadalmi mobilitás lehetetlenségét mutatja be.

Cseng Csin-Po kevert zsánerű elbeszélése, A szentjánosbogarak sírja egyszerre fantasy és sci-fi, erősen emlékeztetve engem a néhai Eugie Foster briliáns novellájára (Lator, Regélő, Pék, Szentatya; Skarlát maszk, Ében maszk, Úr, Bestia).

A már világhíres Cixin Liu két elbeszélése zárja a kötetet. Az első, A kör a távolabbi kínai történelembe helyezi a számítógéptudomány alapjainak megalkotását. Egyfajta mi lett volna, ha-történet, vagyis ha nem Neumann János és a huszadik század többi – európai és amerikai – zsenije jött volna rá a bináris nyelvre, hanem régi kínaiak. Az Isteni gondoskodás méltó lezárása a kötetnek: egy nap istenek jelennek meg az égen, és a tudásért cserébe a családok vállalják, hogy az elaggott, űrhajóval közlekedő, majdnem halhatatlan lényeket gondozzák. Meglepő az ötlet – nekem – James Morrow merész ötletre épülő Towing Jehovah című regényét juttatta eszembe, de Lixin története nem szarkasztikus, hanem megfontolt, bölcs, emberbaráti.

Akkor most mi a verdiktem?

Az amerikai sci-fi sokkal jobb. Vagy azt is mondhatnánk, hogy többet mond nekünk.

Az amerikaiak ugyanis, még ha a nevek és a helyszínek az USA-hoz kötődnek, legtöbbször általános igazságokat igyekeznek megfogni. Tanulságaik egyetemesek, átélhetők New Yorktól Budapesten át… egészen Pekingig. Bizony, a mostani kínai szerzők is a legendákon nőttek fel, és asimovok, clarkok és aranykori társaik ott is egy egész nemzedéket inspiráltak víziókkal.

A kínaiak víziói mások. Az elbeszélések kínaiak: nemcsak a szereplők és a helyszínek kínaiak, de a problémák és rájuk történő reakciók is. Így történhet meg, hogy ha a sci-fi az ötletek irodalma, a Láthatatlan bolygók ebben nem annyira jeleskedik. Ha viszont azt nézzük, hogy egy sereg szerző a jelen feltörekvő szuperhatalmáról szállít nekünk látleletet, hangulatot, irányokat és kérdéseket, akkor a kötet hiánypótló olvasmány. Ha figyelünk, az elsőre egzotikusnak tűnő konfliktusokban azért sok könnyen átélhetőt találunk. Távol van tőlünk, és mégis közel.

Leginkább ezért érdemes beszerezni Ken Liu kötetét (nagyon kíváncsi lettem volna egy kínai eredetiből történt fordításra amúgy!), mert arról a táguló és titokzatos, sok részletében mégis ismerős, megismerésre érdemes univerzumról hoz híreket, amit mi így nevezünk: Kína(i Népköztársaság).

Még egy jó tanács az olvasásához: ne éhesen tegyük! Majdnem az összes novellában előfordul egy-egy ínycsiklandó kínai étel.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon