2016-ban, mintegy öt évvel a Harry Potter és a Halál Ereklyéi második részének bemutatása után, a Legendás állatok és megfigyelésük című filmben újra visszatérhettünk J. K. Rowling világába, hogy ezúttal Göthe Salmander kalandjait kövessük nyomon. Most pedig itt a folytatás, a Legendás állatok – Grindelwald bűntettei, amelynek szintén Rowling írta a forgatókönyvét, és amit ismét a Harry Potter szériából már jól ismert David Yates rendezett.

grindelwald_buntettei

A történet az előzmény lezárása után néhány hónappal folytatódik. Göthe visszatért Londonba, sőt, hamar megtudjuk, hogy nem is hagyhatja el az országot, büntetésként, amiért felforgatta New Yorkot. A minisztérium hajlandó lenne alkut kötni vele, hogy feloldják róla a tiltást, ám az valóra váltaná a magizoológus legrosszabb rémálmát.

Eközben Amerikában sem folyik minden a legjobb mederben, hiszen Grindelwald, a kor legnagyobb sötét varázslója kiszabadul a MACUSA fogságából, és Párizs felé veszi az útját, hogy további követőket gyűjtsön a „nagyobb jó” érdekében.

Hamarosan aztán megjelennek Göthe New York-i barátai is: a szeleburdi Queenie, a kicsit bugyutának látszó Jacob, illetve Tina, a tettre kész auror. Őket a fiatalabb Dumbledore követi, hogy újabb megbízásával véglegesen a veszély útjába lökje Göthét.

A történetről többet nem is szabad elmondani. És egyébként is, #ProtectTheSecrets, legalábbis még egy-két hétig.

fantastic-beasts-the-crimes-of-grindelwald-katherine-waterston-eddie-redmayne

A film sokkal több szálon mozog, mint az előző, és nem tudnám megmondani, melyik karakter tölti a legtöbb időt a vásznon. Viszont eszembe jutott az, amit két éve is megfogalmaztam az első résszel kapcsolatban: sokkal kockázatosabb úgy filmet csinálni, hogy nincs több ezer oldalnyi háttéranyag a nézők birtokában az adott karakterekről, mert sokkal jobban látszanak a hibák, a hiányzó részeket nem pótolja ki a háttértudás. És a végén pont emiatt volt egy kis hiányérzetem: túl sok szálon mozgott a történet, túl nagyot akart markolni, viszont nem maradt rá elég jelenet. Minden egyes főbb karakter elég izgalmas ahhoz, hogy több időt érdemeljen a vásznon. Például nagyon szívesen láttam volna többet Credence és Nagini kettőséből, ahogy szerintem Theseus Salmander és Leta Lestrange kapcsolatát sem sikerült egészen jól kibontani. Mindegyik elem megvolt, csak egy kicsit tovább kellett volna nyújtani őket.

A másik oldalon viszont az áll, hogy ez még mindig egy ötrészes sorozat lesz, aminek még a felénél sem tartunk, ezért könnyedén el tudom képzelni, hogy a Grindelwald bűntettei csak a köztes epizódok betegségeitől szenved – fenn kell tartani az érdeklődést, hozni kell az izgalmat, de Rowlingról beszélünk, tehát valamennyire a karakterek közti drámát is vinni kell tovább, és fel kell építeni a konfliktusokat, amelyek majd a folytatást viszik előre. Szóval egy kicsit ambivalens érzéseim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban, és el tudom képzelni, hogy igazán majd csak akkor szeretem meg, ha már itt van a következő, vagy mind az öt rész. (Valahogy úgy, mint a Halál Ereklyéi 1. esetében is történt.)

crimes_of_grindelwald

Ezek mellett még két fontos, és egyébként meglepően pozitív dolgot érdemes kiemelni. Az első, hogy Johnny Depp és Jude Law állati jól hozzák a szerepüket, mondom ezt úgy, hogy amikor az első részben kiderült, ki lesz Grindelwald, nevethetnékem támadt. Emellett sosem szerettem volna, ha elmenne ez az egész a hollywoodi sztárparádé felé, már Colin Farrell is épp elég volt, a Grindelwald bűntettei viszont meggyőzött, hogy a filmkészítők igenis értik a dolgukat, még ha szereposztásra kerül a sor, akkor is. Legalábbis – jobb szó híján – a Harry Potter franchise esetében. (Jó, tudom, igazságtalan voltam, a Harry Potterben csak úgy nyüzsögtek a nagyon ismert brit színészek, csak akkor azt még nem tudtam.)

A másik, hogy ez a rész sokkal-sokkal sötétebb, mint az előző. A varázsvilág tényleg felnőttkorba lépett, és Rowling egyáltalán nem nem bánik kesztyűs kézzel a karaktereivel. Azt igazán már a könyveiben sem tette, itt viszont már az első félórában nagyon világosan jelzi, hogy Grindelwald mi mindenre képes. Grindelwald könnyen lehetett volna egy újabb Voldemort, mégis sikerült belőle valami sokkal rémisztőbbet, sokkal emberibbet kihozni. Ő manipulatív, amit Voldemortról nem igazán lehetett elmondani, ő rettegést keltett másokban, féltek tőle és sokan ezért is követték, Grindelwald viszont olyan, mint egy politikus, meggyőz arról, hogy igaza van, és hogy neked az a legjobb, ha őt követed. Emiatt aztán attól tartok, ez a sorozat végül sokkal dühítőbb és fájdalmasabb lesz, mint amilyen a Harry Potter volt.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon