A tavalyi, az 1987-es évek kiválasztott fantasztikus filmjeihez hasonlóan cikkíróink idén is megemlékeztek az idei harmincévesekről – ez a hét a múltidézés, az 1988-ban készült filmek felidézésével telik. 

A Földön kívüli zsaru (Alien Nation) egy sci-fi plotot igyekezett vegyíteni a klasszikus buddy moviek receptjével. A nyolcvanas évekre amúgy is komoly hagyománya alakult ki az ellentétes párosokra építő krimiknek – elég csak a 48 órára (1982) vagy a Halálos fegyverre gondolni (1987), de felidézhetjük az 1974-es Zsarufrászt is, amelyben épp úgy James Caan játszott, ahogy az Alien Nationben. A lényeg, hogy végy két gyökeresen eltérő, egymás idegeire menő karaktert, ültesd őket egy járőrautóba – szabálykövetőt lázadóval, nagydumást hallgataggal, feketét fehérrel, sőt, akár rendmániás pedánst a neveletlen kutyával. Hagyd működni a helyzetkomikumot, adagolj sok akciót, és voila: a nyomozás végére garantáltan országos haverok válnak belőlük, hirdetve az egymás megismerésének, a toleranciának a fontosságát is.

Az Alien Nation ötletgazdái még egyet csavarni akartak az alapfelálláson: az idegengyűlölő, szétcsúszott zsarut egy fegyelmezett földönkívüli idegennel sorsolták össze, ami akár működhetett is volna. De hogy miért nem sikerült, arról majd lentebb.

Sykes nyomozó jobb napokat is látott. Elvált felesége boldog az új párja oldalán, az amúgy imádott nagylánya távol él, esténként csak egy vodkásüveg a hálótársa. Ráadásul egy földönkívüliek által elkövetett bolti rablásban megölik a partnerét, aki nagyjából az egyetlen barátja volt széles e világon. Sykes, aki rühelli a földönkívülieket, mindenképpen el akarja kapni a gyilkosokat, új társa azonban épp egy Újonnan Érkezett.

1991-ben járunk ugyanis, amikorra több százezer földönkívüli kapott letelepedési engedélyt Dél-Kaliforniában. Az eredetileg rabszolgafajnak kitenyésztett idegeneket egy pályájáról letért űrhajó pottyantotta a Földre. Mostanra jól-rosszul beilleszkedtek: akadnak közöttük kiskereskedők és befolyásos üzletemberek, rendőrök és bűnözők egyaránt. A kormányzat kampányokkal segíti az elfogadásukat, ám az emberi félelmek, az előítéletek is erősek, hiszen az idegenek okosabbak, testileg erősebbek a vendéglátóknál.

A bőrdzsekis Sykes és új társa, az öltönyös Sam Francisco nekiáll felgöngyölíteni az ügyet, ami elsőre az Újonnan Érkezettek közötti leszámolásnak tűnik. Csakhogy a nyomok egyre magasabbra vezetnek az idegenek társadalmában, és idővel kiderül, hogy egy olyan drog áll a háttérben, amely a földönkívülieket újra engedelmesen robotoló rabszolgákká butítaná.

A történet alapján tehát működhetne a dolog, ám mintha az alkotók nem tudták volna eldönteni, mit is akarnak, így a végeredmény túl kevés a sci-fi-rajongóknak, és túl sok az akció-krimik kedvelőinek.

Az efféle filmek értéke a részletekben mutatkozna meg. Sajnos itt hasal nagyot az Alien Nation. Megtudjuk a földönkívüliekről, hogy két szívük biztosítja az ellenállóképességüket, a húst nyersen eszik, alkohol helyett romlott tejtől állnak be, a tengervíz pedig savként marja szét őket (wtf!), de hiába agyal rajta az SF-fan, az egész semmiféle rendszerré nem áll össze, megmarad egymásra dobált gegek szintjén.

Pedig vannak viccesek közöttük: ebben a ’91-es jövőben a mozikban már a Rambo 6-ot játsszák, a Sam Franciscóhoz hasonló neveket pedig unatkozó bevándorlási hivatalnokok aggatják a jövevényekre. (És amikor Sykes ezen élcelődik, a társa szelíden felvilágosítja, hogy a férfi neve pedig kábé szarfejet jelent az ő nyelvükön.)

Az egész drogügy későn kerül elő, kisszerű marad és lóg a levegőben. Így viszont a film megmarad egy indokolatlan sci-fi díszletek között játszódó akció-kriminek. Azért fájó ez, mert a producer Gale Anne Hurd korábban olyan filmeket jegyzett, mint A Terminátor vagy A bolygó neve: halál.

Zsarufilmként persze ettől még működhetne, de valahogy úgy sem akaródzik neki, mert a főszereplő páros között egyszerűen befuccsol a kémia; laposak a beszólások, enerváltak a csipkelődések. Mintha a sziporkázó párbeszédek mind a vágóasztalon maradtak volna, holott ez különbözteti meg a B-filmet az olyan kultikus alkotásoktól, mint például a Halálos fegyver, amelyből komplett mondatokat lehetett idézni annak idején. El kell ismerni, James Caan szinte lubickol a szerepében, mesterien grimaszol, hunyorog, ám Mandy Patinkin szegény szinte láthatatlan marad a karótnyelt idegen vastag gumimaszkja alatt.

Az akciók a nyolcvanas évek szintjén egyébként szépen kivitelezettek, már ha a mai pörgős filmekből visszarázódunk egy korábbi, darabosabb vágású világba.

Mindent egybe véve az Alien Nation sajnos két moziszék között a padlón landol. Pedig annyi jó scifis irányba el lehetett volna vinni! A rabszolgafaj váratlanul felbukkanó tulajdonosaitól az emberi-földönkívüli együttélést igazán veszélyeztető konfliktusokig… Csak el kellett volna dönteni, mit is akarnak mondani ezzel a filmmel.

Érdekességek:

  • A Fox 1989-90-ben tévésorozatot készített a filmből,
  • egy ideje rebesgetik, hogy mozis remake is készülne a filmből, amelyet Jeff Nichols (Éjféli látomás, Mud) rendezne  .

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon