Viktor Pelevin: IPhuck10

Közzétette: sfinsider 2 hozzászólás

Ha valaki megkérdezi, hogy ugyan mit szeretek Viktor Pelevin írásaiban, általában visszakérdezek: ugyan mit ne szeretnék? Lendületesen, könnyedén ír, sok-sok popkultúrális utalással, technológiai víziókkal, és mégis az egész építmény az orosz talajból (tajgából, tundrából) nőtt ki. Ettől egyedi és szórakoztató, teljesen más, mint az általam olyannyira kedvelt, jól sikerült, angolszász mintára hajazó science fiction regények.

Legújabb könyve, a Helikon kiadó jóvoltából dicséretesen gyorsan magyarul is megjelenő IPhuck10 című regénye már a címével elkezdi piszkálni az agyunkat. Hogyan kerül a címbe az F-betűs angol káromkodás? Miért ez a cseppet sem leplezett utalás arra a luxuskészülékre, amit a világ egy jelentős része valamiért tömegcikként vásárol?

Az IPhuck10 a jövőben játszódik. Ekkor már az Európai Unió beszorult a Kalifátus és egy szektaállam közé, az USA két államra, a United Safe Space of Amerikára (USSA) és a North American Confederationra szakadt, de létezik a Kalifornia-2 welfare-land is, a 2030-as években az ismét monarchikus Oroszország élén pedig egy olyan Uralkodó, VI. Arkagyij áll, akit a génlaboratóriumban állítottak össze, gondosan vigyázva a helyes származásra. A pedofílokat itt transageistáknak nevezik, és megértik vágyaikat, nem üldözik őket. A regényekben kötelező csúnyácska és öregecskedő nőalakokat szerepeltetni a hivatali szabályzat értelmében. Egy járvány miatt betiltották a természetes szexet, az emberek okos babákkal élik ki ebbéli ösztöneiket – a multifunkciós készüléknek nem véletlenül a regény címében található típus a neve – csak az úgynevezett disznyákok csinálják még a régi módra, megbotránkoztatva a társadalom tagjait.

Ebből is látható, hogy az orosz író már a világépítésben elengedte magát, és szatirikusan extrapolálja a jelen eseményeit és trendjeit. A regény főszereplője se mindennapi figura, hiszem Porfirij Petrovics egy rendőrségi nyomozó MI, aki/ami izgalmas regényeket ír nyomozásairól – jelen szöveg is ekként olvasandó.

A főhőst a rendőrség néha kölcsönadja pénzért, ezúttal egy műkereskedelemmel kapcsolatos nyomozáshoz. A megbízó egy Maruha Cso nevű „herés baba”, vagyis egy nő, akibe tesztoszteront pumpáltak, hogy izmosabb legyen. A művészettörténész arra kéri élettelen hősünket, hogy bizonyos személyek műgyűjteményét mérje fel, a különösan nagy értékű „gipszkori” tárgyak után kutatva. Ami ezután történik, az, nos, hát egyfelől cyberpunkos programbehatolás, védelemfeltörés, cselszövések és meglepő titkok, fordulatok egyvelege. De nem is ez a fontos, pedig még ezek is pörgős és izgalmas epizódok, hanem a közben elhangzó kommentárok. Porfirij-Pelevin vaskos beszólásai, gunyoros, vagy épp komolynak szánt mondatai mögött egy karakteres elme világképe bontakozik ki, aki megmondja a véleményét mindenről: az amerikaiakról, az oroszokról, az európaiakról, a művészetről, és még az a fajta, a főszereplő által „judeo-szász”-nak nevezett regénytípus is megkapja a magáét, amit például én annyira kedvelek. De ez nem a nagypofájú, mindenbe beleszóló troll hangja. Pelevin időben figyelmezteti főszereplőjén keresztül az olvasót, hogy ne is várjon tőle hagyományos regényt (a saját szövegét is folyamatosan kommentálja). Helyette viszont olyan olvasmányt kapunk, amelyben a technológiai és társadalmi extrapolációk nagyon is hihetőek. És ez a science fiction író – még ha nem is tartja magát annak, mint Pelevin – feladata: hihető regényeket írni.

Az iPhuck a maga könnyed módján, de mégis nehéz, elevenünkbe vágó témákról szóló, hol csacsogó, hol az orosz irodalmi hagyományokat, valamint az éppen a korunkra jellemző, angol szavakkal megtűzdelt anyanyelv-használatot megidéző nyelvezetével pont ilyen könyv. Szórakoztató, komoly, egyedi. (Mikor olvashattunk legutóbb olyan jövőben játszódó sztorit, ahol Majakovszkijt vagy Alexander Blokot idéznek, és az egyik freskó címe: PUTYIN ELRABOLJA A SZIVÁRVÁNYT A BUZIKTÓL?)

Hasonló teljesítményre még a legjobb amerikai SF-szerzők is csak ünnepnapokon képesek, ezért nagy kincs. Ahogy az írója is.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. Balfake szerint:

    Rajongó vagyok, de legutóbb az Apolló Batman sajna már olyan lett, mintha egy képzett, de tehetségtelen epigon írta volna, sorra kihúzva a listáján a kötelező pelevinkedéseket (posztszovjet maffiózás, felszínes filozofálás, trendi vámpírok átértelmezve jófejkednek), remélem ez jobb.

  2. tlinger szerint:

    Szóval ahogy elnézem, hasonlóan realista mű, mint az Idiokrácia (hülyék paradicsoma)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon