Van az úgy, hogy egy regény remek ötlettel indul. Naprakésznek és frissnek bizonyul, ami egy társadalmi science fiction esetében sem elhanyagolható tényező. Azután – történik valami, és csak csodálkozunk, hogy hol romlott el? Hasonlóan éreztem magam a 2017-ben megjelent The Transition elolvasása után. És mégis, inkább pozitívan gondolok a regényre, mert nagyra értékelem, hogy megpróbált valamit mondani a korunkról a sci-fi eszközeivel.

Az 1981-es születésű brit író, Luke Kennard önkritikusan egy olyan generációt mutat be, amely “páratlan oktatási lehetőséget és évtizedeket jelentő békeidőben részesült, mégis az önmegsemmisítésre szánta el magát a piti bűntényeivel, az alkoholizálásával és a pénzügyi hozzá nem értésével; egy nemzedék, amely nem szavazott, amely feladta, hogy bármit is adjon a társadalomnak és ezért képes mindenkit hibáztatni, csak magát nem.” Ennek a nemzedéknek a tipikus képviselője a főszereplő Karl Temperey, aki online termékismertetők és egyetemi dolgozatok mások helyetti megírásával tartja fenn magát. Általános iskolában tanító felesége azonban nem is sejti, hogy jólétüket a bankok nagyvonalúan osztogatott hitelkártyáinak és -kreteinek köszönhetik. Azonban a machinációknak egyszer csak vége szakad, és a fizetésképtelen Karlt 15 hónapnyi börtön fenyegeti – hacsak nem vesz részt a Transition (Átmenet) non-profit cég féléves programjában.

A regény a közeljövőben játszódik, ezt az önvezető járművekből és az önmagát feltöltő hűtőszekrények meglétéből következhetünk, de alapvetően nem a technológián van a hangsúly.

Az Átmenetet választó Karl és Genevieve, a felesége beköltöznek egy szintén fiatal pár otthonába. A szimpatikus Stu és Jenna lesznek a mentoraik, hogy újfajta szemléletet, életcélt és hozzáállást neveljenek beléjük. Ez már az a pont, ahol disztópiára kihegyezett fülünk valami turpisságot sejt, és tényleg: Karl egy titkos szervezettel kerül kapcsolatba, amely az Átmenetet akarja felszámolni. Az ok prózai: a háttérben – természetesen – egy összeesküvés körvonalai sejlenek fel, és a sok kedvesség mögött hideg, embertelen számítás lapul.

A The Transition azért olvastatja magát, mert mélyen együttérzünk Karllal, látjuk, hogyan próbál megfelelni az elvárásoknak, próbál fejlődni és korábbi (pénzügyileg) léha életét meghaladni. Az ő nagyon érdekes, összetett személyisége viszi előre a sztorit. De fájdalom, ott van a feleség, Genevieve, aki teljesen egysíkú, súlytalan és rendkívül idegesítő figura (Karl is az a maga módján, de szerethető is), akivel kapcsolatban nem érteni, hogy miért van még vele együtt a férj? Ja, a szerelem.

A regény ott bicsaklik meg, hogy kicsit leül a végére, sokkal több volt benne. Főleg azt veszti el, amit az elején megígért: a Z generációs életmód kritikáját. Házi disztópiába csúszik, ami ugyan érdekes a maga módján, de azért érezni, hogy ebben a történetben sokkal több volt.

Mégis érdekes olvasmány Luke Kennard regénye, mert az ötlet újszerű és friss, és ez egyre értékesebb a zsánerben. Másrészt a Z generáció képviselője – jogosan – azt üzeni az előtte lévő generáció(k)nak, hogy: ne prédikáljatok nekünk! Ti se vagytok sokkal okosabbak vagy jobbak nálunk.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon