A Perszepolisz felemelkedésével hetedik részéhez ért a James S. A. Corey álnéven működő írópáros Térség (Expanse) című sorozata, amelyben egy lopott hadihajó kicsiny legénysége csöppen politikai és katonai összecsapások sűrűjébe, a háttérben pedig egy idegen technológia hozhat pusztulást az emberiségre.

  1. A konfliktus

Már éppen kezdtek jól alakulni az emberiség dolgai. A Föld-Mars szövetség és az Öv is megtalálta a helyét az új világrendben; ha nem is zökkenőmentesen, de serényen zajlik az új kolóniák betelepítése. Azonban Duarte, aki korábban a marsi flotta egy részével és számos küldetéstudatos marsival elszelelt a Laconiára, most elérkezettnek látja az időt, hogy visszatérjen, és bejelentkezzen az emberiség új főnökének. És mivel a Laconia körül keringő ősi hajóépítő gyárak segítségével olyan csodafegyvert fejlesztett ki, amely köröket ver a Sol technológiájára, terve elég jól halad előre.

Van tehát új fenyegetés, új hatalmi harcok, ütközetek és olyan célok mindkét oldalon, amelyekkel akár azonosulni is lehet.  Önmagában tehát elketyeg a történet (bár néhány deus ex machina fordulat sokat elvesz belőle), csak hát ez erősen öncélúnak látszik így a hetedik részre. Az övbéliek ismét visszaválthatnak szabadságharcos üzemmódra, a jófiúknak pedig megint nehéz döntéseket kell meghozniuk, amikor minden egyre rosszabbá válik. A szerzőpáros ugyanazt a paklit kevergeti újra.

  1. A protomolekula

Az idegenek rejtélyes technológiája, eltűnésük a galaxisból a kezdetektől ott áll a sorozat hátterében, átnyúlva az egyes köteteken, összekötve őket és folyamatosan fenntartva az olvasó kíváncsiságát: hátha végre igazán megtudunk róla valamit. Ez azonban most is csak ígéret marad, és szokás szerint leginkább a regény végi cliffhangerben kap szerepet. Rendben, van egy még hatalmasabb faj, amely leszámolt a protomolekula egykori gazdáival, az emberiség pedig az ő bajszukat húzgálja a technológia alkalmazásával, csakhogy ezt tudtuk már korábban is. Lehet, hogy a kilenc részesre tervezett sorozat vége felé járva már valamivel többet kellene adni belőle az olvasónak.

Forrás: expanse.wikia.com

  1. A karakterek

A Perszepolisz felemelkedése merészet húzott azzal, hogy a cselekmény fonalát több évtizeddel később veszi fel. Ez kapóra jön ahhoz, hogy az új kolóniákon kicsit már izmosabb emberi jelenlét alakuljon ki, de főképp alkalmat adhat a kifáradó karakterek finom újrahangolására, a köztes időben történt személyes konfiktusok késleltetett kibontására. Teszem azt, meg lehetett volna tenni, hogy a Roci legénysége rég külön utakon jár, Holden és Naomi gyűlöli egymást, ám az új helyzetben mégis újra együtt kellene dolgozniuk. Izgalmasnak hangzik, ugye? Ehhez képest az első száz oldalon meglehetősen ügyetlenül sulykolja a szöveg, hogy hé, látod, mennyire megöregedtek a hőseid? ­– közben meg mindenki éppen olyan, mint évtizedekkel ezelőtt. Ugyan Alex gazdagodott egy újabb befuccsolt házassággal és egy általa rég nem látott, lassan felnőtt gyerekkel, de ez még az ő személyiségére sem tett különösebb hatást. Holden, Amos, Bobbie vagy Clarissa azonban semmit sem változott. Nincsenek közös történetek ebből a kimaradt időből, ami pl. alátámasztaná, hogy Holden és Naomi miért éppen most dönt a visszavonulás mellett, és nem öt vagy tizenöt éve tette meg. Még szegény Avarsala sem halhatott meg csöndben, pedig szerepe egyelőre kimerül abban, hogy mocskosszájú bölcsességeket oszt meg a körülötte állókkal.

Másfelől viszont az új karakterek a szerzőpárosra jellemzően árnyaltak, Singh állomásparancsnokért az olvasó még szorítani is tud, hogy visszatérhessen szeretett feleségéhez és kislányához, mielőtt végleg tömeggyilkos válik belőle (és közben folyamatosan morfondírozhat, hogyan bízhattak rá ilyen feladatot).

Mindent egybe véve, a Perszepolisz felemelkedése egy újabb töltelékepizód a Babilon hamvai után, ráadásul ezt ügyetlenebbül próbálja titkolni.

Ty Franck és Daniel Abraham azt nyilatkozta, a sorozat utolsó három része egyetlen nagy történetet mesél el, afféle belső trilógiaként. Nem indul jól.

A Térség-sorozat korábbi köteteiről itt, itt, itt és itt írtunk, a belőle készített tévésorozatról pedig itt.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 11 hozzászólás.

  1. tlinger szerint:

    Számomra már első könyv után kifulladt…
    Második könyvnél már rezgett a léc. Hogy kaphatott az az avasarala egy kormányzati pozíciót egy jó nagy szájonvágás helyett? Persze kis propaganda kell a műbe… Összeesküvésnek a világon semmi értelme nem volt, idegenek átalakítják egész Vénuszt jó látványosan? Bocs, egymás kiirtása fontosabb…
    Harmadik könyvet már végigolvasni nem tudtam. Hogy csináljunk mindenkiből csorgó nyálú idiótát, hogy hősök újra meg újra megmenthessék világot.

  2. setni szerint:

    Sziasztok.
    Számomra is az első kötetnél kifulladt.
    Hiszen mi abban az izgalmas ha van egy hadihajó és mindig CSAK éppen hogy megússza…
    A idegen létformákat meg hagyjuk.

  3. Csattanós Maszlag szerint:

    Nálam a második kötetnél billent el a dolog. Akkor, amikor megjelentek a tévésorozatok forgatókönyveibe való szereplők és fordulatok.

  4. solymosgyu szerint:

    Nekem már az 1 kötet sem tetszett.

  5. MiMi szerint:

    AZ első két könyvet még elolvastam. A fő bajom az, hogy igazából egyik karakter sem sikerült megszeretnem.

  6. Crei szerint:

    Úgy látom ez a Térség egy nagy sz@r. 🙂

    Hát én meg végig jól szórakoztam és várom a lezárást. 😛

  7. gábor szerint:

    Szerettem, de az első 2-3 kötet volt a legjobb. Aztán a Babilon hamvai valami borzalmasra sikerült. 2x kezdtem el mire végigolvastam. Az első kötetek nyilván a protomolekula miatt is jobbak voltak. Jó volt a nyomozó karaktere is. Én a 6. kötet után abbahagytam. Helyette (utána) jó szívvel ajánlom Hamilton: Pandóra csillagát ill a folytatást ; a Júdás elszabadul-t.

  8. Parafa szerint:

    Én rákattantam, igaz az első regénynek vagy háromszor rugaszkodtam neki,pontosabban a sorozatot kezdtem el nézni, és a jobb érthetőség kedvéért kezdtem el ujra olvasni a könyveket, de utána elolvastam az összes megjelent könyvet. Volt amelyik jobban tetszett és volt amiben átugrottam részeket, de most már kiváncsi vagyok a lezárásra, biztos azokat is el fogom olvasni.

  9. Kovács Péter szerint:

    Nem érzem a kiffuladást. Ez egy eposz, és jó úton halad. Nagyon várom a 8. könyvet, remélem sosem lesz vége (elméletben nem).
    Miller nekem is hiányzik.

  10. Balázs szerint:

    Nem sok dologgal tudok egyetérteni, de ammi különösen megdobta a vérnyomásomat, az a szerző elképzelése az „izgalmas” nyitóhelyzetről. Utáltam volna, ha mondvacsinált okokkal szétvágják az eddigi dinamikát, legkisebb mértékben se tartanám kreatívnak, vagy érdekesnek, sokkal inkább baromságnak. Persze ki-ki ízlése szerint.
    Nem érzem kifulladni a sorozatot, sőt, most szembesültem vele, hogy csak kilenc részesre tervezik, ami nem igazán tesz boldoggá így hirtelen.
    Tegnap jelent meg a nyolcadik, nagyon várom, hogy itthon is kijöjjön és remélem, meg tudom állni, hogy ne olvassam el angolul.
    Szerintem a helyzet – bár valamennyire hasonló – elég távol áll az eredetitől. A szereplők habitusuk szerint reagálnak, ez normális, de egyáltalán nem ugyanazokat a lapokat nézzük. Amúgy szerintem a renegát marsiak szteroidos visszatérése csak nyitány volt, a lényeg a technológiában rejlik, illetve az arra reagáló „csúcslényben”. Az persze jó kérdés, mennyire tudják/merik végigvinni ezt a szálat, hiszen az is szívás, ha az lesz a vége, hogy szeva emberiség, de az se könnyen fog lecsúszni, hogy a Roci legénysége megbirkózik azzal, amit a hiperfejlett civilizáció sem volt képes legyőzni.
    Mondjuk egy olyan csavar csúnya lenne, ha kiderülne, hogy a dolog tulajdonképpen jó, sőt, maga az elkerülhetetlen fejlődés, ami a már elég fejlett civilizációkat emeli magasabb szintre, csak éppen ezt az érintettek a saját korlátozott nézőpontjukból nem igazán értik/érzik át.

  11. Szasza szerint:

    Én sem érzek semmilyen kifulladást. Lehet, hogy csak nekem nincsenek nagy irodalmi igényeim, de mindig felüdülés, ha leülhetek az aktuális kötet mellé. Szeretem a karaktereket, a szerkezetet. Követhető, megjegyezhető, nekem izgalmas és fordulatos. Jó a környezet, nem az a fajta sci-fi, ami teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Örülök, hogy rátaláltam. Ennyi.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon