Pár év stagnálás után (amikor magyar zsánernovellát szinte csak megkopott renoméjű lapokban és logós könyvekben találtunk) mostanában újból felpezsdült a rövid fantasztikus történetek hazai világa. Online felület, fanzin, szépirodalom felől közelítő antológia – számon tartani is nehéz, hány felől érkeznek újabb és újabb írások.

Az idei kiadványok közül legjobban a Gabo kiadó válogatáskötetét vártam, három okból is. Mindenekelőtt a 2016 óta évente megjelenő Strahan féle best of válogatások és a Sötétség antológia egyértelművé tette, hol van az a bizonyos léc, amit az alkotóknak – legyenek meghívottak vagy a nyílt pályázat nyertesi – meg kell ugorniuk. Másodszor pedig a résztvevők listáján ott volt rengeteg kedvencem – az ő írásaikra mindig igyekszem lecsapni. Legvégül pedig végre itt egy kötet, ahol a tizenkilenc szerző közül csak egyetlen egy használ angolszász álnevet (mondjuk ilyen volt a szintén idei 2050 is).

Az egy híján húsz novella tizenkilenc módon próbálja bemutatni, mennyire sokszínű tud lenni az űrhajók meg a tűzgolyók világa. Néha két írás összekapcsolódik, hogy rácsodálkozzunk: megint egy meseátirat, de mennyire más. Hogy hogyan lehet világokat építeni igazságból és hazugságból. Hogy mi rejtőzhet egy-egy vidéki falat mögött.

Szinte mindegyik novellához kereshetnénk nemzetközi párhuzamokat, sok lenne „a magyar XY”, de ha feltűnik egy ismerős alapötlet, a kivitelezés mindig friss, egyedi marad. Meg se próbálkozom részletesen írni az egyes művekről, neveket (két kivétellel) sem említek, ezt a válogatást úgyis mindenki el fogja olvasni. Csak arról írok, hogy miért emlékszem erre a 19 írásra, miért lehetetlen összekeverni őket.

Rögtön a második novellával kezdeném – én itt szerettem bele igazán a kötetbe. Talán ez az első magyar CRPG alapú LitRPG – vagyis olyan írás, ahol a kockacsörgés szándékos (lásd Yahtzee Crowshaw Mogworldje). Ilyet még nem nagyon olvashattunk magyarul, de ha valakinek nem tetszik ez a játékrealizmus, annak csak lapoznia kell, hogy egy teljesen más világba jusson.

Mondjuk a Mesterhazugság világába, ahol szó formálja és rombolja a valóságot. Vagy a mesék földjére, ahol például egy idilli világról lebben fel a kék és vörös fátyol (Eleven kék). Ismerősebb mesék ismeretlen oldalát látjuk az Égigérőben és az Árnyékban.

Majd egymásba csúszott valóságokba csúszunk át (Féligaz), és elkezd kopni a mese. A Macskakövekben, ahol egy Ahasvérusként kóborló festőt követünk, sötét tömbökké szilárdul a huszadik század rettenete, amit a Halzsíros legenda groteszk rettenete próbál enyhíteni. A Vendégségben a szoció látja vendégül az ördögöt, a Brúszban torz tudományt szülnek az egerek és az emberek.

Érdekes, hogy amennyire képregényben nem sikerült megteremteni a magyar szuperhősöket, addig prózában milyen jól megy – lásd például a Világvégéket. A nevetés íze van olyan szomorú, mint egy őszinte standupos önéletrajza. A Gúzs kortárs mágiát nyújt, de nem úgy, ahogy azt egy városi fantasytól elvárhatnánk. A Ne etesd a trollt! kell, hogy egy kicsit oldja a hangulatot, hiszen a Fekete talán következik, a kötet legkomorabb írása.

És végül elérkeztünk a science fictionig – a Jégkorszak tanúi antropocénra hangszerelt klasszikus történet, és ugyanilyen klasszikus, de jóval nagyobb távlatokkal dolgozik a Mesterséges istenek című írás. Dragomán Györgytől három qubites írást kapunk, ami arra elég, hogy még inkább várjuk azt, hogy egyszer megír egy direkt sci-finek szánt regényt. És ha már külföldön is ismert írók – külön öröm volt olvasni Takács Bogi novelláját magyarul is.

Huszadik műként meg kell említeni még Havancsák Gyula borítófestményét, amely saját történetét meséli el.

Az év magyar science fiction és fantasy novellái első kötete (mert remélem, hogy hosszú sorozat nyitódarabjával van dolgunk) jól szerkesztett, impozáns válogatás, ott a helye mindenkinek a polcán, akit csak egy kicsit is érdekel a magyar fantasztikum. Még több ilyet!

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 8 hozzászólás.

  1. Attila szerint:

    “És ha már külföldön is ismert írók – külön öröm volt olvasni Takács Bogi novelláját magyarul is.”

    Erről van szó?

    http://clarkesworldmagazine.com/takacs_06_15/

  2. Komavary szerint:

    Igen.

  3. Attila szerint:

    Ez segített bekalibrálni az ismertetőt.

    Thnx a figyelmeztetést, messze el fogom kerülni a könyvet.

  4. Komavary szerint:

    Megtaláltad azt a novellát, ami nem fog tetszeni neked. Most már csak azt a tizennyolcat kell elolvasnod, ami teljesen más.

  5. tlinger szerint:

    Nagyon remélem is, hogy az összes többi novella egész más…

  6. Csima.Sz szerint:

    Nagyon sokszínű válogatás lett, már ahhoz képest hogy a szerzők nagyrészt a főszerkesztő asszony haverjai és barátnői közül kerültek ki. Persze így lett igazán magyaros.

  7. Cat szerint:

    Csima.Sz
    Ami magyaros (ha már ilyen értelemben használjuk), az a hozzászólásod.

  8. Cat szerint:

    Attila
    “Thnx a figyelmeztetést, messze el fogom kerülni a könyvet.”
    Milyen előítélet mondatja ezt veled?

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon