Bradbury, Bradbury, miért nem kopik el a neve? Miért tartozik a fantasztikus zsáner mesterei közé? Itt van az új kiadású Fahrenheit 451 és más történetek. Már a címe is magas színvonalat takar. Ha ma írná meg valaki más, akkor YA szokásoknak megfelelően Könyvégetők vagy Tűz őrei vagy esetleg Lángpróba lenne a címe, így viszont izgalmas (betű és szám kombináció) és sejtető. Ray Bradbury mester, hétpróbás mesélő és stilisztakirály munkáján fogást sem talált a múló idő, sőt, nekem sokkal aktuálisabb, mint amikor 1991-ben először olvastam magyarul.

A címadó regény főszereplője Guy Montag, a tűzőrség tagja. A jövőbeli disztópiában a tűzoltóság utódszervezete nem oltja, hanem serkenti a tüzet – minden könyvet elégetnek, nyomukban csak pusztulás marad. Főhősünk egyhangú, már-már katatón életet él, de felesége még nála is passzívabb: a térhatású tévéműsorok fogja, akinek minden gondolata az olcsó és értelmetlen eszképizmus körül forog, akinek társalgásának középpontjában a tévében látott csipcsup semmiségek kitárgyalása áll.

Ahogy az a jó disztópiákban szokás, a változás egy fiatal, szabad szellemű lány, Clarissa képében jelenik meg, aki elülteti benne a kétség magvait: ez a világ messze nem tökéletes, és lehet máshogy is élni. (Hiszen a diktatúra alapvetően nem csupán egy ideológiát, hanem egy vacak és nem kikerülhető életmódot diktál a benne élőkre.)  Amikor ez a tizenhét éves szomszéd eltűnik, és egy tűzőrségi akció során egy idős asszony is a lángok martalékává válik, Montag elkezd megváltozni. Ebben még főnöke, a világot átlátó és működését logikusan megmagyarázó Beatty kapitány, a felettese sem tudja megakadályozni. Abban a világban, ahol nemcsak a könyv olvasása, de még a birtoklása is súlyos bűncselekmény, Montag egy Biblia elrejtésével fellázad a rendszer ellen, a rendszer pedig rájön erre, és az üldözőből üldözötté válik. A regény a csendes leírások és intellektuális mondatok után akciódúsabb színezetet kap, és még ez sem árt meg neki. Mert az író Ray Bradbury.

A Fahrenheit 451 mestermunka minden ízében: Bradbury fantasztikusan sűrít, tömörek és jók a leírások, a konfliktus egyedi, eredeti és könnyen befogadható. A párbeszédek élettel teliek, az olvasást tiltó társadalom pedig könyörtelen disztópiát villant fel, amelynek háttérvilágában egy elhazudott háborút is találunk. A regény az írógépek korából való, gazdaságosan megírt alkotás, semmi felesleges szócséplés, csak a lényeg, de az költőien tálalva. De a legjobb – vagy legszomorúbb – a Fahrenheit 451-ben az, hogy borzalmasan aktuális. Azt a kort idézi meg 1953-ban, amelyben majd a látvány lesz az elsődleges, nem a szó és annak értelmezése, amikor csak sietnek az emberek, de nem érnek oda sehová sem, amikor néznek, de nem látnak, amikor szó szerint a halálba szórakozzák magukat. Vagy ahogy Beatty monológjában áll: „A bölcsődétől a főiskoláig, s onnan vissza a bölcsődébe – íme, ez nagyjából az elmúlt öt évszázad szellemi fejlődése.” Bradbury a tévéről írt, de nekünk ez a képernyők korának apokalipszise, amikor a magunkra húzott vizuális és audioréteg felülírja a valóságot, ahonnan csak menekülni lehet a felszínes és bugyuta fantáziavilágokba. És bár Bradbury célja életében nem a science fiction termékinnováció volt, azért a Fahrenheit 451-ben sikeresen megjósolta például a laptévét vagy a fülhallgatót is. A regény a fizikai könyv és az olvasás megdicsőülése, és minden olvasni szerető ember számára ez kedvesen cseng. Hála az égnek, hogy ettől az antiutópiától még messze vagyunk.

és más történetek: áll a kötet borítóján, és tényleg, az Agave kiadásában megjelent válogatásba több remek, rövidebb elbeszélés is belefért.

Kedvencem a kissé fantasys című Tűz és jég, amely egy olyan bolygón játszódik, ahol az emberek megszületnek, majd villámgyorsan, egy hét alatt megszületnek és meghalnak. Ennek a helynek a háttérvilága, a konfliktusa bomlik ki szívfacsaróan és science fictionösen megoldás után kiáltva.

Az R, mint rakéta a Végjátékra emlékeztet a maga gyerek főszereplőivel, az Einar bácsi egy kedves fantasy/mese a vágyakról és a szabadságról, A nyári futás hangja pedig úgy zárja le a kötetet, ahogy elkezdte: egy született mesélő mondataival és mosolyra fakasztó történetével.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. tlinger szerint:

    A film milyen? Nem olvastam róla túl jó megjegyzéseket.

  2. hackett szerint:

    Én még nem mertem megnézni, mert én sem hallottam róla jókat.

  3. Sam Reed szerint:

    “Azt a kort idézi meg 1953-ban, amelyben majd a látvány lesz az elsődleges,”

    És íme, ti is a film után érdeklődtök 🙁

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon