Ínséges évek után úgy tűnik, kezdenek végre visszatérni a minőségi sci-fi sorozatok. Az utóbbi években elindult egy Expanse, egy WestWorld, tavaly végre újra lett Star Trek. Ezen túl itt van még a Black Mirror, egy Philip K. Dick antológiasorozat, és sok minimál sci-fi, fantasztikus, disztópikus elemeket felhasználó sorozat, mint pl. a Stranger Things vagy A szolgálólány meséje. Emellett tucatnyi remek science fiction regény filmjogai keringenek a film/sorozatbizniszben, a többségükből azonban eddig nem lett semmi (az Expanse kivételével).

Na, de most végre itt van a Netflixtől az Altered Carbon (Valós halál) – február 2-től mind a 10 rész nézhető a Netflixen -, és az első két rész után azt kell mondanom, hogy valami egészen új szintre emelte a science fiction sorozatminőséget. A sorozat Richard Morgan 2002-es, már-már kultikus „poszt-cyberpunk-transzhumanista-hard-boil-noir-nem tudom mi még” sci-fi regényén alapul, amely a 21. század legjobb sci-fi regényei listáján meglepően előkelő helyen szerepel, és kifejezetten izgalmas, modern sci-fi témákat boncolgat. Magyarul 2006-ban, majd 2015-ben is megjelent Valós halál címmel, az Agave kiadónál – plusz létezik két folytatása is.

Egy biztos, a Netflix nem spórolt a költségvetésen, az egész valami döbbenetesen jól néz ki, maga a sci-fi vizuálorgia, nyoma sincs például a SyFy-os Expanse költséggazdaságos megoldásainak, sőt néha azt érzem, hogy még a tavalyi Blade Runner 2049-nél is látványosabb, pedig ez egy sorozat, nem mozifilm (olvastam pletykát 150 milliós költségvetésről is). Az egy dolog, hogy fantasztikus városképek, utcaképek váltják egymást, de ami szembeötlőbb, hogy olyan ritkán látható természetességgel jelenik meg a jövő, a technológia, az emberekre gyakorolt hatása, maga a jövőbeli élet, amellyel ilyen szinten inkább csak a jobb sci-fi regényekben lehet találkozni.

Neontól vibráló épületek, eső áztatta, mocskos utcák (üdv, Blade Runner hommage), felhők fölé magasodó felhőkarcolókban élő több száz éves milliárdosok, a San Francisco-i Golden Gate hidat borító, rozsdás konténerváros, a Holló nevű MI-hotel, benne Edgar Allen Poe-hologrammal, szemét és csillogás kontrasztja váltakozik gyönyörűen megkomponált jelenetekben és élő díszletekben, miközben fura jövőbeli arcok, technológiák villannak fel egy-egy másodpercre. Elképesztően kreatív ez a jövő, amit létrehoztak, eddig még nem nagyon láttam ilyen intenzív SF-élményt mozgóképen (persze, mindez a könyv lapjairól kel életre).

Takeshi Kovacs (Joel Kinnaman) maga a tökéletes háborús harci gépezet, úgynevezett küldött követ, egy elbukott lázadás túlélője, aki különféle megbízásokat vállal, amíg közvetlenül a sztori elején el nem kapják, és le nem fagyasztják néhány évszázadra.

Az Altered Carbon világában a jelenünknél jóval nehezebb meghalni. Az emberek tudata ugyanis egy koponyaalapi tokba digitalizálva tárolódik, és ha a test meghal, a tok kiemelhető, és beültethető egy másik testbe. Azonban ha a tok is megsemmisül, akkor viszont valóban bekövetkezik a valós, visszafordíthatatlan halál. Kivéve a nagyon gazdagok esetében, akik a digitalizált tudatukról időszakonként biztonsági másolatot készítenek. Az egyik ilyen gazdag matuzsálemet, Laurens Bancroftot (James Purefoy) azonban mégis meggyilkolják, és a tokját megsemmisítik. Persze, nem hal meg véglegesen, és amikor saját klóntestében a biztonsági mentés révén újjáéled, kiderül, hogy 2 napnyi emléke elveszett. Mi történt? Megölte magát? Meggyilkolták? De kicsoda, és hogyan?

És ezekre a kérdésekre nagyon szeretne választ kapni.

A rendőrség semmire nem jut, Bancroft azonban nem hagyja ennyiben, kivásárolja Kovacsot a büntetésből, és egy új testet ad neki, egyben felbérli a nyomozásra. Kovacs azonban nem az a kezelhető, engedelmes embertípus, hanem egy öntörvényű, múlt árnyai által kísértett, makacs gyilkológép, aki amint valóban elkezd nyomozni, hullani kezdenek körülötte az emberek, miközben az LA rendőri alakulatától Kristin Ortega (Martha Higareda) hadnagy minden lépését szemmel tartja, mert nem bízik a bajkeverő, terroristaként kezelt Kovacsban, és ki nem állhatja Bancroftot. (Azt mondjuk nem teljesen értem, hogy két évszázad után hogy a fenében nem az történik, mint amikor a Jöttünk, láttunk, visszamennénk-ben Jean Reno a jelenünkbe került, nekem nem rémlik, hogy a könyvben is ennyi idő telt volna el, mert ez így eléggé biceg. Ahogy Ortega rátapadása Kovacsra sincs azért kellően alátámasztva.)

Az első két rész rendkívül tömény, és a sorozat nem vacakol túlmagyarázásokkal, kifejezetten felnőttként, sőt, a poszt-cyberpunk/transzhumán science fiction témákban jártasként kezeli a nézőt, és bízik benne, hogy követi azt az információsebességet, ötletáradatot, amellyel pörög. És biztos vagyok benne, hogy emiatt lesznek, akiknek nem fog tetszeni. Az akciójelenetek elképesztően profik, ez már a nyitójelenetből egyértelművé válik, ahol Kovacsot eredeti/korábbi testében látjuk, de később is hasonlóan látványosan megkomponált közelharcok váltják egymást.

A regény számomra hajdanán kicsit felemás élmény volt. Ez első fele zseniális, nagyon bejött ennek a fura világnak a felvázolása, a rengeteg filozófiai felvetés, ahogy maga a rejtély is, hogy mégis mi történt Laurens Bancrofttal. Aztán a második felében kicsit elveszett a fókusz, túl sok lett az értelmetlen akció, random felbukkanó csoportok, akiknek nem is igazán volt érdemi szerepe azon túl, hogy Kovacs zúzhasson. Kicsit félek, hogy ilyen szempontból a sorozat túlságosan hű marad a könyvhöz, bár, azért akad jópár olyan jelenet, ami jelzi, hogy a készítők imádják az Altered Carbon jövőképét, és igyekeznek minél mélyebben árnyalni azt, aminek én nagyon örülök.

Mindenesetre egyelőre, két rész alapján egy iszonyú jól összerakott, kifejezetten sci-fi olvasóknak/nézőknek szóló alkotás, ami úgy tűnik, rendelkezik a regény erényeivel, sőt, ezt a részt még erőteljesebbé is tudja tenni. Hibái nyilván vannak, de kit érdekel, amikor szerintem így is a legjobb sci-fi sorozat, ami mostanság készült. És nagyon remélem, hogy a többi rész is megtartja ezt a színvonalat.

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 6 hozzászólás.

  1. kétszeres vuvuzelaművész szerint:

    Kovács úr nem volt túl szimpatikus a könyvben. Bezzeg az ő tokjára a legelvetemültebb gazemberek is vigyáznak, mint a hímes tojásra, ő viszont hajlamos bárkiét véglegesen megsemmisíteni, és nem csak azokét, akik megérdemlik, hanem azokét is akik csak véletlenül rosszkor voltak rossz helyen.

  2. Andris szerint:

    A regénnyel pont ugyanez volt a tapasztalatom, hogy az eleje nagyon jó volt, a végét meg el se bírtam már olvasni.

  3. Gyökér szerint:

    Még nem volt rá időm, de tervezem.

  4. Hackett szerint:

    Azért az első két rész után sajnos eléggé nem lett jó az egész. A helyenként rendkívül ciki jelenetekkel és röhejes macsóskodással teli zavaros sztorivezetés tönkrevágta az ígéretes kezdést.

  5. Norbi szerint:

    Nekem a sori és a film is nagyon tetszett. A soriban a történetvezetés kb a 4-5 résznél kezd eltérni a könyvtől. A könyv is nagyon jól meg volt írva, de megértem, hogy azok a durvaságok, és az a csavar nehezen filmre vihető, nehezen emészthető.
    Az írásra reagálva:
    – „Úgynevezett követ”: nem követ, küldött. (Vagy az úgynvezettet érdemes elhagyni.)
    – Kihagyott évszázadok: a soriban kevésbé volt elmagyarázva, mint a könyvben (de azért volt rá határozott utalás), de a lényeg, hogy olyan katona aki percek alatt fel tudja venni egy kultúra szokásait, értelmezni tudja a helyzetet bármilyen körülmények között is. Nem volt megzavarodva, mert az egyik „fő program” ami lefut az ébresztés után, az az asszimiláció. – Az viszont tényleg nem volt szájba rágva, hogy honnan szerzi be a tudást, nem volt se a könyvben, se a soriban kitérő rá, ezt minden alkotó a képzeletünkre bízza. Én a technika fejlettségéből ítélve úgy rendeztem el magamban a dolgot, hogy a kor emberének van technikája rá (ha a tudatot át tudják örökíteni, akkor a szerintem a tudást is megoldják valahogy).

  6. tlinger szerint:

    Én nem bírtam végigolvasni a világ baromságai miatt.
    Kb olyan, mintha lennének űrhajók, a felszínen meg gyalogolni kéne.
    Lemásolják mindenkinek a személyiségét, nem csak a milliomosét meg a katonáét. Akkor innentől kezdve nyugodtan létezhetnének egy robottestben is, vagy virtuálisan. Azon dobtam el az agyam, hogy akik visszautasítják azt, azoknak is ugyanúgy van tudattárolásuk, csak nem mondhatják el, ki ölte meg őket…
    Ilyenkor nagyon számít a lelkiismereti szabadság, arról senkit nem kérdeznek meg, akarja e, hogy belerakjanak valamit a fejébe…

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon