SFmag

Neil Gaiman meséin és regényein is túlmutató dolgokról lesz szó: két könyvről is, hogy pontosabb legyek. Mindkettő non-fiction, ami azért valahol a népszerűség mércéje egy szerzőnél: az Agave rendíthetetlenül adja ki új és régi könyveit, szerencsére végre belefért egy kis kitérő a fikció mellett is. Szóval két könyv, amelynek témáit nem Gaiman találta fel, de úgy mesél róluk, ahogy csak ő tud mesélni.

*

Északi mitológia

Ez egy ambíciózus kötet, arra vállalkozik, hogy a skandináv mitológia fontosabb meséit, narratíváit, mítoszait újramesélje, tisztán, egyszerűen, a lehető leglényegretörőbben, könnyedséggel.

Neil Gaiman erre talán a legmegfelelőbb ember, még ha nem is kérkedik vele, a legtöbb könyvéből nagyon is világosan le lehet vágni, hogy nagyon otthon van a témában. Mondhatnám talán azt is, hogy hiánypótló egy ilyen összeszedett kis könyv, nálunk legalábbis. Mindenki hallotta a következő neveket: Thor, Mjölnir, Loki, Odin, Freyja, esetleg Yggdrasil, de talán nem is olyan könnyen találunk valami definitív, nem túl súlyos alapozót ahhoz a mondakörhöz, aminek legegyértelműbb, de talán legsúlyosabb olvasmányélményű alapanyagai az Edda-énekekig nyúlnak vissza.

A történetek leginkább ifjúsági irodalmi stílusban íródtak, időnkénti kiszólásokkal, kérdésekkel a narrátortól. A párbeszédek időnként közel kerülnek a kínos jópofáskodás határához, de alapvetően a szövegek törekednek arra, hogy a lényegre szorítkozzanak, és Gaiman, ha kell, nem kerülgeti a komorabb, kegyetlenebb jeleneteket sem. Ha valaki olvasta esetleg a még magyarul kiadatlan Odd and the Frost Giants című kötetet, nagyjából azt a stílust viszi itt tovább.

A Gaiman-féle Északi mitológia nem teljeskörű, nem definitív, nem akadémiai alaposságú (bár a kutatás mögötte kétséget kizáróan az), viszont cserébe olvasható és élvezetes, és kellően informatív: remek alapozó akár fiatalabb olvasóknak is.

Dicséretes, hogy egy időben jött ki ez a könyv az angol megjelenéssel egyidőben, de maradtak bakik a fordításban, rögtön az első történetben északra van Nilfheim és Muspell is, vagy a könyvajánló ugyanaz, mint a Kilátás az erkélyről elején (gyanúsan konkrétan arra vonatkozóak és nem általánosak). Az angol változathoz képest teljesen kimaradt a könyv végi szószedet, amit végképp nem értek. Szóval ha ezek a hiányosságok abból erednek, hogy egy időben jelenhetett meg az angollal, inkább… várjunk vele.

*

Kilátás az erkélyről

Leginkább azért akartam összevonni ennek a két könyvnek a bemutatását, mert a Kilátás az erkélyről vagy nagyon bonyolultan kifejthető, vagy nagyon egyszerűen elintézhető (annak ellenére, hogy nagyon összetett és gazdag kötet): Neil Gaiman cikkei, előszavai, beszédei, pont.

Szóval… inkább egyszerűen intézem el. Számomra kevés szürreálisabb dolog lenne, mint dolgokról írni, amikben dolgokról írnak.

Aki ismeri és szereti a szerző érdeklődési körét és életművét, nagyon nem nyúlhat mellé, bármelyik témát dobja fel (akár a képregényeket, tévésorozatokat, vagy csak irodalmi témájú eszmefuttatásait), a maga szellemes és kimondottan művelt módján beszél róluk. Viszont akaratlanul is összevetem mondjuk Kurt Vonnegut vagy Philip K. Dick hasonló gyűjteményeivel, és azt veszem észre, hogy Gaiman repertoárja mégsem annyira változatos, mint szeretném.

Persze, van itt szó mindenféléről, Pratchett, Doctor Who, Eisner-díj, MythCon, könyvek, tündérmesék, de mégis, érezhetően ezek a témák nagy része valahol egy klaszterhez tartozik, emiatt igen ritkán lepi meg az embert, főleg egy rajongót, aki mondjuk követi őt Twitteren és olvassa a blogját. A legerősebb írások azok, amelyekben anekdotázik, mert azt is irodalmi tisztasággal, humorral teszi, viszont a művek, szerzők dicsérete és könyves krédók sorolása elég hamar elfárad, mert bár szépek és őszinték, mégiscsak nyitott kapukon dönget, vagy hogy is mondják. Gyanítom, a célközönség nagy része ugyanígy van ezzel.

Mindenesetre eléggé jó gyűjtemény, kell az életműbe, mert értelmezi és megerősíti azt, és hát az Amerikai istenek mellett a második legvastagabb Gaiman a polcon, nehogy már ne.

Hozzászólások

hozzászólás