A GABO kiadó idén is gondolt a novellarajongókra, így 20162017 és 2018 után idén is megjelent magyarul az angol nyelven már szinte intézménynek számító válogatás. Az ausztrál szerkesztő, Jonathan Strahan által összeállított, 2018 legjobb rövid prózáit tartalmazó kötetet ismét két részben mutatjuk be.

Először SFinsider írását olvashatjátok a kötet sci-fi novelláiról.

Jonathan Strahan válogatássorozata a jelenlegi formájában a végéhez ért. Jövőre már külön science fiction antológiát fog Strahan szerkeszteni, érdemes tehát megnézni, hogy a fantasyvel összebútorozott sci-fik közül mely írások találtattak elég nívósnak.

Az idei trend a biztonsági játék: egyetlen novellát sem találtam nagyon-nagyon újszerűnek (meghökkentőnek), de több is a közeljövőben játszódik, és kortárs problémákat dolgoz fel, vagyis igazán modernnek mondhatók. Számomra megdöbbentő, hogy a két nagy múltú, csak science fictionnal foglalkozó magazinból, a veterán Analogból és a brit Interzone-ból egy írás sem került be. Feltűnő továbbra az ázsiai, még inkább a kínai származású szerzők intenzívebb jelenléte – a Ted Chianggal megkezdett és Ken Liuval folytatódó sornak még szerencsére nem értünk a végére. Kiderül majd, hogy kettejükhöz hasonló tehetséget kitermel-e majd a Mennyei Birodalom, vagy ők az amerikai és kínai kultúra metszéspontjában élő, egyedi kiválóságok-e.

Kedvenc novelláim:

Qiouyi Lu: Anyanyelv

Egy újabb amerikai-kínai történet, amely Ken Liu felejthetetlen történetéhez, A papírsárkányhoz hasonlóan az identitás és az anyanyelv kérdését boncolgatja. Az anyanyelvben viszont sci-fis a felütés: a novella világában a nyelvtudás pénzzé tehető, méghozzá elég extrém módon, hiszen az anyanyelvét bárki eladhatja, csak ebben az esetben el is veszti a tudást. Ragyogó metafora ez a bevándorlók első és második nemzedéke közötti különbségről, a kulturális önazonosságról.

L. Huang: A nő, aki elpusztított mindent

A történetben lehetségessé válik a mély agyi stimuláció lehetősége, és sokan kezdenek el élni az agyimplantátumok beültetésével. Az új technológia azonban nemcsak a kognitív készségeket növeli, hanem a személyiségben is maradandó változásokat okoz. A Greg Egan Axiomatikus című novellájára hajazó elbeszélés a transzhumanizmus és az addigi életet élő emberek várható konfliktusát modellezi egy anya-fia kapcsolaton keresztül. Egyszerre félelmetes és reális jövőképet villant fel Huang írása.

Elizabeth Bear: Oké, Glory

Egy nagyon jól sikerült ujjgyakorlatot olvashatunk a régi motoros Bear tollából. Az okosotthon, amely foglyul ejti lakóját, nem éppen eredeti gondolat (Swanwick ennél merészebbet húzott), de Bear interpretációjában érdekessé válik a foglyul ejtett fontos ember, annak a nagyon is sok emberre jellemző élethelyzete miatt. Szórakoztató és könnyed darab, és megint csak a jövő egy lehetséges konfliktushelyzetéről szól.

Brooke Bolander: Páratlan, nagy, ártalmatlan

Ez a novella Lawrence M. Schoen 2015-ös, elég unalmasra sikerült regényét, a Barsk-ot juttatta eszembe. Bolander viszont sokkal érdekesebben mutatja be az intelligens elefántok történetét. A sugárzás-katasztrófás világban a kegyetlen emberiség és a kiszolgáltatott elefántok összeütközése elkerülhetetlen, ezt viszont az író nagyon egyedien adja elő. A stílus is nagyon jó, néha viszont túlzásba viszi a hasonlatokat, vagyis az átélés helyett inkább nevetést csikarhat ki az olvasóból a nagyon kiműveltnek ható, de valójában túlírt hasonlat. Ettől függetlenül emlékezetes mű ez.

Rich Larson: Hús és vér és lélek

Ahogy tavaly is, Larson most is egy cyberpunk sztorival került be a kötetbe. Történetének érdekessége, hogy főszereplője egy megokosított, jelbeszéddel kommunikáló, de csúcstechnológiát használó csimpánz, és ez érdekessé teszi a novellát.

Daryl Gregory: Kilenc utolsó nap a Föld nevű bolygón

Ez a kedvencem a Strahan-kötetből. Az alternatív időben játszódó novellában különleges magvak hullanak alá az égből, amelyből invazív növényfajok terjednek el a Földön. A téma, az idegen, erőszakos növények térhódítása és konfliktusa az emberekkel nem új, de az elmesélés módja, a több évtizedet átívelő, több generációs sztori nagyon jó olvasmány. Nem is emlékszem, hogy Daryl Gregorytól valaha is rosszat olvastam volna; most is nagyon jól ír, elgondolkodtató az egyébként is kitűnő című elbeszélés.

Ken Liu: Minőségi időtöltés

Persze Liu sem adja alább, mármint a színvonalat, hiszen a kötetbe került novellája egy nagyon okos történet a közeljövőből. A történet tanulsága: hiába leszünk rá képesek, nem szabad minden értékes emberi tevékenységet automatizálni. Az ilyen sztorikért szeretem a science fictiont: emberi, ötletre épül és hihető, ugyanakkor felvázolja a jövő egy lehetséges szeletét.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon