Kivártam ezzel az ismertetővel, ugyanis az új Star Trek: Discovery első két, egybefüggő dupla epizódja inkább egy felvezetés, amely szépen megalapozza az évad fő konfliktusát, és bemutatja a főszereplő motivációit, viszont az nem igazán derül ki belőle, hogy valójában milyen lesz maga a sorozat. Ellenben a 3. epizóddal már sokkal tisztábbá válik a kép.

Na, de kezdjük az elején. A spoilereket igyekszem kerülni, de a 3. rész alaphelyzete már önmagában egy (nem túl nagy) spoiler az előzőekkel kapcsolatban, így ezt majd jelzem, ha valaki esetleg  még nem látta.

Star Trek sorozatot készíteni 2017-ben meglehetősen nagy kihívás. Az új nemzedéket 1987-ben mutatták be, és 2005-ig nem volt év legalább egy aktuális Star Trek sorozatévad nélkül. Aztán 2005-ben az Enterprise-t csúnyán elkaszálták, és innen 12 ínséges évnek és néhány Star Trek logóval futó akciómozifilmnek kellett eltelnie, mire megérkezett a Discovery.

star-trek-discovery_1

Amelytől nagyon tartottam. Elsősorban azért, mert közben nagyon sok minden történt a tévésorozat-világban: legfőképp elterjedt egyfajta üdítő profizmus és igényesség, amelynek köszönhetően manapság jobbnál jobb sorozatok közül lehet válogatni, így az átlagnéző elvárása jelentősen megemelkedett. Igaz, minőségi sci-fi sorozat viszont alig akad. Ráadásul a korábbi Star Trek-sorozatok helyenként nagyon csúnyán öregedtek, és az a stílus, tempó, dialógusok, megoldások, amelyek közel húsz éve megfeleltek, mai szemmel már kevésbé vagy egyáltalán nem működnek. Ehhez hozzájöttek a Discovery körüli folyamatos halasztások, majd Bryan Fuller gyors távozása a show runneri székből. Az egész totális káosznak és bukásnak ígérkezett. Szerencsére ennek a végeredményben nyoma sincs.

A Discovery ugyanis egy ízig-vérig 2017-es sorozat, látványos, dinamikus, pontosan olyan, amilyennek szerintem ma egy Star Treknek lennie kell, de közben nem veszítette el a Star Trek szellemiségét sem – ahogy az utóbbi három mozifilm sajnos ezt megtette, és átment űrlövöldébe. Ez az új Star Trek azonban sokakban valószínűleg emiatt okozni is fog némi zavart, már a nyitó duplaepizód után is több csalódott rajongói kommentfolyamot olvastam, hogy ez nem is Star Trek.

Bizonyos szempontból valóban nem. Azonban ma már mások az elvárások, más az elvárt színvonal. Ez pedig lehetőséget adott arra, hogy a Star Trek is felnőjön, és így elhagyhatta a korábbi, néha naiv, helyenként hurrá-optimista hangulatot, lehet karcosabb, bonyolultabb kérdésekkel foglalkozó, és a főszereplő tiszteknek sem kell feltétlenül a tökéletesség szimbólumaiként tündökölniük. Hanem lehetnek ennél sokkal érdekesebb karakterek is.

Star-Trek-Discovery-Trailer-Breakdown-20Annak ellenére, hogy tíz évvel vagyunk a Kirk féle Enterprise öt éves felfedező küldetése előtt, ez a Csillagflotta- és Star Trek-világ óhatatlanul más, modernebb, pl. látványban közelebb áll az új Star Trek filmek világához, de mondhatom úgy is, hogy a látványtervezés fantasztikus, a vizuális trükkök majdhogynem moziszintűek, nyoma sincs pl. a SyFy Térségére sokszor jellemző kényszerű spórolásnak. Ez a fajta igényesség egy Star Treknek azért kijárt.

Azt már előzetesen is lehetett tudni, hogy a sorozat a Föderáció-klingon háborúra összpontosít. A főhős Michael Burnham, aki nevével ellentétben nő – ennek a furcsa névadásnak a magyarázatára még várni kell – a Vulkánon nevelkedett árva, jelenleg a USS Shenzhou első tisztje Philippa Georgiou kapitány alatt. A Shenzhou a Csillagflotta űr határán egy elromlott relét, majd a közelében talált anomáliát vizsgál meg, és az anomáliáról kiderül, hogy egy klingonokhoz köthető űrobjektum. A szétesett klingon birodalom elszánt fanatikusai eközben arra készülnek, hogy egy szent háborúban egesítsék a 24 klingon klánt. Burnham szüleit és otthonát gyerekkorában klingonok mészárolták le, ezért nem igazán kedveli a fajt, ugyanakkor vulkáni neveltetése logikus döntések közé kényszeríti. Aztán, amikor kitör a káosz, Burnham mindent megpróbál, hogy megmentse a hajót, de közben számos határt átlép, folyamatosan megszegi a szabályzatot, amelynek végül súlyos következményei lesznek.

A kétszer negyven perc egészen jó és ígéretes felvezető lenne (kisebb-nagyobb logikai döccenőkkel), viszont az utolsó tíz perc azért adott egy pofont az addig felépített eseményeknek, konfliktusoknak, és ez a B-filmekhez méltó, rém ostoba és fikarsznyi gondolkodásnak nyomát sem mutató finálé alaposan visszavett a lelkesedésemből. 2017-ben azért már ne a két vezető tiszt menjen (és csak ők ketten) egy idegen és ellenséges hajóra kommandózni, na. Döbbenetes, hogy erre az egész, végtelenül buta megoldásra rábólintottak, és le is forgatták. Nem is lett jó. Sőt. Borzasztó lett.

Szerencsére azonban a dupla pilotban történt konfliktusok következményei egy egészen izgalmas irányba terelték a Discovery-t, és innen SPOILER következik, aki nem látta az első két részt, először inkább nézze meg. Az igazi Star Trek ugyanis valójában a 3. epizódban kezdődik.

Star-Trek-Discovery-Trailer-Breakdown-13Burnham első tisztet ugyanis lázadásért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik, és ez is sok rajongót felháborodásra késztetett, na meg a főszereplő Burnham zsigeri utálatára, pedig két rész alatt majdhogynem jobban árnyalták a jellemét, mint bármely korábbi sorozat sok szereplőjét hosszú évadokon át, szerintem az egyik legérdekesebb Star Trek-karakterek egyike. És nem ő lesz az egyetlen.

A 3. rész ugyanitt folytatja, miközben dúl a háború, Burnhamet átszállítják egy másik fegyintézetbe, azonban félúton felveszi a USS Discovery, és Burnham egy rendkívül furcsa Föderációs csillaghajóra kerül. És itt el is kezdik a néző elé szórni a rejtélycukorkákat: tulajdonképpen mi a fene történik ezen a hajón, mi is valójában ez a hajó, kicsoda Gabriel Lorca, a fura és titokzatos kapitány, mi a céljuk, miféle kísérleteket folytatnak? Burnham Lorca számára hasznos eszköznek bizonyul, de ő is érzi, hogy valami nagyon zavaros helyre csöppent.

SPOILER vége.

Három rész után azt mondom, hogy a Discovery nagyon ügyesen húzza a mézesmadzagot, a harmadik részben ráadásul rengeteg csalit dobott a gyanútlan néző orra elé, miközben azért viszonylag keveset adott, de ezzel az én kíváncsiságomat csak tovább fokozta. Tudom, hogy játszanak velem, de egyelőre nem zavar, mert nálam működik, érdekelnek a karakterek, a konfliktusok, a szituáció, a rejtélyek, és érdekel az átfogó cselekmény.

Star_Trek_klingon

A casting három rész alapján szinte tökéletes. Sonequa Martin-Green igazi, komplex főhős vagy inkább antihős (ez nézőpont kérdése), Georgiou és Lorca kapitányok szerepében Michelle Yeoh és Jason Isaacs kiemelkedő, és ugyan a többieknek egyelőre kevesebb szerep jutott, de a Doug Jones által játszott kelpián fajú Saru tudományos tisztet mindenképpen érdekes kiemelni, mert az eddigiek alapján ő is egy érdekes karakter lehet a túl óvatos, gyáva oroszlán prédagondolkodásával.

Ráadásként a USS Discovery az eddigi leghihetőbb Föderációs csillaghajó, ezt megannyi apró jelenet igyekszik alátámasztani: az élő és nem csak lézengő legénység, hogy minden pillanatban érezni a fegyelmet, a hierarchiát, a rendet, a szigorú protokollokat. A Discovery a tudományos és katonai szint között lebeg, emellett titokzatosság is körüllengi. És az a jelenet, amikor először bukkan fel… tökéletes. Gabriel Lorca Jason Isaacs karizmatikus alakításában az egyik legerőteljesebb, ugyanakkor a legszokatlanabb kapitány is egyben, aki kemény, taktikus és meglehetősen rejtélyes figura.

Én nem egy régi Star Treket vártam, hanem valami újat, és ezt a Star Trek Discovery el is hozta. Lehetne még beszélni a számtalan utalásról, easter eggről a korábbi Star Trekek felé tisztelegve, de felesleges, ezeket mindenki fedezze fel magának. Engem három rész után így meg is győzött, végre egy újabb, jó sci-fi sorozat, izgalmas, látványos, ígéretes karakterekkel, egy cool csillaghajóval és megannyi titokkal. Érdekel, mit hoznak ki az évadból, és remélem, hogy a sok lehetőséget és ígéretet be is fogják váltani a további részekben.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tévésorozat

Eddig 4 hozzászólás érkezett.

  1. Belánszky István szerint:

    -9*10¹⁰

    Az első két epizód JJAbrams-osított StarGate. A harmadik pedig JJAbrams egy ráhazudott Star Trek emblémával.

    A The Orville sorozat hangzásában-látványvilágában egy sokkal hitelesebb Star Trek, és a pilotot követő epizódjainak cselekménye-története is az, bár limonádésítva, erőltetett fahumorral nyakon öntve. Összességében sokkal inkább annak sikerült, mint ami az ST:D nem képes és nem is akar lenni.

  2. Hackett szerint:

    Én az Orville-ból csak a trailereket láttam, de azok is fájtak, az egész pontosan az, amit én 2017-ben még nyomokban sem szeretnék látni egy Star Trekben. Poros, retró és gagyi. Erre szerintem ma nincs már szükség, erre ott vannak a 90-es évekbeli ST sorozatok, azokat meg teljesen felesleges majmolni.:)
    Szerencsére ilyen nincs is a Discoveryben.
    A STD pilot sokkal jobb volt, mint az utóbbi három Star Trek mozi, és a 3. részben végre elkezdődött maga a sorozat is, én egyelőre csak a pozitívumait tudom sorolni Lorcától a hajóig bezárólag.
    De ez csak az én véleményem, a Tiéd meg, amit leírtál, ezen nem fogunk összevitatkozni.;)

  3. gillz szerint:

    Én nem tudom, mi a “hiteles Star Trek”, de szerencsére nem a főcímzene és a nevek nosztalgiája viszi el a hátán a sorozatot, mint mondjuk az új filmeket.

    Számomra mondjuk a van egy űrhajó, és azon történnek dolgok, miközben egyenruhában van mindenki, és legalább egy kúl vulkánit láthatunk eközben, esetleg emlegetnek random Föderációs és egyéb világképelemeket bőven fedi az u.n. start trek nosztalgiát, amúgyis inkább komolyan vett sci-fit várok, mint egy évtizedekkel korábbi komolyanvevés vicces vagy komolykodó utánérzését. Én elégedett voltam, imádom a főszereplőt és az új kapitányt is nagyon. Karakterek, árnyalt személyközi konfliktusok, meg egyelőre élhető a sci-fi misztikum is. (És a technológia, meg a hajó, meg a díszlet egyelőre nagyon tetszik.)

    Nomeg ismerős karakter felbukkanása és a pár utalás ….:fangirling intensifies:

  4. Dominik szerint:

    Az első három rész alapján én még nem igazán látom a koncepciót (hogy most akkor heti eset jelleggel haladnak valahova a spórákon, vagy tényleg végig a háborúra koncentrálnak), viszont szerintem is ígéretes a sorozat. Örülök, hogy inkább a saga modernizálása és újragondolása felé haladt (helló Rogue One), nem pedig a kínos nosztalgia irányába (rád nézek Force Awakens & Orville) – remélem, a jövőben is marad ez.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon