A disztópikus jövő köszöni, jól van. Nemcsak azért, mert a hetven évvel ezelőtt megjelent 1984-en nem nevetünk teli szájjal – mondván, hogy micsoda képtelenség! – hanem mert a science fiction írók sem engedik el a témát. (Az SFmag eddigi több mint 8 éves fennállása óta több tucat ilyen műről írtunk már.)

Örömteli, hogy a rossz helyről szóló regények sorába most egy távolabbra szakadt honfitársunk is berakta a maga művét. A debreceni, de 2005 óta az Egyesült Királyságban élő Tünde Farrand idén, angolul megjelent Farkasország című regénye ráadásul a jobb sci-fik közé tartozik. Köszönet a GABO kiadónak, hogy esélyt ad neki a magyar piacon.

A történet 2050-ben játszódik, mégpedig egy elég karakteres világban: az embereket költésük szerint fogyasztói csoportokba osztják be. Mindenkinek az az érdeke, hogy a havi, megadott kvótáját elköltse, ezzel is mozgásban tartva a brit gazdaságot. Az állam cserébe lakást ad és tisztes megélhetést. A csavar a dologban ott található, hogy a munkanélküliek, jövedelemmel már nem rendelkezők, vagyis az állam és a társadalom számára további hasznot nem termelők non-profit személyekké válnak – ennek a lecsúszásnak a végső állomása az úgynevezett Méltóságház, ahol pár hónap paradicsomi életmód után eutanázia vár rájuk. A rendszeren kívüliek a civilizáción túli Zónában tengetik mindennapjaikat, ahol igazi farkasok és az ennél is rosszabb farkastörvények közt próbálnak életben maradni. A rendszer csúcsán az úgynevezett Tulajdonosok állnak, akiké minden hatalom és pénz. A társadalom – a felkínált kényelemért, és a racionálisan igazolt, működőképes rendért cserébe – elfogadja az alkut, és a régihez képest igazságosabb életet.

A főszereplő Alice Brunelli, aki tanárként dolgozik, míg férje, Philip építész. A Középfogyasztók könnyű életét élik, amikor a férje az általa tervezett új bevásárlóközpont megnyitóján egy robbanásban meghal. A nő, mivel már csak egyedül ő képes a költésre, elveszti státuszát, majd még tovább csúszik lefelé, amivel lassan már az élete is veszélybe kerül. Közben olyan hírt kap férjéről, amellyel foglalkoznia kell, és hatalmas lépésre szánja el magát.

Nem akarom a történet fordulatait felfedni, mert izgalmasak, és megérdemlik, hogy ne egy ismertetőben találkozzanak vele a reménybeli olvasók.

Nagyon érezni, hogy ez egy brit hagyományokat továbbvivő disztópia: már Orwell világhírű regényének is Anglia a helyszíne, csakúgy, mint Ken MacLeod regényének, az Intrusionnek. Disztópiát írni szinte lehetetlen, hogy meg ne idézze a nagy ősöket, és ezzel a Farkasország is így van: a Méltóságházak és az eutanázia egy olasz regényre, Umberto Simonetta 1976-os, magyarul is megjelent regényére, az Éjszakai utazókra emlékeztet. A halál előtt hedonista módon élő társadalom képe pedig az 1976-os Logan futását juttathatja eszünkbe, a fogyasztói világ pedig olyan, egymástól távol eső zsánerelődökben jelent meg, mint például az 1968-as zombifilmben, Az élőhalottak éjszakájában vagy a Frederik Pohl-C. M. Kornbluth szerzőpáros kapitalista szatírájában, az 1952-es A Venus-üzletben.

Tünde Farrand mégis egyedit alkotott. Regénye ugyanis a mai trendekből táplálkozik, például az egységes alapjövedelem eszméjéből, a rendteremtés iránti egyre nagyobb vágyból, az egyre könnyebben manipulálható emberiség általános viszonyaiból. Fergeteges például a brit pártrendszer megjelenítése.

A Farkasország a nagy elődöket, az 1984-et és a Mi-t követi a személyes motivációt tekintve, hiszen itt is egy szerelem indítja el a főszereplőt a rendszer igazi természetével való szembesülést és a végső lázadás útján. Ami nagyon erős, az a személyes, családi szál: nagyon jó megoldás, hogy egymást váltogatja Alice visszaemlékezése a 2050-es cselekménnyel. A könyv vége különösen jól megírt epizódban ért véget, ami meglepetés a hozzám hasonlóan disztópiát különösen kedvelő olvasónak.

Gyengeségnek leginkább azt érzem, hogy a 2050-es világ alig-alig különbözik technológiában és életmódban, viszonylag kevés az invenció, a neologizmus, még a disztópikus háttér dacára is. Kicsit mintha megállt volna az idő, míg a Zóna élete csupán az olyan alkotások jövőképét visszhangozza, mint amilyen például a Menekülés New Yorkból című filmben volt látható. De ez mégsem csökkenti az értékét, hiszen – mint a jó science fiction művek – a máról szól, a növekedést, a fogyasztást egyre nagyobb sebességgel hajszoló világunkról, amely a felszínen sok nemes dolgot szeretne, de a mélyben, a részvénytulajdonosok a százalékpontok emelkedésének bűvöletében élnek és dolgoznak, még ha belerokkan is a bolygó.

Éppen ezért olvasmányos, markáns, nehezen felejthető regény lett ez.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. solymosgyu szerint:

    Fogadjunk hogy én jobbat olvasok.

  2. ice99 szerint:

    solymosgyu

    Mit? Vagy ez ebben az esetben gyakorlatilag mindegy? 😀
    Én az Összeomló birodalom folytatását nyúzom, de meg sem közelíti az első részt és baromi lassan haladok vele. Eddig gyakorlatilag semmi sem történt benne az intrikákon kívül…

  3. solymosgyu szerint:

    Az időugrást a marson dick-től. Figyelemreméltó alkotás olvasd el te is.

  4. ice99 szerint:

    solymosgyu

    Oké! Sort kerítek rá. Csak még átszenvedem magam Scalzin előtte. Csak beindul már az a történet… 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon