A zsáner a kezdetektől fogva szeret játszadozni az alternatív történelemmel. Ennek fókuszában legtöbbször a második világháború vagy az azt megelőző események állnak (az előzőre jó példa Stephen Fry regénye, a Csináljunk történelmet, az utóbbira pedig Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen című könyve a jó, és magyarul is hozzáférhető példa). De a történelem nemcsak hadi cselekményekből és azok irányítóiból áll: a populáris kultúra történelme is bőven ad táptalajt az efféle képzelgésekre.

Danny Boyle, a Trainspotting, A part vagy éppen a Gettómilliomos című filmek világhírű rendezője a zombi-apokalipszises 28 nappal később és az űrhajós-világmegmentős Napfény után újabb zsánerfilmet alkotott. A 2019-es Yesterday címe ismerős mindenkinek, aki kicsit is járatos a popzene történetében: igen, ez az a Yesterday, a Beatles 1965-ös száma.

A Yesterday arra az egyszerű kérdést teszi fel: mi lenne, ha a világon egycsapásra mindenki elfelejtené a Beatlest, és nyoma se maradna a négy liverpoolinak?

A film a mában játszódik. Főhőse az indiai származású, egyszerű és szerethető Jack Patel, akinek dédelgetett álma, hogy egy szép nap híres zenésszé válik. Amíg ez nem jön össze, kisebb fesztiválok eldugott, néptelen sátraiban és üres köztereken pengeti gitárját. Csak gyerekkori jóbarátja, a matektanárnő Ellie hisz a fiú tehetségében, és szabadidejében menedzseli Jacket. Egy újabb sikertelen fellépés után, amikor főhősünk egyedül kerékpározik hazafelé, a világ 12 másodpercre elsötétül. A globális áramszünet hatására a sötétbe borult utcán haladó Jacket telibe trafálja egy busz. Jack csak két metszőfogát veszti el a balesetben, de ennél is többet nyer: amikor a kórházból a barátai közé hazatér, rémülten veszi észre, hogy az egész világon csak ő emlékszik arra, hogy valaha is zenélt egy Beatles nevű formáció. (és nincs Coca-Cola meg cigaretta sem, de ezek szinte mellékesek.)

Itt van hát a lehetőség (a csoda, ahogy Ellie mindig mondogatta), amelyre várt: elkezdi saját szerzeményeként játszani a Beatles legnagyobb slágereit, és a világ lassan a lábai előtt hever. Egyvalamit azonban megint elveszt, ez pedig Ellie. Úgy tűnik, hogy választania kell a hírnév és a magánélet között, miközben két titokzatos ember feltűnése jelzi: mintha ismernék Jack sötét titkát.

A Yesterday romantikus fantasy. Leginkább a romantika dominál benne, hiszen az Igazából szerelem forgatókönyvírója követte el ezt is, és a Working Title produkciós cég bábáskodásával lett film az alapötletből. Ennek köszönhetően a Sztárom a párom, a Négy esküvő, egy temetés filmek mintájára itt is a kis brit közösségek, az életre szóló barátságok, a kétszintes, szűk lépcsőkkel határolt otthonok, az idegesítő, de mégis fontos családi kötelékek fontosságát halljuk ki a párbeszédekből. A szellemes beszólogatások sem maradnak el, és miközben a Beatlest hozzám hasonlóak nem kedvelők is megállapíthatják, hogy pl. a Here Comes the Sun vagy a Help! mennyire bitang jól szólnak ma is, egy végtelenül egyszerű történet bomlik ki a vásznon.

A film könnyed, néhol szellemes, de elgondolkodtató: tényleg, hogyan alakult volna a könnyűzene története Lennon, McCartney, Starr és Harrison nélkül? A Beatles akkoriban elég egyedülálló módon maga írta és adta elő a dalait, a Beetlemania tehát az autentikusságnak is szólt. A teljesítményük lenyűgöző: volt olyan időszakuk, amikor tíz nap alatt 13 dalt írtak, az egyik számuk pedig egy óra alatt született meg (ez volt a McCartney-féle Can’t Buy Me Love). Híres albumaikhoz nem kértek külső dalszövegírói vagy zeneszerzői segítséget, csak a drogok, a speed, a marihuána, az LSD és és a heroin közreműködését. A hihetetlenül sokszínű zenei teljesítményük egy évtizedre korlátozódott, a hatásuk viszont azóta is tart. A brit rendező olyan témához nyúlt, amellyel így könnyű azonosulni, megérteni, és jólesik rajta elgondolkodni. A filmben – nagyon helyesen – épp ezért nincs Oasis sem, hiszen ahhoz is kellett volna Beatles. Van viszont Ed Sheeran! A vörös poptrubadúr és antisztár kifigurázza saját magát, a modern popipart, amelyben pedig ő épp a Beatles-szerű, saját maga komponáló és előadó zenész tűnik önazonosnak. Mellette vígan komédiázik a főszereplőt eljátszó Himesh Patel vagy a nagy szemeket meresztő, bűbájos mosolyú Lily James. A Yesterday persze alapvetően a Mamma Mia!-féle kasszasikerének nyomán előbukkanó filmek, így a 2018-as Bohém rapszódia vagy az Elton John életrajzi filmjének nyomvonalán halad: sok zene, követhető történet, könnyed szórakozás. Danny Boyle filmje viszont fantasy, és a „mi lenne, ha…” kérdést teszi fel, és ettől sokkal-sokkal érdekesebb holmi musicalszerű alkotásnál.

Persze nem a Yesterday az első alkotás, amely a Beatlesszel zsánerszempontból foglalkozik.

Bryce Zabel 2017-es regénye, a beszédes című Once There Was a Way: What If The Beatles Stayed Together? tényleg azt vizsgálja, milyen lett volna a zenetörténelem egy egybemaradó Beatlesszel. A regény az alternatív irodalmi alkotások Sidewise-díját is elnyerte.

Larry Kirwan 2003-as regénye,a Liverpool Fantasy pedig fekete komédia az egykor híres, de azóta szanaszét széledt zenekar tagjainak találkozójáról.

A sort érdemes a Yesterdayt már-már plágiumgyanúba keverő képregénnyel zárni: a 2011-es francia Dave Blot és Jérémie Royer által készített Yesterday (!) című képregény a hatvanas években a beatles helyett alapít egy másik együttest, amelyben a Beatles dalaival lesz világhírű. (A képregényt az alkotók ITT ingyenesen elérhetővé tették.)

A Yesterday vége újabb zsánerpoén: abban a világban, ahol a Beatles sincs, az utóbbi évtizedek leghíresebb YA fantasysorozatát sem ismeri senki.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon