A héten érkezik a mozikba Luc Besson méregdrága sci-fije, a Valerian és az ezer bolygó városa, e kapcsán Hackett két részes cikkben bemutatja a Valerian képregények világát, valamint azt, hogy maga a film milyen módon kapcsolódik a képregényekhez, illetve, az évtizedek folyamán hány ismert mozifilm merített, másolt, ihletődött meg Pierre Christin és Jean-Claude Mézières kultikus képregénye nyomán.

Valerian_and_LaurelineA francia-belga képregényművészet az európai képregénykultúra fellegvára, elég csak elmenni Párizsba, Brüsszelbe, és besétálni egy könyvesboltba, gyönyörű, nagyalakú, fantasztikusan megrajzolt, francia nyelvterületen kívül sokszor alig ismert képregényalbumok százai sorakoznak a polcokon. Szerencsére azért jónéhány képregényhősnek sikerült világhírre szert tennie, elég csak például Asterixre, Tintinre, vagy Lucky Luke-ra gondolni, és mostanában egyre több francia és európai képregény kezd megjelenni angolul is, elsősorban a Cinebook és a Humanoids Publishing kiadók jóvoltából.

Az európai science fiction képregények kapcsán Moebius és Mézières neve talán sokaknak ismerős (Enki Bilal és Philippe Druillet mellett). Moebiusról biztos vagyok benne, hogy idehaza a legtöbbeknek Az idő urai animációs film jut eszébe, de az ő nevéhez fűződik többek közt az Incal című képregény, amelyet Alejandro Jodorowskyval közösen hoztak létre.

Jean-Claude Mézières neve elsősorban a Valerian és Laureline képregénysorozattal fonódott össze, amelyet gyerekkori barátjával, Pierre Christin íróval alkottak meg. A sorozat 1967-ben indult, és az utolsó, 21. kötet, amely lezárta a történetfolyamot, 2010-ben jelent meg, azaz egy több, mint negyven évet átívelő sorozatról beszélünk.

Eddig inkább egyfajta kultképregénynek számított, viszont most elkészült egy nagy költségvetésű mozifilm, Valerian and the City of a Thousand Planets (Valerian és az ezer bolygó városa) címmel Luc Besson rendezésében, aki húsz évvel Az ötödik elem után újra egy hasonlóan megalomán sci-fit rendez, és ez mindenképpen rá fogja irányítani a figyelmet a sorozatra.

A képregénysorozatot pár éve angolul is elkezdték kiadni az elejétől kezdve (korábban már megjelent három kötet egyben a közepéből), a klasszikus 48 oldalas, francia kiadások puha fedeles változatát követve.  A főszereplők Valerian és Laureline, két jövőbeli téridő ügynök, akik bolygókon és időn átívlő kalandokba bonyolódnak: Valerian gyakorta öntelt és keményfejű, helyenként ostoba, de szinte mindig magabiztos, és társnője, Laureline az első néhány kötetben még kicsit háttérbe szorul, de aztán az alkotók változtattak a karakteren, és onnantól teljesen egyenrangú partnerré válik, és sokszor társánál talpraesettebb és okosabb, aki ösztönösen, etikai alapelvek szerint cselekszik, és bármikor helyre tudja tenni Valerian egóját.

A korai Valerian-történetek:

The City of  Shifting Waters (1968)

A nyitókötetben sokat egyelőre nem tudunk meg még a világról: a 28. században vagyunk, Galaxityben, a Földi birodalom fővárosában, és téridő ügynökök vigyázzák a nyugalmat. Valerian és Laureline is két ilyen ügynök, akik éppen új megbízatást kapnak: megszökött az egyetlen politikai fogoly, Xombul, aki ráadásul ellopott egy téridő hajót, és ha belepiszkál a múltba, akkor az az egész társadalom létét veszélyezteti. (Nemere István Időtörés című 1984-es regényének is pont ugyanez az alapötlete).

Valerian_Empire

Fellibben egyúttal egy érdekes rejtély a Föld 1986-ban bekövetkezett pusztulásáról – egy hidrogénbomba robbant az északi sarknál, az elolvadt jégsapka szökőárja elsöpörte a régi civilizációt, és megemelte az óceánszintet is. Innentől a 24. századig tiltott is egyben az időutazás, viszont Xombul pont a 20. század végi időbe szökött. Valerian engedéllyel visszautazik 1986-ba, New Yorkba, ahol az elsüllyedt toronyházak között hajókkal közlekednek a lakók, és nyomozni kezd Xombul és világuralmi terve után.

Nagyon érződik, hogy ez egy első kötet, a rajzok inkább karikatúraszerűek (viszont érdemes nem elfelejteni, hogy 1968-at írunk!), ahogy a történet sem több egy kellemesen szórakoztató kliséhalmaznál, viszont maga a Földdel kapcsolatos rejtély egy átfogó koncepciót ígér – amelynek kibontására azonban a 9. kötetig várni kell majd.

The Empire of a Thousand Planets (1969)

A címe alapján úgy tűnhet, hogy ez a sztori képezi a Besson-féle filmváltozat alapját (the City of a Thousand Planets), de nem, a szinopszis és az előzetes alapján semmi köze nincsen a filmhez. A Syrte nevű ezer bolygót tömörítő birodalom titokzatos mesterei a Felvilágosultak, a misztikus, sisakos lények, akiktől az egész birodalom retteg is egyben. Galaxity és az emberi civilizáció a kereskedelmi együttműködést keresi Syrtevel, ezért Valeriant és Laureline-t előreküldik felderíteni a birodalmat.

Van itt minden, Jabba palotájára emlékeztető helyszínek, átlátszó téglatestbe hibernált Valerian, és a végén egy érdekes, azóta már sokszor látott, jópofa fordulat a Felvilágosultak titkáról.

The Land without Stars (1970)

Üreges bolygó-elmélet Valerian-módra. Klasszikus retrótörténet minden elemében: Valerian és Laureline egy üreges bolygó belsejében lévő civilizációra bukkannak, saját belső nappal és körülötte keringő holddal (az alapvető fizikát sem szabad a sorozaton számon kérni), és keverednek két egymással háborúskodó nép konfliktusába, sok nagytotál városképpel, a korábbiaknál szebb és részletgazdagabb rajzokkal, ha történetvezetésben nem is, de művészetileg előrelépés ez a szám (azért a karikaturista stílust sosem fogja igazán elhagyni). Ráadásként egy bikinis Leia hercegnő előképpel, sivatag felett repülő antigravitációs légibárkákkal, nagy csatajelenetekkel megspékelve.

Valerian_spaceportWelcome to Alflolol (1971)

Újabb, tipikus retrótörténet. Technorog a földi birodalom gazdasági központja, ritka ércei az űrhajók fontos alapanyagai, óceánjai mágneses sói pedig a fény feletti utazás hajtóanyagának fontos elemei. Valerian és Laureline éppen elhagyják a bolygót egy rutinvizsgálat után, amikor különös, szórakozott lényekkel találkoznak, akik azt állítják, ők a bolygó ősi lakói és jogos tulajdonosai. Valerianék pedig lelkiismeretüktől vezérelve szembeszállnak Technorog kormányzójával, hogy segítsenek újdonsült barátaiknak hazatérni.

The Birds of the Masters (1973)

Valerian és Laureline lezuhannak egy bolygón, de nem ők az elsők, űrhajóroncsok százai veszik őket körül. A mindenféle fajú egykori űrhajósok hosszú ideje a titokzatos mesternek dolgoznak, aki hatalmas és rémisztő madárrajokat irányít. Valerianék vezetésével aztán a foglyok szembefordulnak az elnyomójukkal. Ez a kötet az eddigiekhez képest nekem visszalépés volt sajnos, és itt egy kicsit elbizonytalanodtam a sorozat kapcsán.

Mézières szerint a Conan, a barbár tájai meglehetősen hasonlítanak ennek a kötetnek a bolygójához, de szerintem ennél sokkal szembetűnőbb a hasonlóság az első Riddick-filmmel, Pitch Blackkel a denevérszerű, agresszív madarak és a csúcsos sziklákkal tarkított, táj miatt.

Valerian és Laureline – Érettebb űropera-kalandok

Ambassador of the Shadows (1975)

És végre! Ez a kötet egészen más, mint az eddigiek, a rajzoktól, a színezéstől kezdve a történetig minden egy egészen más szintre emelkedett. (Az alaptörténet egyben a Babylon 5 előképe, közel húsz évvel korábbról.) A Point Central gigantikus űrállomás elemeit több ezer idegen faj illesztette össze az évezredek folyamán, mindenki a saját életterének modulját toldotta hozzá az állomáshoz. Valerian és Laureline az új földi nagykövetet kísérik a Point Centralra, csakhogy a nagykövetet és Valeriant az érkezéskor ismeretlen lények elrabolják.

Valerian Laureline comic_point_central

Megjelennek a shingouzok, ezek a Star Wars: Baljós árnyak Wattójára emlékeztető (csak a shinguzok megint csak több, mint két évtizeddel korábban kitalált lények, azaz inkább Watto emlékeztet rájuk), ezek a vicces, szárnyas kalmárlények, akik információval kereskednek, valamint Grumpy a bluxte-i átalakító lény, amely számos másolatot képes készíteni az általa megevett tárgyakról, és főleg fizetőeszközként használják (mind Grumpy, mind a shingouzok a sorozat ikonikus lényei, és szerepelnek majd a filmben is).

Külön érdekes, hogy ez a kötet nem Valerian, hanem Laureline önálló története, ő indul az elrabolt nagykövet és Valerian nyomába, és fedezi fel közben Point Centralt. Fordulatos, vicces, látványos képregény, magasan ez a legjobb kötet a sorozat általam olvasott részei közül.

On the False Earths (1977)

Valerian_Ambassador

Ez is egy egészen egyedi történet, amelyben Valerian különböző korokban nyomoz, és hal meg, az olvasó pedig jódarabig összezavarodva pislog, hogy te jó ég, mi történik itt. Laureline és a Galaxity történésznője egy titokzatos idegen entitás után nyomoznak, és ennek érdekében Valeriant újabb és újabb korokba és küldetésre küldik. Ügyes, okos, fordulatos sztori.

Heroes of the Equinox (1978)

Vizuálisan a legbátrabb rész az általam olvasottak közül, hatalmas, részletgazdag városképekkel és a kötött panelkezelés gyakori elhagyásával. Egyes jelenetek egymásba mosódnak, és szétfeszítik a panelek kereteit, kár, hogy ez az egyetlen olyan kötet (az általam olvasottak közül), amelyben Mézièresnek volt kedve ilyen módon kísérletezgetni. Valerian és Laureline az emberek képviseletében a Simlane bolygóra érkeznek, ahol Valerian egy különös versenyen vesz részt, hogy elhozza az emberek számára a dicsőséget. A Simlane lakói terméketlenek, de 100 helyi évente a legbátrabbak elindulnak Filene szigetére, ahol a legráteremettebb lesz az, aki elhozza a bolygó lakói számára a következő generáció gyermekeit. Csakhogy ezúttal a helyi hősök kudarcot vallanak, és az öregedő világ kénytelen idegen hősöket meghívni, köztük Valeriant, akik egy kalandos utazás és versengés végén jutnak el Filene szigetre, és fejtik meg a bolygó rejtélyét.

Ez a három kötet volt számomra a csúcsa a sorozatnak, ötletekkel teli, egyedi és friss sztorik, amelyek vizuálisan is az eddigiek fölé emelkedtek. Mintha itt érett volna be igazán a sorozat.

Valerian_Equinox

A nagy, összefüggő-időkutyuló történetfolyam

9-13. Châtelet Station, Direction Cassiopeia, Brooklyn Station, Terminus Cosmos, The Ghosts of Inverlock, The Wrath of Hypsis, plusz az On the Frontiers)

És elérkeztünk a nagy, átfogó történetfolyamhoz, amit az előző három rész után már nagyon vártam. Eddig a képregények nagyjából ugyanazt a sémát követték, Valerian és Laureline egy bolygóra, űrobjektumra kerül néhány oldalon belül, előkerül a konfliktus, amit 48 oldalban meg is oldanak, pergő történet, szűkre szabott karakterábrázolással. Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy nagyobb ívű történetben mire lesz képes a képregény, és itt négy, plusz egy ráadásrészről beszélünk, amelyben kiderül, hogy mi okozta a ’80-as évekbeli Földön megjelenő téridő anomáliákat, és a végére megtudjuk a Föld pusztulásának okát és következményeit is.

Ez még izgalmasan is hangzana, de sajnos nem volt az: ez a négy plusz egy rész sajnos számomra a képregénysorozat mélypontja. Az eddigi, feszes sztorik helyett egy ráérős, és egyre unalmasabb történetmesélést kapunk, ami zömében a Föld ’80-as éveiben játszódik, ahol lordok teázgatnak, lovagolgatnak kedélyesen, egyúttal megjelenik Mr. Albert, a téridő-ügynökség beépített embere, egy őszhajú, nyugdíjas bácsi, aki szintén totálisan érdektelen, de jókat beszélgetnek a semmiről. Erőltetett, izzadságszagú, gyenge humorú, alig sci-fi, és nagyon hosszú. Csak azért olvastam végig ezt a négy kötetet, mert kíváncsi voltam, hová fut ki, azonban nem vesztettem volna sokat, ha abbahagyom.

Innentől kezdve Valerian és Laureline független párosként különféle megbízatásokból tartják fent magukat, és visszatér az egy kötet egy kerek történet megoldás is.

Valerian_Space

Ezek közül már csak néhányat olvastam, mert a 9-13-as részek elvették a kedvem, de a 15. rész, az 1994-es The Circles of Power például végre újra egészen érdekes volt. A történet a korábban már többször felbukkant Rubanis bolygón játszódik, egy hatalmas, lepukkant metropoliszban, amely öt, furcsa kerületre oszlik, és félig-meddig anarchista világának rendőrfőnöke pedig meg akarja tudni, hogy ki uralja és egyáltalán mi történik a titokzatos ötödik kerületben. Valerian és Laureline egy őrült légitaxis segítségével próbál bejutni a titokzatos kerületbe.

Luc Besson Az ötödik elem elkészítése során rengeteget merített ebből a kötetből: Mézières concept artistként dolgozott a filmprojekt számára, amely aztán néhány évre megakadt, Mézières a vázlatokat pedig a közben megjelenő képregénybe beépítette. Besson pedig a képregényt látva ötlötte ki a légitaxis Korben Dallas karakterét. Mézières már akkor megkérdezte Luc Bessontól, hogy minek csinálja meg éppen ezt Az ötödik elemet (a sztori szerint: „ezt a szart”), ahelyett, hogy a Valeriant filmesítené meg.

Valerian_aircab

Erre azonban még húsz évet várni kellett, és a cikk folytatásában magával a filmmel, illetve a Valerian képregények vélt és valós filmes hatásaival foglalkozom.

A Valerian és Laureline összképe meglehetősen vegyes, a már-már zseniális sztoritól a közepeseken át a legunalmasabb epizódokig mindent megtalálható az évek folyamán az alkotókkal együtt formálódó, változó sorozatban. Legtöbbjükön érezni, hogy nem mai darabok, helyenként bájosan naivak, de azért akad egy-két tényleg jó történet. Leginkább az érdekesebb és mélyebb karakterkapcsolatokat hiányoltam, valamint el tudtam volna képzelni több, jobban felépített, kevesebb klisével és árnyaltabb világépítéssel operáló kalandot, de biztos vagyok benne, hogy a megjelenésükkor egészen másként hatottak az olvasókra, és sokkal újszerűbbnek, merészebbnek hatottak.

Annak ellenére, hogy ma már sajnos a többségüket gyakorta kicsit kevésnek éreztem, ez valójában mit sem von le az értékükből, és a science fiction irodalomra és filmkészítésre gyakorolt hatásukból.

(Egy apró érdekesség: jelent meg magyarul is Valerian képregény, méghozzá a legelső Metagalaktikában. Ez egy 1969-es történet, magyarul A mágnescsapda címen futott, gyenge, fekete-fehér minőségű rövid történet volt Laureline nélkül.)

A cikk itt folytatódik, és a filmadaptációval, valamint a képregény popkulturális hatásaival foglalkozik.

Mezieres_Valerian

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: Képregény

Eddig 10 hozzászólás.

  1. solymosgyu szerint:

    Le kéne fordítani.

  2. Scalard szerint:

    az a baj, hogy pont a két legérdektelenebb jelent meg itthon (Asterix meg Lucky Luke) miközben a XIII megrekedt 4 számnál, a Largo Winch szintén, Dr. Justiceról csak az hallott aki Kockást olvasott, Hugo Prattból talán egy album van itthon, ebből meg semmi. És amilyen ez a film lett, hát nem hiszem, hogy most kezdik el behozni az országba. Sajnos, mert engem nagyon érdekelni kezdett, szívesen összegyűjtöttem volna.

  3. Scalard szerint:

    szerintem hiánypótló cikk nagyon jól rálátást ad erre az egészre, azt viszont sok helyen nem értettem, miért úgy nyilatkozol, hogy Jabba palotája, stb. én inkább úgy írtam volna: Lucas innét koppintotta/vette ezt meg ezt az ötletet

    megint kiderül hogy valami egyetlen dolog miatt lett népszerűbb később, mert az angolok igázták le a föld a nagy részét

    a Metagalaktikát viszont érdemes lesz bezsákolni ezek szerint

  4. Balfake szerint:

    Homályos emlékeim szerint (így 30 év távolából) Dr. Justice kb. egy szájbarágós komcsi Linda volt, milyen gáz, hogy akkora szellemi zsákutcákat fordítanak helyette, mint az Asterix…

    Az mondjuk tényleg kár, hogy Moebius monumentális műveiből szinte semmi nem jelent meg magyarul, de a piacot elnézve nem is hibáztatok senkit.

  5. Hackett szerint:

    Balfake:
    Ellenben a Dark Horse Moebius Library címmel indított egy életmű sorozatot, én egy ideje már szemezek vel pl:
    https://www.bookdepository.com/Moebius-Library-The-World-Of-Eden-Moebius/9781506702162?ref=grid-view&qid=1500819326767&sr=1-1
    vagy: https://www.bookdepository.com/Moebius-Library-The-Art-Of-Eden-Moebius-Library/9781506703213?ref=grid-view&qid=1500819326767&sr=1-3

    Scalard: Azt azért hozzáteszem, hogy a Star Wars szerintem azért sokkal jobb, mint a Valerian sorozat, és a vizuális hasonlóság egy része simán lehet véletlen is.:)

  6. ranger szerint:

    Létezik egy animációs sorozat is, Time Jam címmel. Itthon Űrzavar néven futott.

  7. hackett szerint:

    ranger: Azt nem tudtam, hogy itthon is vetítették. Te láttad? Mert én belenéztem, de kifejezetten gyenge minőségűnek tűnt…

  8. ranger szerint:

    Igen, valamelyik RTL adta reggelente. Az Indavideón 20 epizód található meg a 40-ből, a többit angolul néztem meg. Nekem ez is tetszett.

  9. Hackett szerint:

    ranger:
    Én csak belenéztem valamikor, de köszi az infót, akkor megnézem az indán.

  10. Zigota szerint:

    Az fura is volt, hogy a Metabárók első? kötete megjelent magyarul. Egyébként nekem a francia képregények többsége egy féktelen száguldásra emlékeztet, ahol a történet, konzekvencia csak sokadik szempont.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon