Van, amit nem gyógyít be az idő sem; Evie mindig is tudta, hogy a bordája nem forrt össze rendesen. Mégis évek óta él már Amy-vel és Paullal, mire meg meri említeni, hogy néha fáj a mellkasa, és őt magát is meglepi, hogy örökbefogadó szülei nem hessegetik el a bejelentést, hanem azonnal orvoshoz viszik, és a lehető leghamarabb ki is műttetik a letört csontdarabot.
Evie nem ehhez van szokva. A világát még mindig Fionához méri és Fiona szüleihez, és hogy ez milyen ocsmány mérce, arra csak fokozatosan jön rá az olvasó. De Evie megmenekült tőlük – és ki tudja, egyszer talán az emlékültől is szabad lesz.
A The Bone Dragon szívszorító és néhol kegyetlen, összességében mégis reményteli mese arról, hogy vissza lehet találni az emberek közé azok után is, hogy valakivel megbocsáthatatlan és elfogadhatatlan dolgok történnek, bár ehhez kell az a kisebb csoda, hogy szerető és megbocsátó környezetbe kerüljön. Emellett szól még az elengedésről is, és én jobban örültem volna, ha még inkább ebbe az irányba megy el, mert sajnos a valóságban az igazságosztás sem olyan könnyű, mint a könyvben.
Mert bizony a műtét után Evie-nek váratlan szövetségese támad: a Sárkány, aki éjszaka vad kalandokra csalja a kamaszlányt. A Sárkányt abból a letört bordavégből faragja a lány, amit kioperáltak belőle – innentől lehet gondolkozni rajta, hogy ezúttal Éva bordájából születik valami új és csábító, bár a Sárkány nem kifejezetten az egzotikus gyümölcsök felé tereli a lány érdeklődését. Nem, a Sárkány az Evie-ben felgyülemlő indulatnak talál kiutat. Evie világában kétségbe vonhatatlan valóság, bár az olvasóra van bízva, hogy ő hisz-e benne.
Persze nem csak Evie-nek kell feldolgoznia rettenetes traumákat, Amy-nek és Paulnak is van mivel szembenéznie. A különbség az, hogy ők ártatlanok; és Evie nem az. Ő tud gyűlölni, úgy, ahogy talán a felnőttek közül is kevesen. Számomra a könyv egyik legszomorúbb része, amikor az ártatlanságról morfondírozik – az ártatlanságát nem akkor veszíti el az ember, amikor megtörténik vele valami, hanem amikor tudja, milyen érzés, hogy ez megtörténhetett.
A The Bone Dragon ifjúsági könyv, és bármennyire is kegyetlen, nem feltétlenül baj, ha a kamaszok szembesülnek azzal, miféle szörnyűségek lapulhatnak már egy gyerek múltjában is. Az, hogy ez nem egy disztópia, hanem a mi valóságunkban játszódik egy békés kisvárosban, elevenebbé teszi a borzalmakat, de épp ezért többet lehet tanulni belőlük. Nem fantasztikus könyv, még csak nem is feltétlenül mágikus realizmus (bár én hosszas gondolkozás után megszavaztam a Sárkánynak, hogy valóságos), de emlékezetes olvasmány.
Hozzászólások
[tapsi további írásai]
