A 2015-ös Frankfurti Könyvvásáron 1,25 millió dollárért keltek el az elsőkönyves kanadai forgatókönyvíró, Elan Mastai regényének észak-amerikai jogdíjai. A horribilis summa fókuszában egy nem formabontó, de mindenesetre egyedi és érdekes könyvet talállunk. A Felbolydult napjaink ugyanis egy klasszikus science fiction, de mégis, sokkal több annál, mint azt a fülszöveg sejteti. Pedig az se kevés.

A történet 2016-ban kezdődik, de nem a mi 2016-unkban. A földi történelem ugyanis rendkívül ragyogó fordulatot vett 1956-ban, amikor a dán származású géniusz, Lionel Goettreider feltalálta, majd működésbe hozta a Föld keringését kiaknázó energia-előállító szerkezetét. A Goettreider-gépezet azután hozzáférhetővé vált minden nemzet számára, és elérkezett a mesés aranykor. Mivel az energia tiszta és korlátlan lett, a tárgyak előállításának költsége is redukálódott, míg végül mindenki otthonában elkészülhet bármi – ruha, élelmiszer. A munka többé nem fáradságos tevékenység, a szórakozás a meghatározó. Békés egyensúlyban él a világ, a kormányok szerepe is lecsökkent, a nők jogai teljesen egyenlőek a férfiakéval, és mindenki boldogan, kiteljesedve él abban a másik 2016-ban. A kétszáz emeletes tornyokat utak kötik össze, repülő autók közlekednek, az élet automatizált, kellemes, könnyed.

Csak a főszereplővel, Tom Barrennel van gond: szeretetre képtelen apja árnyékában érzelmileg ő is defektes, karrierjét pedig a családjának alárendelő, házi cselédnek tartott édesanyja pedig egy repülő autó okozta balesetben életét veszti. A fiú helyzetén az sem segít, hogy beválogatják zseniális apja csapatába krononautának, vagyis egyike lehet az első időutazásnak. Alig érdekli a történelmi lehetőség, viszont az indulás előtt lefekszik a csapat vezetőjével, Penelope Weschlerrel, melynek következtében – egy orvosi ok miatt –  lefújják az időutazást. Sőt, a lány még öngyilkos is lesz. Tom végső tette a végső tettek non plus ultrája: egyedül bekapcsolja az időgépet…

…de ezzel megsemmisíti az utópikus világot, hiszen a mi 2016-unkban landol, a saját testében, ahol a számára alternatív élményekkel és tapasztalatokkal is meg kell küzdenie. A kérdés az, hogy meg tudja-e újra csinálni, visszahozhatja-e az egykori, annyira hiányzó szép új világot, amikor se Goettreider, se az apja nem ugyanaz?

Mastai-Headshot-CCA Felbolydult napjaink azzal a kollektív tudattal játszik, amelyet a korai sci-fi füzetek borítói tápláltak a képzeletünkbe: a boldog jövőt, ahol mindenki színes ruhákban gyalogol, megy, száguld, repül, ahol a mindennapi élet sokkal-sokkal egyszerűbb és örömtelibb a tragikus huszadik századunknál. A regény szándékosan memoár, visszaemlékezés, ezért egyrészt kicsit eltávolít a történettől, másrészt viszont nagyon is kihalljuk belőle a nosztalgikus hangot, a veszteség fájdalmát, az önmarcangolást. A memoár jellegből következik, hogy a szerző nyugodtan játszhat a történettel, és ami a legjobb, hogy az nem kiszámítható, sőt, egyre érdekesebb fordulatokat vesz. Hála az írónak, a rövid, pattogós fejezetek – 137 van belőlük – sodrásban tartanak abban az őrült utazásban, amelyben ez a nem túl szimpatikus főhős részt vesz.

Amitől a regény kiemelkedik az átlag sci-fik világából, az a történet mellett a szereplő lelki élete, viszonyainak, fejlődésének ábrázolása: ez érett íróra vall. Az időutazás lelki oldala sokkal érdekesebb, mint a technikai (nem is bajlódik vele sokat, de hát az időutazás pszeudotudomány, úgyhogy nem is firtatjuk a mikéntjét).

Elgondolkodtató, hogy az utópista jövőből visszanézve a korunk – a maga összes kütyüjével, mesterséges intelligenciájával és globális mozgalmával együtt – micsoda vesztes vircsaftnak tűnik. Disztópiában élünk, Elan Mastai regényének ez az egyik végkicsengése.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. e(x) szerint:

    Mondtam én, hogy disztrópiában (sic!) élünk, noha ezt a könyvet nem olvastam.

    Viszont, most megteszem.

  2. tlinger szerint:

    Nők jogai egyenlőek, tehát nem mehetnek előbb nyugdíjba férfiaknál, nem szoktak enyhébb ítéleteket kapni?
    Ezen a Föld keringését kiaknázó dolgon jót röhögtem, nem tudom mennyire fogna meg egy ilyen gyermeteg utópia, Star Trek rajongó sem vagyok, de az legalább jövőben játszódik.

  3. kétszeres vuvuzelaművész szerint:

    A fülszöveg ígéretesnek tűnt, de nekem kicsit túl lelkizősnek bizonyult.

  4. Attila szerint:

    Az sfmag szerkesztők kicsit jobban is odafigyelhetnének, úgy tűnik itt összecsúszott két cikk. Az „Amitől a regény kiemelkedik az átlag sci-fik világából, az a történet mellett a szereplő lelki élete, viszonyainak, fejlődésének ábrázolása: ez érett íróra vall” mondat például egészen biztosan nem erről a könyvről szól.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon