Fekete Párduc

Közzétette: CaptainV 10 hozzászólás

Nyugati kultúrából származó nézőként sosem nagy kihívás Marvel-filmet nézni. Szokás mondani, hogy a képregények, és emiatt az azokból készült filmek világa egyre diverzebb, de annyira azért nem túlhaladott a folyamat, hogy egy fehér európai nézőnek külön kutatásokat kelljen végeznie a teljes megértés érdekében. Azok a más tájakon vagy korokban élő népek kultúrájából származó (skandináv istenek, keleti filozófia, stb.) elemek, amiket eddig láttunk, nem reflektáltak saját forrásukra, puszta ihletforrásként kezelték azt. Most nem azt mondom, hogy a Fekete Párduc mekkorát fordít ezen a mérlegen, de hogy az MCU immár egy évtizedes történelme alatt egyszer sem tekintett ki ennyire egy bizonyos jelenkori kultúra problémáira és sajátosságaira, az biztos.

Nagyon kíváncsi leszek azokra a statisztikákra, amelyek arról szólnak majd, mennyire sikerült valóban megnyernie a célközönségét magának – nekem most úgy tűnik, maximálisan az amerikai, főleg külvárosokban élő fekete családok világához, élményeihez igazították a film hangvételét. Az ő szociális és társadalmi, sőt, történelmi konfliktusaikra való utalás uralja a filmet, olyan mondatok hangzanak el, amik számukra bírnak többletjelentéssel. Kettő hozzáfűznivalóm ehhez: 1. én nem sajnálom ezt tőlük, 2. ha jól van prezentálva, helyén van kezelve, és még mindig filmet nézek, nem pedig SJW-propagandát, hajrá. Úgy gondolom, a Fekete párduc ebben a kérdésben nagyon jól működik: ki akar mondani valamit, ahol helyet talál neki, megteszi, nem rugózik, megy tovább. Nekem ez a hozzáállás tetszik, ott azonban kilólég a lóláb, hogy ez néha olyan érzés, mintha egy generátor dobná be szabályos időközönként, hogy épp milyen, feketéket nagyban érintő topik kerüljön elő a „láncok leverésétől” a férfi családtagok erőszakos halálán át a drogügyletekig. Ez egy túlélhető dolog egyébként, ennél sokkal fájdalmasabb probléma, hogy a „generátorság” a dialógusok megalkotásánál is módszer volt. Ennyire sík, unalmas és eredetiséget nélkülöző párbeszédeket a Marvel-filmben még soha nem hallottam. Továbbra is könnyed a hangvétel, de nem humoros, nem szellemes – ha nagyon kell, bele tudom látni, hogy ez is egy koncepció része, ti. a fekete színészek egész életükben azzal küzdenek, hogy ne comic relief karaktert kapjanak, de nem tudom, tényleg el kell-e nézni ezt. Úgyhogy szálljunk le erről…

… és térjünk rá a női karakterekre!

Viccelek. Vannak benne menő női karakterek, de ezt mindenki fedezze fel magának. Tényleg nem mondok róluk többet, beszéljenek önmagukért.

A látványt végig meghatározza az afrikai törzsekre jellemző stílus, ami a zenében és a történet bizonyos pontjain előkerülő szertartásokban is meghatározó motívum, ez kellemes a fülnek és a szemnek egyaránt. Wakanda keveréke a tradicionális és a futurisztikus világnak, ez valamennyire a történet alapkérdését is leképezi (hagyományokat követni vagy engedni a külső behatásoknak), de nagyon keveset látunk belőle. T’Challa hozzátartozóiból annál többet, pontosan fel tudjuk térképezni, honnan jön a karakter, kik állnak mögötte és vele szemben, és itt nagyon jó színészi alakításokat látunk. Érdekes, hogy a mellékszereplők, mennyivel jobban viszik a showt, mint maga a főszereplő: Chadwick Boseman T’Challája számomra továbbra is borzasztóan jellegtelen, nem tudom, hogy akik egyébként szeretik és jobban ismerik magát a karaktert, közel érzik-e magukhoz az alakítását, elégedettek-e – én várom a csodát, hátha az Infinity Warban meglátom azt, amit eddig nem sikerült.

Ha már szóba jött az Infinity War: az idővonalon el tudjuk helyezni, hol járunk ezzel a filmmel, de az nem derül ki, hogy komolyabban hogyan fűződik az eseményekhez. Legalábbis a szigorúan vett játékidőből. Az after credit jelenetek segíthet, és ha összeszámoljuk őket az Infinity War trailerének villanásaival, talán már megvan, hogy nagyjából hogy jön ide majd Wakanda, de ezeket a pluszokat leszámítva T’Challa története szinte teljesen izolált.

Minden összevetve furcsa film ez a Fekete Párduc, de a skálán még mindig bőven az élvezhető felé húz. Az utóbbi időben a legnagyobb dicséret, amit Marvel-filmre osztok, a friss jelző, mert annyi mindent láttunk, annyi karaktert és történetet, hogy valójában ez a legnagyobb kihívás: képes-e az MCU otthonos lenni anélkül, hogy unalmassá válna, képes-e izgalmas filmeket is csinálni az univerzumépítés mellett. Ha igen, akkor érzem frissnek a filmet: ilyen volt a Thor 3. például.

A Fekete Párduc, noha valami újat nyújtott azzal, hogy beleállt a feketéket érintő kérdések beemelésével – már amennyire a keretei engedték, nyilván szociográfiai tanulmányt nem írnék belőle –, nem tud igazán robbanni, nincs meg a katarzis. Ahogy mondtam, a legnagyobb bűnösnek a dialógusokat tekintem, ami azon a téren zajlik, egy mezei blockbusterben is megér egy szemöldökfelhúzást, nemhogy a szellemességéről, játékosságáról ismert Marvelnél, de ide is be kell tennem egy disclaimert: szinkronosan láttam. Igen. Nem hinném, hogy a problémámat megoldaná, ha angolul is látnám, de hogy szleng és az alap beszédstílus élménye számomra kiesett, az tény és való. De mindez nem ok arra, hogy ne nézzük vagy szeressük meg ezt a filmet. Az, hogy vannak sikerültebb darabok, nem vesz el semmit az értékéből, és bár most egyszer nézősnek titulálom, hozzá kell tennem, hogy az az egy alkalom megéri.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 10 hozzászólás.

  1. Balfake szerint:

    Ezt gondolom akkora kihívás nézni, hogy belereccsen a műbefogadó agya.

  2. tapsi szerint:

    Balfake: ha nem szereted a műfajt, ne nézzed, ilyen egyszerű.

  3. Balfake szerint:

    Nem is nézem, csak a cikket nyitó érdekes fordulatra reagáltam.

  4. tapsi szerint:

    Balfake: nekem az a benyomásom, hogy ha valaki kelet-európai / magyar társadalmi és kulturális háttérből kiindulva nézi, és nem követi még csak lazán sem, hogy mi történik az USA-ban, akkor az találhat benne olyan motívumokat és motivációkat, amiket nehezen tud elhelyezni, mivel nálunk nincsenek meg a kézenfekvő párhuzamok. Ilyen szempontból lehet kihívás.

  5. Balfake szerint:

    Hát nemtom, manapság szokás a genderelmélettől a csipkeverésig mindent belelátni a legagyhalottabb hollywoodi hülyeségbe is, de egy szabvány rágógumi tömegfilm értelmezése az összes árnyalt jelentésrétegével együtt sztem nem okoz nagy gondot a mégoly felületes nézőnek még nálunk sem.

  6. tapsi szerint:

    Balfake, de figyelj, te egy veled azonos kultúrából érkező, egészen egyszerű komment legkevésbé árnyalt jelentésrétegét sem tudtad értelmezni, szóval most akkor mit vársz el bárki mástól?

  7. Balfake szerint:

    Szeretek azzal hízelegni magamnak, hogy felfogtam.

    Most komolyan, ez egy agyatlan, csilivili szuperhősfilm, egyetlen eltérés a többi cirkuszi csimmbummpiffpaffhoz képest, hogy négerek szerepelnek benne valami kitalált néger meseországban, aminek annyi köze a mai afroamerikai honpolgárok valós gondjaihoz, mint magyar adófizetőnek a Hortobágyra turistáknak kirakott műcsikóshoz, vagy annyi se. De biztos van benne mélyenszántó társadalomkritika meg lételmélet is, a műfaj már csak erről híres, csak a balkáni prolik hülyék hozzá.

  8. tapsi szerint:

    Balfake ne hízelegj magadnak, nem fogtad fel.

    Kezdjük az elején, jó?

    1. „ez egy agyatlan, csilivili szuperhősfilm” nem láttad, ne minősítsd, nem agyatlan

    2. „egyetlen eltérés a többi cirkuszi csimmbummpiffpaffhoz képest, hogy négerek szerepelnek benne valami kitalált néger meseországban” nem láttad, fogalmad sincs, ennél több és árnyaltabb különbség van a szuperhős filmek között

    3. „aminek annyi köze a mai afroamerikai honpolgárok valós gondjaihoz” nem láttad, fogalmad sincs, ahogy tippjeim szerint a mai afroamerikai honpolgárok valós gondjairól sem – ellenben a filmmel, ami érint közülük párat (ha nem így lenne, nem lelkesedne érte épp az a réteg)

    4. „biztos van benne mélyenszántó társadalomkritika meg lételmélet is” nem láttad, fogalmad sincs, van benne társadalomkritika

    5. „csak a balkáni prolik hülyék hozzá” rajtad kívül szerintem itt más nem nagyon szokott ilyen lekicsinylő hangnemben írni embercsoportokról, másrészt egyáltalán nem erről volt szó. Azt írtam, hogy mivel a magyar társadalomnak másfajta traumái és problémái vannak/voltak, lehet, hogy ehhez a filmhez nehezebb megtalálni a viszonyítási alapot.

    Szóval rohadtul ne hízelegj magadnak, mert nem fogtad fel – meg se próbáltál felfogni semmit a saját visszamantrázgatott világképeden kívül.

  9. Attila szerint:

    Balfake meg tapsi elmehetnének szobára, hogy levezessék az egymás közt szunnyadó tenziót…

    A Panther of Color meg egyébként objektíve egy film-, de még inkább összművészettörténeti mérföldkő ahogy a hihetetlenül diverz szereplőgárdájával sikeresen belőtte magának az urban marketet is a standard Marvel közönség mellé. Joggal emlegetik máris olyan klasszikusok mellett, mint az Aranypolgár vagy az Emmanuelle Frankenstein ellen.

  10. Balfake szerint:

    Attila, ha mindenkivel szobára mentél volna, akivel valaha feszültél online, most te lennél a Rocco Siffredi.

    tapsi, a te mélyenszántó reakcióid meg hál’istennek kicsit se hasonlítanak egy elakadt lemezre. Remélem meghallgatod pl. Galambos Lajos teljes diszkográfiáját meg elolvasod E. L. James összes könyvét az utolsó betűig, mielőtt ki mernéd jelenteni, hogy szarok, különben elhamarkodottan ítélkeznél e ki tudja mekkora fenoménekről, az pedig a halálnál is rosszabb.

    Amúgy láttam csomó filmet az amerikai négerek szomorú sorsáról blaxploitationtól new black cinemáig, amik feltehetően közelebb állnak valódi kínjaikhoz egy ilyen szuperhírós izénél, most akkor kóser vagyok?

    (A lekicsinylő hangnemet pedig a világért se vegye magára senki, nincs bennem részrehajlás, lenézek mindenkit, mindezzel együtt megkockáztatom, olyan sokkal nem rontottam az errefelé dúló diskurzusok magas színvonalát, tekintve hogy általában nemigen dúl, de még csak nem is nagyon folyik itt semmi a kommentszekcióban.)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon