Aki az elmúlt években szláv vagy orosz mitológiával átszőtt fantasy-t szeretett volna olvasni, volt miből választania – elég, ha Catherynne M. Valente Marija Morevnájára, Orson Scott Card Bűvöletére vagy akár Naomi Noviktól a Rengetegre gondolunk. Ebbe a sorba illeszkedik Katherine Arden, ami miatt kicsit aggódtam is, hogy vajon tud-e még újat mutatni, érdekes-e, különleges-e még annyira ez a folklór, hogy megragadjon minket.
Nehéz lenne azt mondani, hogy Arden első regénye ilyen szempontból annyira lenyűgöző (sőt, épp az járt a fejemben, hogy mostanra mintha meguntam volna a szlávos hangulatot), ugyanakkor azt sem lehet a szemére vetni, hogy amit vállalt, azt ne teljesítette volna. A medve és a csalogány tényleg elrepít az orosz havasokba: igazi varázslatos hangulatú, különleges teremtményekkel teli fantasy-t kapunk, amibe szinte „beköltöznénk”, mint az igazi téli mesékbe.
Főszereplőnk Vaszilisza, aki Rusz északi, vad és fagyos vidékén él testvéreivel, apjával, valamint a domovojjal, a ruszalkával és a vazilával, vagyis azokkal a lényekkel, akiket, úgy tűnik, csak ő lát, bár mesékből és babonákból szinte mindenkinek ismerősek. Amikor azonban az apja új feleséget hoz a házhoz, főként azért, hogy megnevelje az örökké vadóc és szemtelen Vászját, kiderül, hogy még sincs egyedül: a mostohája azonban démonoknak, Isten ellenségeinek tartja az öreg ház és erdő rejtélyes alakjait. Ráadásul a mostohaanyja és a faluba érkező új pópa tenni is akar azért, hogy a helyiek többé ne hódoljanak a régi mesék babonáinak, és kizárólag Istent imádják – ám egy ősi ellenség már közeleg, így Vászjára marad a feladat, hogy megmentse a népét.
Ami a cselekményt illeti, túl nagy meglepetések valószínűleg nem fogják érni a fantasy-ben kicsit tapasztaltabb olvasót, engem is leginkább csak az lepett meg (ám pozitívan!), hogy mennyire szépen lezárt az első kötet, és tulajdonképpen hiányérzetem se támadt a folytatást illetően. De Arden nem is csavarokra, fordulatokra épít, sőt, a hagyományos meseszövés nem is engedne meg túl sokat – amitől valójában annyira jó olvasni ezt a regényt, az egyértelműen maga a hangulat.
A medve és a csalogány tipikusan olyan könyv, amibe nagyjából három oldal után vagy belemerül az ember, és akkor majd csak a végén eszmél fel, hogy „de kár, hogy nincs több”, vagy egyszer csak azt veszi észre magán, hogy unatkozik. Ha sikerül elkapni a hangulatot, akkor ott rohanunk mi is Vászjával az orosz erdőben, ahol ropog a lábunk alatt a hó; vele együtt melegedünk a kandallónál, ahogy hallgatjuk az idősebbek szidását a csámborgásunk miatt; mindenféle furcsa szerzettel beszélgetünk, és persze azt gondoljuk, hogy ez így van rendjén. Elkap minket a szöveg ritmusa, a mesék varázslatos, semmivel össze nem hasonlítható légköre, mintha csak újra gyerekek lennénk, amikor még minden izgalmas és lenyűgöző volt, mi meg a meleg szobában hallgatnánk a Történetet, miközben kint esik a hó, és a képzeletünkben messze járunk.
Arden remek történetmondó, ráadásul mindezeken túl két olyan vonatkozása is van a cselekménynek, ami miatt (a meseiség hatása mellett is) érdemes megfigyelni a részleteit. Az egyik a mitologikus/vallási vonal szembenállása: a hagyományos, „régi istenek” ellentéte a kereszténységgel. Sokszor feldolgozták már ezt a témát, de Arden ügyesen ragadja meg az ebben rejtőző feszültséget – a mostohaanya és a pópa szemszöge szépen eltalált, izgalmas konfliktusokkal teli, különösen onnantól, hogy a fantasztikus elemek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az eseményekben.
A másik érdekesebb aspektusa pedig maga Vászja figurája, aki szokatlanul öntudatosan hangoztatja szabadságvágyát. Abban a korban él, amikor a lányok sorsát a család férfitagjai előre kijelölték, semmiféle választást vagy beleszólást nem engedve nekik. Vászja viszont nem hajlandó ebbe beletörődni, ő másra vágyik, mint a házasság és a gyerekszülés, és nem fél ezt akár apjával is közölni. Bár hangvétele miatt egyébként is nagyon ajánlanám ezt a kötetet a fiatalabbaknak, emiatt fiatal lányoknak még inkább – szerintem nagyon élvezni fogják.
De persze nem csak ők, sőt: aki vevő a szláv mitológiára, és szeretne „elvarázsolódni” egy klasszikus mesefantasy-ben, az semmiképpen se hagyja ki A medve és a csalogányt.
(The Bear and the Nightingale; fordította Iváncsics Irma, kiadta az Alexandra Kiadó 2018-ban 382 oldalon és 3999 Ft-os áron.)
Hozzászólások
[Dominik további írásai]
