Csináltam egy Excel-táblázatot. Várj, hallgass végig. Kimásolgattam Moly-ról az Agave-féle Bradbury-kötetek tartalmát (kilenc jelent meg a sorozatban), színkóddal elláttam az egyes köteteket, ABC-be rendeztem a novellák címeit. (Nyugi, ez max. hét perc volt.)
Kijött, hogy százötvenhét novellából mindössze egy szerepel kétszer. Elmondjam, ez mennyire elképesztő? Bradbury novelláskötetei között rendet tenni szinte képtelenség. Szóval, százötvenhat különböző novella Bradburytől az Agavénál. Ezek után összevetettem más korábbi magyar nyelvű antológiákkal, hát nagyon elenyésző, ami nincs meg ebben a sorozatban, most, hogy az Októberi vidék is kijött. Százötvenhat novella, te jó ég.
Persze, Bradbury neve garancia a minőségre, ahogy az látszik, megbízhatóan produktív, ráadásul jó novellista volt, és egy kicsit furcsállom is, hogy science-fiction íróként tett szert hírnévre. Amint a rövidpróza felé fordult, a zsánerek hirtelen semmissé váltak, elengedte a képzeletét minden irányba, az eddig magyarul megjelent kötetek ezt a vegyességet szivárványosan sokszínű válogatásként meg is mutatták, mind tartalmukat, mind borítójukat tekintve.
Az Októberi vidék viszont kívül-belül tök fekete, mint egy gyászlap. Jó példa arra, hogy Bradbury képes egy homogén horror-novelláskötetet is összehozni, ráadásul ez még karrierje elejéről származik. És milyen nagyszerű bizonyítéka annak, hogy a holtak és árnyak világában is ugyanolyan humánus, szép, didergető történeteket talál, mint mondjuk a Mars porában vagy egy lusta amerikai kisváros egy verandáján.
Pedig, érdekes módon, Bradbury itt nem fogja vissza magát. A történetek kegyetlen véget érnek, szereplőik az őrület és a halál minden árnyalatát megjárják. Szóval, nyomasztó, depressziós kötet lenne? Egyáltalán nem. Ez az, ami érdekes, mert Bradbury nem ilyen elborult weird fictiont ír (mármint engem ez annyiban lep meg, hogy én már nagyon afelé húzok olvasóként), vagyis az elbeszélés módja, a szereplők bemutatása, az élethelyzetek megrajzolása nagyon egyszerű, konvencionális. Bradbury otthonos horrort ír. A házastársak „drágám”-nak szólítják egymást, a doktor úr tizedszerre is megvizsgálja a hipochondert, a távoli barát aggodalommal hívja fel szélvészektől rettegő társát… történeteinek minden sora már-már naivan kispolgári, tisztességes, takaros, időnként még humoros is. Nyoma sincs a cinizmusnak, kifacsartságnak, vagy egzisztencialista befordulásnak.
Ezeket a történeteket tehát így kell elhelyeznünk az irodalomtörténetben, inkább Stephen King szelídebb előfutára, mint mondjuk Lovecraft kortársa (pedig épp egy évtizeddel Lovecraft halála után jelent meg az eredeti kötetanyag, a Dark Carnival, érdekes módon Stephen King születésének évében, 1947-ben), és egyes novellái a Weird Tales magazinban láttak először napvilágot. Pedig nem illeszkedik egészen abba a hagyományba. Nem is nagyon lehet máshoz hasonlítani, és hamisítatlanul benne van Bradbury minden humanizmusa a történetekben.
Szóval nem kell mondjuk olyan történeteket várni, amelyek abúzusról, brutális részletességgel megírt gyilkosságról, szexuális devianciákról, sátánizmusról szólnak, de mondjuk ilyesmi, hogy a főszereplő ráparázik, hogy egy csontváz van a testemben, ami, nyilván, egyértelmű, ahogy az is tök természetesnek tűnik, hogy az autóbaleset helyszínén nagyon gyorsan összegyűlnek a nézelődők. Bizonyos ismeretlen, de azért hétköznapi tárgyak, cselekvések sem tűnnek fel egy átlagembernek, ha időnként találkozik velük. De azért ha ezeket a dolgokat kicsit gyanakodva, egészséges paranoiával átgondoljuk, és kicsit innen nézzük… meg is van a finoman macabre.
Bradbury ehhez ért, itt tizenkilenc történetben szembesíti a kicsit megtorpanó szereplőket különféle szokványos, aztán gyanús, vagy egyenesen bizarr történésekkel, és ahogy azt Bradbury fantasztikus novelláiban megszoktuk, ezek a szereplők lelkesek és kíváncsiak. Ezúttal viszont nem minden alakul jól. Üdítő ezt a kötetet olvasni mind az életmű, mind a horror-irodalom kontextusában, és erre biztosan mondhatom, hogy egy átlagolvasó (semmiféle horror iránti / elleni részrehajlással) simán jól fog szórakozni rajta.
Hozzászólások
[fbdbh további írásai]
