Úgy hozta a sors, hogy két olyan történetet olvastam párhuzamosan, amely generációs űrhajón játszódik, Ursula K. Le Guin Paradises Lost című kisregényét és Rivers Solomon első regényét, a Kegyetlen szellemeket. Mind a bolygót meghódító telepesek, mind a generációs űrhajók hálás toposzok: tökéletes lombikok egy társadalmi kísérlet lemodellezéséhez. Míg azonban a kolonizálás az ismeretlent állítja szembe az ismerttel, az űrhajó zárt rendszer: sem anyag, sem eszme nem kerülhet bele kívülről az indulás után, így minden idegenség a lakók ellentétekre hasadásából fakad.
A Kegyetlen szellemek űrhajója, a Matilda több mint háromszáz éve úton van az ígéret földje felé, maga mögött hagyva a katasztrófák által sújtott, és gyakorlatilag élhetetlenné vált Földet. Nem látjuk, hogyan alakult ki az a rétegződött társadalom, amely elkülöníti a felsőbb és alsóbb szinteken lakókat, a fehér elitet és a sötétebb bőrű szolgákat, az a hitrendszer, amely fenntartja és megerősíti ezt a rendet – de legyünk őszinték, el tudjuk képzelni. A Matildán lényegében az ültetvényes rabszolgaság alakul ki újra, ahol az alsóbb fedélzetek termelőit részben a felső fedélzet katonái, részben a saját népükből kivált, kegyetlen munkafelügyelők tartják kordában, és ahol a társadalmi osztályok nem csupán kinézetben, de beszédmódjukban és hiedelmeikben is különböznek egymástól. Rivers Solomon világa a nyilvánvaló párhuzamok ellenére is képes újszerűnek és működő egésznek láttatni a Matilda rendszerét, és szemlátomást van érzéke a részletekhez; mégis, a részletek között nehezen találja meg magát a történetet. Hogy a regény mégis kiemelkedik az első regények közül, az a jól megválasztott főszereplőnek köszönhető.
Aster olyan kamaszlány, aki vertikálisan is képes átlépni a határokon, köszönhetően orvosi tudásának és a hajó fősebészéhez fűződő különös kapcsolatának. Magas fokú intelligenciája autisztikus vonásokkal egészül ki, és hangsúlyozott aszexualitása is ritka madár az ifjúsági sci-fik között. A Matilda belső erőforrásának – egy mesterséges napnak – az anomáliáit és saját anyja, Lune eltűnésének körülményeit éppolyan szenvtelen megszállottsággal kutatja, ahogyan orvosi hivatását űzi: figyelme minden részletre kiterjed, és nem hagyja, hogy a konvencionális gondolkodás határok közé szorítsa. Solomon Aster belső monológjain keresztül jól ábrázolja a lány tehetetlenségét, valahányszor érzelmekkel és nem racionális mozgatórugókkal szembesül; és izgalmas nem szokványos kapcsolatainak dinamikája is Theóval, a feminin, és ezért magas társadalmi státusza ellenére gúny tárgyává tett fősebésszel, labilis majdnem-nővérével, Giselle-lel és mostohaanyjával, Melusine-nal.
Rivers Solomon
A Matildán zajló hatalmi változások mellett szinte eltörpül Napocska anomáliáinak és Lune öngyilkosságának rejtélye, és Solomon lényegében a regény utolsó részeiben, viharos gyorsasággal csapja le az addig szinte mellékszálként lebegtetett labdát. Az űrhajó és az elnyomás miliője eluralkodik a regényen, és a cselekményen érhető leginkább tetten az, hogy egy első regényt olvasunk – a korábban csak novellákkal jelentkező Solomon lényegében egy novella felépítését követve bontja ki a cselekményt, hogy a végén voltaképpen nyitva hagyja a történetet.
A Kegyetlen szellemek élesen és kíméletlenül mutatja be azt, hogy egy zárt rendszerben csak még inkább kiéleződik minden egyenlőtlenség, amit beleviszünk: a különbségtétel ember és ember között a legkomplexebb rendszereket borítja fel legkönnyebben, és már régen nem az a tét, hogy az emberiség eléri-e az Ígéret Földjét, hanem hogy ha megérkezik végül, az kinek a számára lesz Kánaán.
Hozzászólások
[hanna további írásai]
Nem érdekel olyan mű, amit nem is próbálnak SFnek beállítani, hanem nyilvánvalóan aktuálpolitikai…
Még ha legalább valami klónok lennének kék bőrrel, akkor is érteni lehetne, de erre sem veszi a fáradtságot, hanem szépen kifesti nagy piros nyilat, hogy kikre kell szavazni és kikre nem.
Azért az ültetvényes rabszolgaságot nem igazán nevezném AKTUÁLpolitikának.
Gyanítom lesz benne legalább valami olyasmi, hogy főgonosz : Tegyük naggyá a hajót!
Ha netán nem lenne, akkor sem érdekel ez a színvonaltalanság, hogy ennyire nem képes arra, hogy legalább új köntösbe öltöztessen valamit egy generációs hajón.
http://strangehorizons.com/non-fiction/reviews/an-unkindness-of-ghosts-by-rivers-solomon/
„Aster is black, intersex, genderqueer, neuroatypical, and multilingual: righteous, bold, tender, abrupt, stubborn as hell. Through Aster’s worldview, Solomon centers blackness alongside gender-variance and neuroatypicality, and they do so deftly, through characterization that eschews familiar identity categories. We are expected to see Aster on her own terms. “Girl? Boy?” one of her patients asks her (I refer to Aster with she/her pronouns, as the novel does). Aster responds, “I don’t understand such things” (p. 160). ”
Nem-hibbantak számára is jelennek meg még könyvek, vagy most már konkrét stratégia a minél nagyobb remittendaszámok eléráse?
@Attila:
Sztem nehéz alkotóként ellenállni a kísértésnek, hogy felüljünk a gender-píszí-sjw vonatra, és learassuk ennek a mostanra végtelenül elcsépelt, de mégis agyonhype-olt áramlatnak az áldásos marketing-előnyeit.
Kiadóként meg még kevésbé reális ennek ellenállni – még én is tapsikolnék ha hozzánk ilyen gender izével jönne valaki, mert hype.
Részemről már Jemisin kiváló könyveinél is csikorgattam a fogam, mert ő pl. a bosszantóan szájbarágós sjw propaganda nélkül is learathatta volna az awardokat, igazán megkímélhetett volna egy izgi fantasy lapjain az aktuálpolitikai propagandától.
Remélni lehet, hogy lassan mostmár mindenkinek tele lesz a zsákja ezzel a koncepcióval, és talán olyan SFF anyagok is előbújnak amik nem a faji, nemi és szexuális kisebbségekre helyezik a fókuszt, vagy nem attól „érdekes” hogy egy jakutföldi író írta.
A jó irodalom univerzális érvényességű és időtlen, nem aktualizáló.
Igen, ez aktuálpolitika, a vulgáris fajtából.
„Véletlen”, hogy abban az időben jelenik meg ez a fércmű, amikor az ingyenélő elhízott csőcselék a fehér férfiak szobrait Amerika-szerte ledönti. Amikor Kolombusz és Washinton szobrait meggyalázzák, mert ők is ültetvényesek voltak.
Az irodalmi safe space-eket hagyjuk meg az amerikaiaknak, de könyörgöm, ne kínozzák ezzel a magyar olvasókat!
Óóóó anyám, borogass! 😀
Nem találok szavakat 🙂
Micsoda remek és releváns témaválasztás! Ezek a gonosz elnyomó fehér férfiak még a generációs csilaghajókon is!!!
Már első felütésre is ellenszenves volt a könyv. De ez az ismertető csak megerősítette a „kerüljem ezt a könyvet” érzésem. Tele van a padlás az ilyen gender PC mocsokkal lassan minden műfaj. Gusztustalan ahogy folyamatosan mindenbe próbálják ránk erőltetni.
A kínálatnak csak a kereslet szab határt.
A barátok közt is megért százezer epizódot, pedig a megjátszott kispolgári életérzésével generációkat tud romba dönteni, értelemszerűen világszinten is van annyi szerény értelmű fogyasztó, hogy ezek a gender dolgok profitábilisak legyenek.
Miert olvasok kommenteket, o, miert.
De mindegy is.
Szereny ertelmu fogyasztokent nekem erdekesnek tunik a regeny a kritika alapjan, mar megy is az olvasandok listajara, szoval koszonet erte. Amugy is a napokban terveztem ujraolvasni Brian Aldisstol a Non-Stopot, amit meg ezer eve olvastam (es ha jol emlekszem, tetszett), kivancsi leszek, hogy viszonyulnak egymashoz.
Természetesen senkitől sem szeretném elvenni annak az örömét, hogy egy cikk felületes elolvasása alapján, a könyv ismerete nélkül mondjon véleményt, és véletlenül sem szeretnék senkit arra buzdítani, hogy olyasmit olvasson, ami ennyire kiakasztja, de talán érdemes elgondolkodni azon, hogy mi is az tulajdonképpen, ami ennyire fáj abban, hogy ilyen könyv is létezik a piacon.
Hanna: Nekem az hogy most divat a gender pc sjw. Tisztázzuk itta divat szón van a hangsúly. Én pedig a divatot utálom.
Nem a kiakadásról vagy a fájdalomról van szó, az itt mellékes.
A liberalizmus nemes eszméje az utóbbi időben átfordult a szélsőséges neoliberalizmusba, amely a követők megnyilvánulásai alapján egyszerűen sima fasizmus, leöntve egy adag szivárványszínű szósszal.
Bicskanyitogató kettős mérce, inverz sovinizmus és rasszizmus, a más vélemény totális kirekesztése.
Pedig a liberalizmus alapeszméje egyszerű: minden ember egyenlőnek születik, és minden eszme egyenlő.
Ma ez úgy van, hogy minden eszme egyenlő, ha ugyanazt mondja, mint mi. Aki nem azt mondja, az égjen a pokol tüzén. A történelemkönyvek azt írják, hogy ez a fasizmus.
Tetten érhető pl. a fészen, jutubon, twitteren is, ahol folyamatosan jönnek a botrányok, mikor az agymosott moderátorok, a törlés gomb birtokában a konzervatív, libertariánus, anti-feminista, stb. oldalakat simán törlik, cenzúrázzák, mert nem tetszik nekik.
Meg lehet nézni, egy sjw propagandavideó az ajánlói besorolás alapján előbb jön fel a jutubon, mint mondjuk egy libertariánus, alkotmányos jogokkal foglalkozó.
A filozófusok ezt nevezik a liberalizmus paradoxonának.
Hiszen a legszélsőségesebb rasszizmust is el kellene ismernie, hiszen az is egyenlő eszme, még ha hülyeség is. Amíg nem fordul konkrét törvénysértésbe (inkább bűncselekményt kellene mondani, mert vannak ugye hülye törvények is), addig virágozzék száz virág.
Ezt minden normális ember látja. Aki nem, az bizony szerény értelmű.
Nekem semmi bajom a liberálisokkal. A bajom azzal van, mikor azt mondják, hogy amit én gondolok, az hülyeség. Illetve nem is ezzel, hanem, hogy így ne nevezze magát senki liberálisnak, merjék használni a szót, hogy ők az új nácik, legyenek hozzá elég tökösek. Úgyis mindenki tudja, hogy miről van szó.
A fantasztikus irodalom kimeríthetetlen tárháza az autoriter berendezkedésekből születő katasztrófák bemutatásának. Olyan is van, amelyiket az elején ünnepli a „népakarat”. De működő szélsőséges társadalmakat csak akkor láthatunk, ha a regény bolytársadalomban élő rovar-idegenekről szól.
Hanna : nekem az fáj, hogy ilyen aktuálpolitikai propagandaműveket fordítanak le, meg reklámoznak ezerrel tehetségesebb csak kevésbé pc írók könyvei helyett.
Miki, egy kis kieg a liberalizmusról szóló eszmefuttatásodhoz: csak azok az eszmék egyenlőek, amelyek nem irányulnak mások elnyomására.
A 20. századi disztópia lényege, hogy az egyén szembe kerül a totalitárius, kollektivista hatalommal. Már Zamjatyin is így volt ezzel.
A baloldali disztópia-képek ezzel szemben valahogy logikailag nem stimmelnek. Ha az amerikai jobboldal nem kollektivista, hanem szólásszabadság-párti na meg szélsőségesen individualista, miért is hozna létre olyan társadalmat, mint A szolgálólány meséje vagy A kegyetlen szellemek?
Ezzel szemben a politikai baloldalból többször sarjad kollektivizmus – ahogy azt annyiszor láttuk a történelemben.
Az SFF számomra – kis önellentmondással – egy eszképista safe-space. Azért olvasok ilyen tartalmakat, hogy kiszakadjak a jelenkori társadalomból akár egy fantasy akár egy scifi környezetbe.
Ezzel szemben az elmúlt évtized trendje, hogy átpolitizáljuk az SFF szcénát, méghozzá több szinten.
Egyfelől ez kezdődik már az író személyénél, ami egyébként totálisan irrelevánsnak kéne lennie a mű élvezete szempontjából. Ennek ellenére a női írók, az afrikai írók, a leszbikus, tolószékes, LMBTQIA, jakut meg piréz írók kvótákat kaptak a novellagyűjteményekben, lényegében függetlenül az alkotás minőségétől.
A másik a témaválasztás átpolitizálása. Jobb lesz egy SFF írás, hogyha aktuális ideológiai témákat dolgoz fel? Jobb-e az SFF írás ha csak női történetmozgatók vannak, mint pl Jemisinnél (és ha valaki mégis véletlen férfi, az is meleg) Jobb-e az az alkotás, hogyha félre nem érthető aktuálpolitikai párhuzamok vannak benne? Vagy ha egyfajta „nyílt szembeszegülés” mondjuk Trump megválasztásával szemben, mint pl. a Star Trek Discovery, ami egy sötét tályogot nyitott a Star Trek univerzumon?
Aztán ott vannak a díjak. Hogy a World Fantasy Award kicserélte Lovecraft mellszobrát, mert Lovecraft írt rasszista dolgokat? Emiatt pedig újra is kell írni Lovecraft írásait, és harmadosztályú írók ezt meg is teszik?
Nos, szerintem nem. Ahogy az elején is írtam, én eszképista vagyok. Van egy határa az aktuálideologizálásnak, amit átlépve már nem egy idegen világban járok, hanem egy tanmesében és ez nagyon idegesít. (külön kiemelném az amerikai néger-rabszolgaság kérdését, amit már bölcsödében értettem és óvodára már meg is untam, de úgy látszik sokan vannak akik még nem)
Én úgy gondolom hogy aki úgy érzi hogy nőként/négerként/leszbikusként/melegként/tolószékesként/cyborgként/kövérként stb. struktúrális elnyomatás elszanvedője, az írjon cikkeket a témát feldolgozó újságokba, írjon könyvet a saját hányattatásairól, és akkor az fogja ezt elolvasni akit ez érdekel.
De ne maszkírozza el ezt egy SFF műnek úgy hogy az SFF alapvető célját háttérbe szorítsa.
Pláne ne csinálja ezt azért, mert „mostanában díjesőt kapnak a színesbőrű női SFF írók, én is díjat akarok kapni” alapon.
Én egyszerű ember vagyok, nekem egy SFFben verekedjenek óriásrobotok, harcoljanak idegenekkel az űrben, kalandozzanak sárkányok közt.
Ha a Tamás Bátya Kunyhója érdekel, majd elolvasom azt.
Míg élek, nem fogom megérteni azokat az embereket, akik arra büszkék, hogy _nem_ hajlandóak elolvasni valamit
Hínnye, látom a jövőt!
Írok jó kis tu-fa regényt elnyomott LBMQXYZWRTS-klónok és robotok szomorú sorsáról, és degeszre kaszálom magam a jobbára elbaszott kockafejűekből álló magyar sf-piacon, ahol 3000 eladott példány már észveszejtő sikernek számít. Hogyezeddig!
@andreth:
Pedig elég egyszerű megérteni, elmagyarázom: Ha egy bizonyos alkotás annyira erősen közvetít egy bizonyos világnézeti elképzelést, hogy már a borítóján és a fülszövegén is átszűrődik, és te pedig büszkén nem azonosulsz azzal a világnézettel, akkor büszkén nem fogod elolvasni annak a propagandaanyagát.
Hangsúlyoznám hogy itt nem arról van szó, hogy NEM ISMERED az adott ideológiát, hanem arról hogy már TÚL JÓL ISMERED ahhogy hogy még az ezerkétszázadik implementációját is elolvasd.
Hú, azt tudtátok, hogy a láthatatlan ember is néger volt, csak nem látszott?
@Murányi Pál
„Ennek ellenére a női írók, az afrikai írók, a leszbikus, tolószékes, LMBTQIA, jakut meg piréz írók kvótákat kaptak a novellagyűjteményekben, lényegében függetlenül az alkotás minőségétől.”
Ez így azért egy durva általánosítás.
Egyrészt a piac diktál, és az aktuális, eladható téma határozza meg a válogatási elveket.
Másrészt az SFF-irodalomban is rájött a világ, hogy nincs összefüggés se a származás, se a bőrszín, se a nem, se a nemi identitás és az írói kvalitások között. Eddig ugyanis úgy nézett ki, hogy csak és kizárólag a fehér férfiak tudtak SFF-et írni.
A fenti kijelentésnek van egy olyan olvasata (feltételezem, ez inkább pontatlan fogalmazás volt), hogy minden _nem fehér_ férfi író azért jelenhet meg, mert végre kvótát kapott.
Pedig minőség tekintetében nem látom a különbséget egyik bőrszínű, nemű, hovatartozású írói csoportokban sem. Szerintem ugyanolyan arányban vannak mindenhol rossz és jó művek.:)
Csak most már szóba állnak a kiadók a nem fehér férfi írókkal is, mert eddig hiába írt valaki jó zsánerkönyvet, ha kiderült, hogy nő, fekete, queer, stb., azért nagyon-nagyon ritkán jutott megjelenés közelébe.
„A másik a témaválasztás átpolitizálása. Jobb lesz egy SFF írás, hogyha aktuális ideológiai témákat dolgoz fel?”
Az író döntése, hogy miről akar írni. A jó SF-ek egy része általános problémákat, gondolatokat fejteget, egy másik része pedig nagyon is aktuális félelmeket, gondolatokat fogalmazott meg a történetbe ágyazva. Vagy mindkettőt együtt. Mindegyiket lehet jól és rosszul is csinálni.
„Én egyszerű ember vagyok, nekem egy SFFben verekedjenek óriásrobotok, harcoljanak idegenekkel az űrben, kalandozzanak sárkányok közt.”
Ennél szerintem jóval színesebb az SFF irodalmi paletta, de ahogy te, más is megtalálja azt, amit keres.
Ha végignézzük az SF-történelmet (és én most csak a sci-fi részre reagálok, mert abban vagyok inkább képben), tele van az adott korra reflektáló, gyakorta politizáló, híres és klasszikus művekkel.
Pl. Frank Herberttől a Dűne, Dicktől az Ember a fellegvárban, de ott van a military scifijeikbe ágyazott erős politikai, társadalmi véleményt, gondolatokat író, vietnámi veterán Joe Haldeman Örök háborúja, vagy Robert Heinleintől a Starship Trooperse.
Aztán a nemi szerepekről pl. Ursula Le Guintől A sötétség balkeze, vagy Margeret Atwood 1985-ös A szolgálólány meséje, amelyre most hirtelen rácsodálkozott a világ.
De a 20. században sokáig jelen volt a sci-fiben az atomháborútól, majd a hidegháborútól való félelem, aztán az oroszoktól való félelem, és ezek kivetülései a történetekre.
Vagy nézzük meg, hogy a klasszikus Star Trek miféle eretnek pacifista jövőképet tolt az emberek arcába, amikor az Enterprise fedélzetén feketebőrű ÉS női tiszt, orosz tiszt, idegen fajú tiszt dolgozott együtt, miközben a klingon viszony pedig a hidegháború leképezése volt.
Vagy itt van Ian Banks ultra-liberális Kultúra-ciklusa, Heinleintől A Hold börtönében anarcho-kapitalista holdi társadalmát és A galaxis polgárának rabszolgakérdését. Ha körbenéznék a polcomon, valószínűleg még sok tucatnyi ismert címet tudnék idesorolni.
És ha már Dűne, hamarosan jön az új filmadaptáció, és ha ebben megmarad a könyv szellemisége, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki mit szól majd az erőteljes iszlám kötődéshez, továbbá a Bene Gesserit által képviselt, és a későbbi kötetekben egyre erősödő gendervonulathoz. Remélem, nem lesz megvádolva valamiféle iszlamista, feminista propagandával.
@Hackett
Hát igen, ez a higgadtabb megközelítése a témának. A Hiperkockából Gábor barátom pont ezeket írta chaten mikor olvasta a fenti kommentemet 🙂
Én kedvelem a sarkosabb megközelítéseket, amik vitát tudnak generálni. Ezt meg Puzsér Robi barátomtól tanultam el 🙂
Én arra jutottam, hogy az igazi kérdés számomra az hogy az adott mű #1 prioritása az SFF és a #2 az ideológiai parabolák, vagy fordítva. Ez utóbbi jelenség pedig irritál. Lehet hogy ezekre is trigger warning kellene 😀 Ami felhívja rá a figyelmet, hogy egy scifi háttér előtt játszódó mozgalmi pamfletről van szó, és nem egy scifiről, melyben vannak az aktuális kérdésekkel összefüggő problémák is.
Ami az írókat illeti: valóban, épp annyira botrányos, ha valaki a származása/neme/stb. miatt nem jut kiadáshoz, mintha épp amiatt jut hozzá.
Ráadásul az ilyen pozitív megkülönböztetés lehet hogy inspirál más társadalmi csoportokban élőket scifi írásra, de ugyanígy kontraproduktív is, én pl. bevallom töredelmesen, hogy míg 2010 előtt egyáltalán nem foglalkoztam az író személyével egy könyv esetében, mostanra már óvatos vagyok az afrikai nevű írók és a nők könyveivel és alaposabban megnézem, hogy nem propagandát akar-e hozzáadott érték nélkül elémrakni, mielőtt megvenném.
Akkor ennek kapcsán egy kérdést is feltennék: ajáljatok fekete író által készített műveket, amik szerintetek jók, és kifejezetten NINCS a témaválasztás homlokterében valamiféle elnyomatás, vagy egyéb aktuálpolitikai kérdés. Az sem gond ha nincs magyarul, sőt 🙂
„Egyrészt a piac diktál.”
Egy ideális világban, ahol a legjobb írók kapják meg a díjakat, ahelyett, hogy vissza kéne lépniük, mert elegük van az elvtársi rendszerből.
„Csak most már szóba állnak a kiadók a nem fehér férfi írókkal is, mert eddig hiába írt valaki jó zsánerkönyvet, ha kiderült, hogy nő, fekete, queer, stb., azért nagyon-nagyon ritkán jutott megjelenés közelébe.”
Nem tudom, kiadók hogyan működnek/működtek, de ez is kicsit általánosításnak tűnik.
Most viszont ki merem jelenteni, hogy a kvótázás csökkenti a minőséget, többek között ilyen könyvek miatt. Az önmagában nem lenne baj, hogy valaki ilyet ír, az viszont igen, hogy ezt találják díjra meg fordításra érdemesnek.
Nyilván legtöbb világteremtő műben benne van valamennyi politika, író személyes hitvallása. De ennek már ismertetőjén is világosan látszik, hogy kb az a szint mint KT Zelenaytól Muttikulti végnapjai, az is aktuálpolitikai propaganda.
Egyszerűen nevetséges, hogy ezt akarják lenyomni a torkunkon, hogy generációs hajón majd KKK veszi át uralmat és kitalálják, hogy ja aki nem elég fehér biztos hatékonyabban végzi kulimunkát robotoknál. Minimális fantáziával megoldhatta volna, hogy legalább első látásra SFnek tűnjön, de még erre sem vette fáradtságot, mert még a végén valaki vitathatta volna miért akar kampányolni.
@tlinger: „Egyszerűen nevetséges, hogy ezt akarják lenyomni a torkunkon, hogy generációs hajón majd KKK veszi át uralmat és kitalálják, hogy ja aki nem elég fehér biztos hatékonyabban végzi kulimunkát robotoknál. Minimális fantáziával megoldhatta volna, hogy legalább első látásra SFnek tűnjön, de még erre sem vette fáradtságot, mert még a végén valaki vitathatta volna miért akar kampányolni.”
Nem erről van szó. De teljesen értelmetlen úgy beszélni egy könyvről, hogy a beszélgetőpartner nem olvasta, de nagyon meg akar sértődni rajta.
Nagyon erősnek (és tévesnek) tartom azt a véleményt is, hogy Solomon azért helyezte volna a történetét egy ilyen társadalmi rendszerbe, mert meg akart volna felelni valami pc-elvárásnak, netán divatnak – talán nem teljesen elrugaszkodott ötlet azt feltételezni, hogy fekete nőként olyan személyes tapasztalatai vannak (neki és az őseinek), amik alapvetően meghatározzák a világképét és azt, ahogyan egy SF témához nyúl. Őszintén és hitelesen ír a témáról, és épp hogy nem neki kellene igazodnia a többségi SF képhez.
Ha vannak olvasók, akik nem tudják megtalálni az egyetemes emberit egy ilyen történetben, az nem feltétlen Solomon hibája (pláne, ha a vita egyáltalán nem azon a szinten zajlik, hogy a gondolatait milyen színvonalon és tisztasággal volt képes közvetíteni).
@tlinger:
„Egy ideális világban, ahol a legjobb írók kapják meg a díjakat, ahelyett, hogy vissza kéne lépniük, mert elegük van az elvtársi rendszerből.”
Már ahol a díj gondozói morálisan nem süllyednek olyan mélyre, hogy erőszakkal próbálják megakadályozni a visszalépést, csak mert jobban akarják megszerezni a díjukhoz az ismert szerzőket, mint azok a díjat.
A nemzetközi SFF-könyvpiac szerintem már régen elvált a díjaktól, és simán eltűnik egy díjazott regény is a tömegben, ha nincs mögötte megfelelő marketinggépezet, vagy nem találkozik az olvasói ízléssel.
Az átlagminőség egyébként valahol tényleg csökken, de szerintem más miatt.
Ha jól értem, a kérdés leginkább az, hogy miért pont ezt a könyvet fordították le, amikor számos másik, izgalmasabbat is ki lehetett volna adni.
Ezt viszont nagyon sok címre el lehet mondani, sőt, ahány olvasó, annyiféle vélemény létezik a könyvek témájától függetlenül. Van, aki több Neal Stephensont vagy Kim Stanley Robinsont akar, van, aki szereti a military scifit, mások meg inkább több disztópiát, több modern űroperát szeretnének (én is!), vagy space fantasyt, társadalmi sci-fit, idegenes scifit, stb. És a fantasyről még nem is beszéltem.
Szerintem nincs ebben a történetben több annál, minthogy ha nem érdekel az adott könyv, mész tovább, mert van helyette sok másik.
Hogy a Kegyetlen szellemek mennyire piacképes itthon, az elsődlegesen kiadója számára fontos, mivel ő fektet bele pénzt. Mi meg vagy megvesszük vagy nem, de nincs benne semmi kényszer. Nekem az számít, hogy jó-e a könyv, és a témája érdekel-e.
@Murányi Pál:
Octavia Butler, Nnedi Okorafor, Karen Lord, Samuel R. Delany jut így hirtelen eszembe kezdésnek.
Olvasva az itt kibontakozott vitát, én nem ilyen vérremenő ideológiák harcának fognámm fel ezt a dolgot.
Én mint vásárló ilyen ismertetők alapján döntöm el, hogy érdemes-e megvennem egy könyvet vagy nem.
Tudom, szemét dolog már az előtt véleményezni valamit, hogy elolvasnám, de amíg a könyveket pénzért adják, addig muszáj ezt tenni.
Ilyen az élet 😉 (ahogy a franciák is megfogalmazták ezt szépen franciául)
Az ismertető alapján viszont ebben a regényben nem érzek semmi extrát.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy nekem fáj, hogy ilyen könyv is van a piacon. Elfér ez ott bőven.
” ha nincs mögötte megfelelő marketinggépezet”
Szerintem sajnos ez a kulcsmondat.
Azzal semmi bajom nem lenne, hogy valaki ír egy ilyen könyvet, persze szíve joga van hozzá. Nekem meg ahhoz van szívem jogom, hogy már ismertető alapján visszadobjak vmit, aminek az egyetlen mondandója, hogy szemét fehérek ezer múlva egy űrhajón is elnyomják feketéket.
Ha rabszolgaságról akarok olvasni, elolvasom Gyökereket (könyv csak félig volt meg, sorozat kétszer is) na az tényleg jó és hiteles.
Elnézést kérek előzőért, valóban nem állíthatom olvasás nélkül hitelesen, hogy csak a fekete vs fehér lenne a mondandója (ami valójában már régen sem volt olyan fekete fehér, volt több fekete rabszolgatartó is amerikában), de elég egyértelműen nagy hangsúlyt fektetett rá.
hackett szerint:
május 30, 2018 – 18:32
@tlinger:
“Egy ideális világban, ahol a legjobb írók kapják meg a díjakat, ahelyett, hogy vissza kéne lépniük, mert elegük van az elvtársi rendszerből.”
Már ahol a díj gondozói morálisan nem süllyednek olyan mélyre, hogy erőszakkal próbálják megakadályozni a visszalépést, csak mert jobban akarják megszerezni a díjukhoz az ismert szerzőket, mint azok a díjat.
Szerény véleményem szerint, ha a szerző kiteszi művét a nyilvánosság elé, az bizony azzal jár, hogy a nyilvánosság bizony véleményt is mondhat róla. Ha a nyilvánosság nagyúri kedve úgy tartja, hogy ezt a véleményt például díjadással fejezi ki, akkor azzal. Ez, ezzel jár, szelavi! Viszont a szerző nyugodtan mondhatja, hogy köszi, nekem ez a díj nem kell! Ekkor a díjazó nyel egyet, oszt szelavi neki is. És így kerek az élet! Apropó, Bob Dylan átvette végül a Nobelt, mert a nyűglődést ott sem követtem már a végén.
? (ez az előbb lemaradt)
„ha a szerző kiteszi művét a nyilvánosság elé, az bizony azzal jár, hogy a nyilvánosság bizony véleményt is mondhat róla. Ez, ezzel jár, szelavi!”
Ez a szőnyeg alá söprése a lényegnek. (Egy elveket, ideológiát képviselő jogi szervezet publikus jelölési listája nem a nyilvánosság.)
Ennyiből azt is mondhatod, hogy aki bármely hatalmi rendszer ellen tiltakozik, az bizony azzal jár, hogy a hatalom beveri az arcát, rosszabb esetben helyben lelöveti. Mert hát szelaví.
A morális szakadék azonban akkor is az marad, ha megpróbálod megmagyarázni, hogy odafent azért süt a nap.
A zárt rendszerben kiéleződne az egyenlőtlenség? Pont fordítva, egy mentőcsónakban ülve már nem sokat számít, ki a kapitány, és ki az utolsó fűtő. Ha Konföderációban fehér földesúr együtt nevelkedett, játszott volna fekete szolgák gyerekeivel akkor utána nem szívesen ragadott volna ostort.
Akkor érne valamit számomra a mű, ha szépen levezetné, valami Asimovos módon, hogyan alakult ki szegregáció, apartheid kényszerítő tényezők (megnövekedett UV sugárzás miatt csak feketék bírták paraszti munkát?) és emberi hibák miatt (talán urambocsá még feketék sem voltak ártatlanok benne). Az már csak az én dilim, hogy elvárnám, hogy hajót is hozzák rendbe valahogy, és újra békében élhessenek.
Ahogy elnézem, kísérletet sem tesz ilyesfajta levezetésekre, csak vegyük axiómának, hogy bármi is a helyzet, a fejlettség, ha egy mód van rá, a fehérek el fognak nyomni minket.
Én sem várom el egy pacifista embertől, hogy az ismertető alapján ne dobja vissza Starship Trooperst.
Komolyan, én csak azt nem értem, hogy ha megjelenik egy könyv, aminek nem ti vagytok a célközönsége,
1, miért olvastok róla egy oldalon, aminek dettó és nyilvánvalóan és érezhetően nem ti vagytok a célközönsége, mert bár a fantasztikummal foglalkozik, közismerten liberális felfogású oldal?
2, miért fontos megosztanotok a világgal, hogy ennyire óvodás szinten nem tudjátok kezelni, ha nem ti vagytok a világ közepe (léteznek olyan könyvek, amiket nem nektek írtak, skandallum és világösszeesküvés!!!)?
Adott esetben a pacalpörköltet sem a ti kedvetekért veszi fel az étlapra a sarki étkezde, oda be szoktatok rongyolni, hogy amúgy istenesen elküldjétek a szakácsot a fenébe, mert mégis, hogy képzeli?
Ezt a könyvet nem nektek írták. Nem is nektek fordították le. Nem a ti vásárlóerőtökre számítottak. Nem kell megvennetek. De ezt a toporzékolós-visítós hisztit egyszerűen nem értem.
Ennél nagyobb „Minek ment oda” nem lesz a héten.
@tapsi
Az impresszumból: „Az SFmag a science fiction, fantasy és egyéb fantasztikus irodalom és művészetek iránt érdeklődők oldala. Nem csupán cikkeket írunk, de szeretjük hallani a többi olvasó véleményét is. Sokfélék vagyunk, akár az olvasóink, és nagyon értékesnek találjuk ezt a sokszínűséget, amiben csak a fantasztikum iránti szeretet a közös.”
Ez alapján talán ne küldj el törzsolvasókat, mert fehér férfi létükre túl kevéssé képesek azonosulni a progressive left szekta elképzeléseivel 😀
Sztem ha kicsit kikapcsolnád a leftist szektás csőlátást, agressziót és kirekesztést amit itt leírtál, akkor talán megértenéd ezt a „ezt a toporzékolós-visítós hisztit” amit itt előadtunk, ugyanis nem a könyv maga volt a vita témája, hanem az általa kijelölt irány 🙂
A konzervatív fantasztikum az milyen lehet?
Murányi Pál: nem azt mondtam, hogy ne olvasd az oldalt, hanem hogy nem értem, miért olvasod, ha egyszer láthatóan zavar az az értékrend, amit az ide író emberek többsége vall, de legalábbis tolerál.
szerintem nem egészen érted, mi a bajom a folyamatos „ajjaj, mi lesz a világgal, hát újabb fekete nő írhatott fantasztikumos könyvet a rabszolgaságról, és ráadásul még a főhős sem rendes hetero; ha ez így megy tovább, nemsokára majd a zsidók is írhatnak olyan scifit, amiben Római Birodalom lesz meg Jézus tök rossz fej, hát kész, vége, befellegzett” sírással, de megpróbálom még egyszer elmagyarázni.
Irdatlan sok könyv jelenik meg. Magyarul is irdatlan sok könyv jelenik meg. Amennyire én tudom, az ország népességéhez képest is kifejezetten sok könyv jelenik meg. Szerencsére elég sok köztük a fantasztikus könyv is.
Az egyének ízlése ugyanakkor többé-kevésbé korlátozott. Ennek megfelelően, ha sok könyv jelenik meg, akkor az azzal jár, hogy sok olyan könyv fog megjelenni, ami nem tetszik az illetőnek. Lesz néhány, ami csak nem tetszik, de lesz olyan is, ami kifejezetten ellenszenves.
A te eddigi kommentjeid alapján ha ez az egyén, akinek épp ellenszenves egy könyv, történetesen TE vagy, akkor komoly baj, hogy létezik az adott könyv. Amiket eddig írtál, azok alapján csak olyan könyvek jelenjenek meg, amik neked tetszenek. És ha egy könyv neked nem tetszik, az ne jelenjen meg, akkor sem, ha másnak tetzik.
Én ezt nem tartom rokonszenves, felnőtt hozzáállásnak.
Ahelyett, hogy itt hánysz, hogy omg wtf bbq swj poc lgbtq, hogyan merészel írni bárki, akinek mások a gyökerei és az élettapasztalata, mint neked, és ezért más az érdeklődése is – szóval ehelyett elmehetnél, vehetnél egy olyan könyvet, ami tetszik neked, megvehetnéd ajándékba a barátaidnak is, írhatnál róla ismertetőt, bármit, amivel támogatod azt, amit te szeretsz, ahelyett, hogy rombolnád a másnak kedves dolgokat.
Szerintem önző és gyerekes azt követelni, hogy ami neked nem tetszik, az ne is legyen.
Amúgy pedig, @tlinger: ismereteim szerint a sci-fi mindig is nagy adag történelmi allegóriát és/vagy aktuálpolitikát tartalmazott. Nem is tudom értelmezni a kifogásodat. Mikor is lett ez probléma? És akkor pl. Asimov és Bradbury is megy a kukába? Vagy fehér férfiak írhatnak pl. a rabszolgaságról és a rasszizmusról, csak fekete nők nem? Mert ha a Marsbéli krónikákat elfogadjuk értékes science fiction műnek, akkor nem gilt ezt a könyvet a témája miatt támadni. Oké, hogy látatlanul is utálod, de ne támadd olyasmi miatt, amit másnak elnézel.
Tapsi: „Az SFmag a science fiction, fantasy és egyéb fantasztikus irodalom és művészetek iránt érdeklődők oldala. Nem csupán cikkeket írunk, de szeretjük hallani a többi olvasó véleményét is. Sokfélék vagyunk, akár az olvasóink, és nagyon értékesnek találjuk ezt a sokszínűséget, amiben csak a fantasztikum iránti szeretet a közös.”
Ebben a szövegben nem szerepel az, hogy liberális beállítottságú oldal vagytok. A további félreértések elkerülése végett célszerű beleírni. Valószínűleg megspórolnátok magatoknak némi fejfájást a kommentálók részéről. De ha már szóba került a liberalizmus…
Célszerű néhány dolgot figyelembe venni, mielőtt a kiadó kiad egy regényt kis hazánkban. Az egyik ilyen fontos dolog a meggyőződés, hogy a magyar emberek legnagyobb része konzervatív értékrendű és gondolkodású. Ezt tükrözik sok esetben a vásárlási szokások, a politikai választások eredményei és a nagyon erőteljes nosztalgiafaktor. A másik pedig az adott politikai közhangulat. Nem szeretnék politizálni, de annyit érdemes megjegyezni, hogy kormányunk gondoskodott a tőlünk eltérő kultúrákból származó embercsoportok megutáltatásáról. Emiatt lehetséges az, hogy ekkora ellenszenvet képes kiváltani az emberekből egy könyv, melyet fekete ember írt és fekete csaj van a borítón, plusz a témája is kapcsolódik a feketék történelméhez. Gyanítom, hogy hasonló okok játszhatnak közre N. K. Jemisin hazai bukdácsolása mögött is.
Az SFmag szerkesztősége tehát képviselhet liberális gondolkodásmódot, de akkor el kell fogadnia, hogy a célközönség ezzel ellentétes nézetekkel fogja vizsgálni azokat a témákat, amelyeket a lap szeretne boncolgatni. Mivel lehet, hogy a közönség jóval konzervatívabb.
@Tapsi:
1. A szándékos félreértelmezés érvelési hibáját követted el, hogy áldozatiságoddal pózolhass, és henceghess a „felnőttségeddel” holott itt egyedül te hisztériáztál.
Kérlek olvass vissza, olvasd el az előbbi neked szóló kommentem utolsó bekezdését, próbáld szó szerint értelmezni.
De ha szeretnéd szívesen leírom újra, hogy nem a Kegyetlen Szellemek elkészülése a problémám, hanem az az – általam vélt – irányváltás, hogy az SFF műfaj átpolitizálódik. Én pedig ha SFF-et olvasok, akkor se fas*szta, se ko**unista, se progresszív liberális politikai propagandát nem akarok olvasni.
De nyitott vagyok elfogadni hogy nem létezik ilyen áramlat az SFF-ben, nyilván örülnék is neki ha ez a gondolatom invalid lenne – ha gondolod győzz meg róla, ahelyett hogy toporzékoló óvodásnak titulálsz, és hazaküldesz itt mindenkit.
2. Az SFMag NEM politikai portál. Értem hogy mit szeretnél, de ez egy zsánerrel foglalkozó szakportál, ami minden politikai irányultságú olvasót szívesen fogad, akit érdekel az SFF.
@Szentinel:
Nem értek egyet.
Az SFF rajongók túlnyomó része alapvetően liberális gondolkodású – ahogy erre Balfake is rámutatott feljebb, a „konzervatív scifi” egy vegetariánus tigris. Én is leginkább liberális vagyok pl., hamár ilyen kategóriákban gondolkodunk, és úgy vélem a kommentelők mindegyike szintén.
Itt tehát nem konzervatív vs. liberális szembenállásról hanem a progresszív ballib vs. mindenki más.
Ami könyv magyar fordítását illeti: Jemisin nincs az Amazon most popular fantasy authors top 100-ban, sem egy regénye a best selling fantasy books top 100-ban, a díjeső ellenére. Rivers Solomon pedig a külföldi oldalakon alig-alig megtalálható.
Az hogy a kiadó miért épp ezt látta érdemesnek lefordítani magyarra az kérdés marad – hiszen a magyar nép annyira jól tud érzelmileg kapcsolódni a koloniális rabszolgaság, és a genderfluiditás kérdéseihez 🙂 Én úgy tippelném hogy a trendvonatra szerettek volna felszállni, vagy valami egyéb téren – nem pedig eladott példányszámban jelent ez nekik előnyt.
Még két tippem van a magyar kiadás okára:
1. A célközönség nem a sci-fi fogyasztók, hanem a kiadónak van valami remek csatornája olyan közösségekhez, akik érzékenyek a témára, és ahonnan összegerebélyzhet párezer eladást.
2. Vagy csak sima piackutatásról van szó, megnézni hogy az USA kritikai elitjében hypeolt politikai sci-fi sikeres lesz-e MO.-n.
Murányi Pál: „Az SFF rajongók túlnyomó része alapvetően liberális gondolkodású – ahogy erre Balfake is rámutatott feljebb, a “konzervatív scifi” egy vegetariánus tigris. Én is leginkább liberális vagyok pl., hamár ilyen kategóriákban gondolkodunk, és úgy vélem a kommentelők mindegyike szintén.”
A konzervatívat úgy értettem, hogy nehezen szakadnak el a megszokottól. Nem bánják az új könyveket, de fontos, hogy azért ne legyenek teljesen ismeretlenek. Legyen bennük némi átfedés a klasszikusokkal. Ahogy fentebb is írtad: „Én egyszerű ember vagyok, nekem egy SFFben verekedjenek óriásrobotok, harcoljanak idegenekkel az űrben, kalandozzanak sárkányok közt.” Ismerős toposzok, melyek között kényelmesen mozog az ember, de nem akarja ugyanazt olvasni mindig, ezért apróbb csavarokra vágyik. Ezeket kortársaktól megkaphatja, és vannak kiadók, akiktől meg is kapják. Sajnos a nyugaton, még az általad leírt információk SEM szolgálnak elégséges bizonyítékául annak, hogy ezek a témák a vásárlók jelentős részét már untatják, ha fel nem dühítik. Jemisint nyugaton sem lehet annyira eladni, mint mondjuk egy Sandersont vagy Rothfusszt. A YouTube pedig tele van olyan videókkal, melyekben rámutatnak, hogy az SJW-k NEM fogyasztanak annyi fantasztikumot, hogy megérje rájuk építeni. Innentől kezdve előttem is kérdőjeles, hogy egyáltalán miért tolják azt a szekeret, aminek hiányzik minden kereke.
Mint fent valamivel gunyorosabban említettem, a magyar sf-kiadás finoman szólva nem egy aranybánya, a közönség nagy többsége továbbra is értelmiségi fehér férfi (bár a „fehér” nálunk legfeljebb a cigánysággal szemben értelmezhető), szóval nem hiszem, hogy a kiadót a nagy kaszálás vezérelte, inkább trendérzékeny akarhatott lenni. Persze ez csak tipp.
Ha már közhangulat egyébként: én mondjuk nem vagyok valami nagy sf-fogyasztó, de utálom pártunkat és maffiánkat, a birkáit és a közpénzből finanszírozott primitív uszítását, de azt sem hiszem, hogy be kéne engedni bárhova pár millió nehéz sorsú fekete-afrikait, mert éppen ahhoz van kedvük, hogy Norvégiában tartsák a markukat segélyért (bár nagyon kevés kivétellel kb. mindenkit utálok, szóval ebből a szempontból asszem nem vagyok mérvadó).
A kommentek ma kiverték a biztosítékot. Köszönöm a beszélgetést, de most rekesszük be, és ha valaki érdemi hozzászólás nélkül megint csak idetrágárkodik, ki lesz bannolva.
Hol volt itt a trágárkodás? Részemről elhangzott 1 db. „elbaszott”, de mást tényleg nem találtam.
@Balfake: Nem rád gondoltam, volt itt közben egy új user, akit ki is moderáltunk. Remélhetőleg lenyugszik, és legközelebb normálisabb hangnemben fejti ki az érveit.
Azért nem mondanám konzervatív/jobbos Sf rajongót fehér hollónak, elég nagy kultusza van Starship Troopersnek, W40k-nak, általában sok military SF ilyen beállítottságú.
Remélem sikerült kultúráltan és politizálásmentesen kifejeznem magam.
Hogy ki mit olvas vagy ír, az azért nem feltétlenül mond sokat a valós politikai nézeteiről (az egy Starship Troopers mondjuk kivétel, a könyvben Robert Heinlein tényleg az állam és egyén viszonyáról elmélkedik, a filmben ebből nem maradt sok, lett belőle vicces Barbie-űrnácizmus szatíra). Ian Watsont aligha lehet véresszájú jobberséggel vádolni (az egymás seggét tetoválgató tökéletes übermensch katonák a végtelen és cél nélküli háborúban kellő fénytörésben már parodisztikusak), a military sf fogyasztói vagy a W40K univerzumban játszogatók jellemzően még mindig a nagyobb sf-táborba tartoznak, vagyis jórészt metálosok, kockafejű informatikusok és hasonló lázadó vagy apolitikus lelkek, a szokásos szélsőjobbos társaságokkal (focidrukkerek, kopaszok, látens fajgyűlölő vonulgatók, fegyvermelegek és efféle intellektuális irányzatok) az átfedés elég csekély.