A tavalyi, az 1987-es évek kiválasztott fantasztikus filmjeihez hasonlóan cikkíróink idén is megemlékeztek az idei harmincévesekről – ez a hét a múltidézés, az 1988-ban készült filmek felidézésével telik.

Nos, A massza alapvetően nem az a film, amire évek távolából úgy fogsz visszaemlékezni, hogy de jó filmet láttál. Emlékszem, mi egy alapvetően unalmas szilveszteri bulit dobtunk fel vele, hogy az éjféli koccingatás után ne aludjunk be rögtön. Arra tökéletesen alkalmas is volt. Most, hogy újranéztem, láttam, ennél egy kicsivel több van benne, de éppen csak egy icipicivel.

Egy tipikus álmos amerikai kisvárosban járunk, a név az mindegy is, ahol a nyitó képsorok alatt látható üres utcák utalhatnak a borzalomra, vagy egyszerűen csak arra, hogy meccs van a városban. Itt mindenki ismer mindenkit, tudjuk ki a falu bikája, de azt is, hogy aki motorral jár és bőrdzsekije van, az a lázadó, Marlon Brando után szabadon. Ide zuhan le egy meteorit, melynek lakója, a rózsaszín kis trutymó bizony jól felkavarja az állóvizet. A lakosok hullanak, mint a legyek, felbukkan egy gyanús kormányszervezet, míg az ünnepelt szépség (mi más, mint cheerleader) és a haragban a világgal-srác csak túl akarnak élni.

Nem láttam, sajnos (vagy szerencsére) az 1958-as eredetit Steve McQueennel (pedig biztos olyan élmény lenne, mint Clint Eastwoodot látni a Black Lagoon második részében, a Revenge of the Creature-ben), így összehasonlítani nem tudom a két opuszt, pedig biztos megérné. De az unalmas történet ellenére A massza bizonyos pontokon igen jól teljesít. A sztori klisés, viszont helyenként igen szórakoztató a megvalósítás. Szinte hihetetlen, hogy Frank Darabont, az egyik legjobb Stephen King adaptáció-rendező jegyzi a forgatókönyvet, de talán ennek köszönhető, hogy még némi feszültség is került az alapanyagba (és azt is el tudom képzelni, hogy a zárójelenet is az ő keze munkáját dicséri a fanatikussá váló pappal). Sőt, még humora is van a filmnek, ami nem is árt: a városka nőcsábászának halála különösen szórakoztató.

Az ezerszer látott figurák működnek, és a női főszereplőből sikerült egyfajta Ripley-klónt gyúrni, aki rohan, lő, gyerekeket ment és néha még jó kis egysorosokat is elejt. Mellette majdhogynem elszürkül a lázadó srác karaktere, de ez nem is akkora baj. Jó ötlet, hogy a felnőttek csak mellékszerepben tűnnek fel, így erősítik azt, hogy igazából csak a fiatalok tudják, mi történik igazán, míg a szülők alapvetően elfogadják a hatalom képviselőinek sztoriját.

Holott glasznoszty ide vagy oda, ez egy hidegháborús film, ráadásul az összeesküvés-elméletek fajtájából, ahol a kormány és képviselői nem igazán a választópolgárokat képviselik. Itt is elhangzik a mágikus „feláldozhatóak” szó, a lényeg az, hogy a kísérlet útján előállított lényt fel tudják használni a fegyverkezési versenyben a szovjetekkel szemben. Így válik A massza utódjává a paranoid szörnyfilmeknek, de egyúttal előfutárává akár az X-aktáknak is, hiszen titokzatos kormányügynökségek lépten-nyomon burjánzanak majd az 1990-es évek filmtermésében.

De működik-e igazából a mozi címadója? Érződik A dolog hatása, legalábbis a trükkökben mindenképpen, hiszen remek mechanikus effektekkel dolgoztak, hatáskeltőek a trutyiban úszó maszkok, illetve a kiszabadulni vágyó figurák, melyekkel egészen ügyes rémisztgetésre is képes a rendezés (igen, nekem a jump scare még mindig a gyengém, valószínű, 80 évesen is az lesz). Másrészt a digitális képek rettentő rosszan öregedtek, a vetített hátterek borzasztóan kilógnak a filmből és helyenként mókássá teszik az élményt. De ezt hajlamos vagyok elfelejteni az olyan finom gore jeleneteknek hála, mint a lefolyóba behúzott mosogató srác esete.

A massza egy szórakoztató kis bűnös élvezet, aminek 30 év elteltével is vannak meglepően hatásos jelenetei, és nem megy a szomszédba egy kis gonoszságért. Nem egy A-kategóriás darab, de a másodvonalban bőven a jobbak közé tartozik. Élvezzük a bugyogó rettenetet!

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás.

  1. johnny szerint:

    Én csak pár éve néztem meg ezt a filmet, annak idején csak hallottam róla, és miután megnéztem megértettem, hogy miért nem láttam. Már akkor is lejött mindenkinek, hogy azért ez nem egy túl jó film.
    Hasonlóan a Killer Klowns from Outer Space is újra nézve már nem olyan rémisztő, inkább egyszerű és butácska, pedig a narrátoros videó kazzettán nagyon rémisztőnek tűnt. Annyi idősen persze jóval lentebb volt a léc.

  2. sezlony szerint:

    johnny: A Killer Clownst én is szerettem kiskamaszként, de sohasem fogom újranézni, mert csak megölné az emléket 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon