Ha csak a regényfelhozatalra néznék, inkább borúsnak látnám a hazai science fiction zsáner jövőjét. Az elbeszélések azonban reményre adnak okot, legalábbis a Móra által idén megjelentetett 2050 című kötet ezt sugallja számomra.

A Sirokai Mátyás által szerkesztett novellagyűjtemény egy 2017-es pályázattal indult, amelyben arra kérték az indulókat, hogy az írók képzeljék el 2050 Magyarországát. Ilyen egy jó kiírás: egyszerre fókuszt adó, de ugyanakkor tág keretek között lehet benne alkotni. A vegyesen, a pályázat győzteseire és meghívott, már bizonyított / befutott / publikált írók műveire, illetve máshol már megjelent művek részletére épülő kötet egyenlege egyértelműen pozitív. Végeredményben 13 fiatal író ifjúsági novellája került a kötetbe. A következő novellák táplálják a recenzióm elején taglalt optimizmusomat:

Farkas Balázs: Lánchídváros

A rendkívül olvasmányos, pergő írás alapvetően a virtualitás kontra valóság, a képi kultúra kontra szöveges kultúra konfliktusán áll – és hogy ezt hogy éli meg az apjára már csak egy kiterjesztett valóság technológiával emlékezni képes lány, Brigi. Jó volt a rövid mondatok össztüzében kibontakozó, egy lehetséges világ körvonalait igazából csak felvillantó, nem túl bonyolult történet.

Moskát Anita: Gumicukorszív

Lina apja meghalt, amikor az új, nyomtatott szívét kellett volna a testének befogadnia. A családfő hiányában kapkodó anyja egy Szellem nevű szerkezetet vásárol, amihez apja a kórházi ágyán adott adatokat. Röviden: egy virtuális papapótló jelenik meg Lina életében, de ez csak konfliktusokat okoz. Nagyon hangulatos, jól felvázolt epizód ez egy jövőbeli tini életéből és a féktelen szülői posztolás egy lehetséges következményéről.

Bégányi Dániel: Vudu

Egy 2050-es házibulin szeretné a főszereplő Gaba, hogy Borával végre összejöjjön. Úgy. Ehhez a kissé nagyképű, anyagilag jól eleresztett srác mindent bevet: okosotthont, egy ember-kutya tolmácskészüléket és a vudu nevű drogot. A szolid baráti összeröffenés persze nem úgy sül el, ahogy szerette volna, de ebben a novellában nem is a történet fogott meg, hanem a hangulat, a leírás: tökéletesen át tudtam élni a jövőt.

Garaczi Zoltán: Hibbantak Jeruzsáleme

Ennek a novellának az az érdekessége, hogy nem magyar, hanem holland fiatal a főhős, aki vallási elkülönülést választó nagypapája nyomdokain elmegy a távoli Magyarországra, hogy találkozzon a címben is megírt hibbant felmenőjével. Jó ez a kis életkép két generáció választásáról, a meg nem értésről.

Jassó Judit: Sors bona

Az író rendkívül ügyesen rejtett el egy hosszabb regényre való történést ebben a nem túlságosan hosszú elbeszélésben. A magyar nevelőszülőknél nevelkedő indiai testvérpár története jól hat az érzelmekre, mégsem hatásvadász, a migráció kérdését is ügyesen oldja meg. A legjobban az tetszett, hogy bemutat egy olyan generációt, akiktől a szüleik azt várják: javítsák meg az elrontott világot.

Szöllősi Mátyás: Gerely

Nagyon-nagyon átélhető történet a világvége küszöbéről. Felrobbanó csillagok, bátortalan csók, mert ezeket a tinédzsereket még a vég küszöbén sem érdekli más, csak a szerelem, az érzelmek. Ettől erős ez a novella, rövidségében rendkívül gazdaságosan megírt darab.

Amely novellákat kihagytam a felsorolásomból, azok sem rosszak, sőt: ebben a kötetben minden novella jól megírt – legfeljebb nem az én ízlésemnek megfelelő. Az írások nagy része egyes szám első személyű, sok benne a mai szleng, sok a párbeszéd, könnyű olvasni őket. Mégis nagyon különböznek: a család, az első, nagy szerelem megélése, a társadalmi problémákba ütköző fiatalok konfliktusai sokféle témát mutatnak be. Azt hiszem, ez a változatosság az egyik erőssége a gyűjteménynek, itt kipróbált, íráskészséggel rendelkező magyar szerzők alkotásait olvashatjuk, és örülhetünk, mert nagy szükség van ez ilyen kiadványokra. Zsinórmértékül az írni vágyóknak és megnyugvás az olvasónak: itthon is vannak jó kispróza-szerzők.

Csak egy apró hiányérzetem maradt, de ezt már a bennem megbújó sci-fi sznob és jövőkutató mondja. Arról van szó, hogy a bevezető szerint többek közt arra a kérdésre keresték a pályázat kiírói a választ: “Hogy képzeled el 2050 Magyarországát?” Nos, itt érzésem szerint nem nagyon engedték el fantáziájukat az írók. Jobbára ma is ismerős technológiákkal – AR-rel, VR-rel, droidokkal, nettel és már filmekből, valamint regényekből ismert megoldásokkal – és kortárs problémákkal találkozunk. 2050 azért három évtizedre van tőlünk, nekem nagyon közeli majd minden novella világa. Sehol egy igazán meglepő, csavaros nóvum, és ezen nem segít, hogy a novellák hősei majdnem mindenhol azt a tiniszlenget beszélik, ahogyan a mai huszonévesek elképzelik, hogy hogyan is beszélnek a tizenévesek. Én vártam volna egy kis változatosságot, több ötletet és merészebb képeket. Gyanítom, nem mindenki ilyen maximalista, és a történetek, azok mikrovilága ellenpontozza ezt az általam vélt gyengeséget.

A verdiktem: mindenkinek bátran ajánlom, vegye meg – támogassuk a magyar írókat is! – olvassa el, mert a 2050 egy hiánypótló és olvasmányos könyv lett.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. Belánszky István szerint:

    Maradjunk annyiban, hogy “2025 – ifjúsági novellák a jövőről”, és akkor kb. rendben van, de az AR térhódítása* 2020-ra bekövetkezik (Apple-re nagyon odafigyelni 2019-ben, helló).

    *Esetünkben a lehető legjobban illeszkedő kifejezés

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon