A 2017 júliusának utolsó hetében, viszonylag ismeretlen kiadónál angol nyelven megjelent The Punch Escrow nagyot megy. A filmjogokat előre leopciózta a Lionsgate, és úgy hírlik, a kereskedelmileg is sikeres lett a könyv, nemrég pedig magyarul is megjelent a Metropolis Media kiadásában. Láttunk már ilyet, olvastunk ilyet, a kérdés az: a hollywoodi érdeklődés jó vagy rossz jel?

Tal M. Klein első regénye a 22. században, pontosabban 2147-ben játszódik. A világ leginkább a jövőről most vallott optimista elképzeléseink szerint alakul: önjáró autók, nanomedicina, virtuális asszisztensek és okosodó algoritmusok jellemzik, és persze a nagy áttörés, a teleportálás elterjedése. Ennek irányítója a nagyhatalmú International Transport nevű órásvállalat, melynek alkalmazottja Sylvia, aki rendkívül sokat dolgozik. Munkája egyrészt titkos és hektikus, emiatt nehezen tud vele hosszabb időt eltölteni férje, a regény főszereplője, Joel Byram, és házasságuk bajba kerül.

A szép új világban szinte az egyetlen veszélyforrás a gyehennaniták (nevüket a bibliai Gyehennáról kapták). Ők egy olyan, mixelt hitelvű vallásos csoport, akik erősen ellenzik a teleportálást. Azt hangoztatják, hogy mivel a teleportálásnál a Teremtő által is használt kvantumhabot manipulálják, ezzel az emberiség Isten játszóterére tévedt. Másik érvük az, hogy a teleportálással az ember megismétli a Bábel tornyának történetét, és megint Isten haragját fogja ez kiváltani. A gyehennaniták alapvetően az ábrahámi vallások követőit tömörítik, és készek a legmesszemenőkig elmenni, hogy az emberiséget letérítsék a csaknem fél évszázada választott útról.

Úgy tűnik, nagyban játszanak, hiszen a regény elején merényletet követnek el egy trükkös kis kvantumszerkezettel, és ennek messzemenő következményeként a főhős megkettőződik, feleségét a gyehennaniták elrabolják, miközben a Transport International egyik nagy hatalmú embere is a nyomába ered. Van itt rejtély elég: hamar kiderül, hogy a teleportálás során mi is történik valójában (ez megrázó és ötletes), és a tétek sokkal nagyobbak, mintsem elsőre gondoltuk volna.

A Portál olyan regény, mint amikor elindul egy kis hólabda a fennsíkon, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy miféle lavina lesz belőle. Rögtön az események sűrűjébe csöppenünk, és Joel és Joel2párhuzamos, majd egybeérő kalandjain izgulhatunk. Ezért vette meg a filmjogokat a Lionsgate, mert ebből egy elsőrangú, nyaktörő tempójú, ugyanakkor könnyen átélhető sci-fi filmet lehet készíteni (már a rendező is megvan annak a James Bobinnak a személyében, aki a két Muppet-filmet és a 2016-os Alice Tükörországbant is jegyzi).

Mint regény, éppen ezért néha kicsit felszínes, vagy azt is mondhatjuk, hogy könnyedén bánik a futurológiával, inkább az akció jelleg dominál. Először is, behozza a képbe a Levantét, amely a keleti mediterrán területeken, nagyjából Törökországtól Iránig húzódó sáv. Klein azt fantáziálja, hogy ezeken a területeken az új technológia tiltva lesz, és a három világvallás alapján épül fel ott a civilizáció. Ezt kétszeresen is nehéz volt bevennem: egyrészt az alapvető különbségek, főként az iszlám és a másik kettő között mélyen a vallásba vannak kódolva, nehéz arra gondolni, hogy ez majd a jövőben elsimul. Másrészt a legfundamentálisabb országok sem technológiaellenesek, például még Iránban is van lombikbébi-program, és annak idején azt is megoldották, hogy a muzulmán űrhajós Mekka felé fordulva imádkozhasson (a judaizmus és a kereszténység nem ennyire ambivalens a tudománnyal, ld. középkor és újkor).

Tal_Klein_

A regény háttere, a jövőbeli szép új világ is egy kicsit vázlatos. Azt klasszul bemutatja, hogyan élünk majd együtt az algoritmusokkal, a főszereplő például ilyen programok tanításából él. De emellett hiányoznak a 2147-es év referenciái: sehol egy sláger, egy alkotás, egy politikai állásfoglalás, egy szleng vagy mondás a jövőből. Nincs klímaváltozás és népvándorlás sem, semmit nem tudunk meg a világpolitikai helyzetről. A Portál oldalain megjelenő világ a maga automatizáltságával és csodáival ráadásul sokkal közelebb van hozzánk, mintsem hogy erre a 22. századra kelljen várnunk. Mintha ebben nem lett volna annyira merész fantáziájú a szerző.

Mindezek ellenére a regény, méltón a science fiction pulp örökségéhez, gyorsan olvasható, kalandos, és részleteiben igenis elgondolkodtató. Az író ráadásul egy ügyes fogással küszöbölte ki az elkerülhetetlen infodömpinget: lábjegyzetelte a fontosabb fogalmakat, de ez egyáltalán nem zökkent ki, és sokkal természetesebbnek hat, mintha állandóan a regény főszövegét akasztaná meg. Egy kis mondanivalóval is találkozunk, amennyiben összeolvassuk a gonosz cég kezdőbetűit, és elgondolkodunk, hogy mely vállalatok alakítják a mindennapjainkat, és milyen ezek céges ethosza.

Nincs menekvés amúgy, a regény lezárása folytatást vetít elő.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. TLINGER szerint:

    Ha már a cikk belement bizonyos dolgokba, egy megjegyzés : valójában egy idő után iszlám sokkal tudományellenesebbé vált kereszténységnél. Főmuftik konkrétan kimondták, hogy könyvnyomtatás rossz, csak a kézírás az igazi. Hogy felesleges kutatni a természetet, mert úgyis minden Allah akaratából történik.
    Nem véletlen, hogy kezdeti fellendülés után lemaradtak, mint a borravaló.
    Galileit azért hurcolták meg, mert konkrétan beszólt pápának, bár pontatlan távcsövekkel és kopernikuszi körpályákkal nem tudta teljesen tisztán bizonyítani elméletét.

    Amúgy érdekesen hangzik a könyv, bár nem ártott volna jobb antagonistákat találni.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon