Már alig vártam, hogy megoszthassam ország-világgal a jó hírt: a Hazaérkezéssel a Pókember-filmek eddigi legjobb darabja érkezett meg a mozikba. Ez persze nagyobb szó lenne akkor, ha a korábbi verziók zseniálisak lettek volna, de hát nem voltak azok, viszont most végre nem kell ezen tovább rugóznunk.

spider-man-homecoming-58fa5b64959c4

A legszebb az egészben az, hogy még csak nem is csodálkozom, hiszen a jó popcorn-mozi lehetősége már azóta a levegőben volt, hogy láttuk azt a pár percet az új Pókemberből a Polgárháborúban. Ő volt az egyik csúcspontja a filmnek, Tom Hollandból pedig nagy ígéret lett. A filmet látva nem mondom, hogy minden, de minden rajta állt vagy bukott, nem mondom, hogy nincsenek tőle függetlenül jó vagy rossz elemei a filmnek, de ha például Gal Gadotra mondták sokan, hogy Wonder Womannek született, akkor most én sem félek annyira elragadtatni magam, hogy azt mondjam, ez a fiú is több, mint alkalmas, ez a szerep egyszerűen az övé, és kész. Néha az volt az érzésem, hogy talán nem is színészkedett. Könnyen lehet, hogy tényleg ennyire meg volt illetődve, mikor Robert Downey Jr.-ral volt közös jelenete, könnyen lehet, hogy tényleg érzi még azokat a tinédzserkori problémákat, amikkel Peter Parker is küzd, hiszen ez a gyerek 1996-ban született.

spider-man-homecoming-58bdf7d78a524

A kor egyébként fontos téma az egész film során, úgyhogy nagyon nem volt mindegy, hogy egy fiatalnak kinéző harmincast, vagy egy valóban fiatal alig húszast szerződtetnek-e rá. Peter élete, akármennyire bénának tartja, akkor is még gimi köré koncentrálódik, és hiába siettetné, nem tud olyan gyorsan felnőni, mint szeretne. Mindenki – köztük maga Tony Stark – folyton kispadra szeretné ültetni. Van egy tipikus nerd haverja – aki egyébként imádnivaló –, egy szép csaj, akibe belezúg, egy kicsit szúrós, antiszoc lánybarát, és egy bunkó, gazdag srác a szereplők között. Ettől a felnőtt közönség tagjai közül egyesek megijedhetnek, belátom, de tudni kell, hogy nem ez a lényeg, ez nem egy tini-dráma. Ezek díszletek ahhoz, hogy lássuk, mennyire fiatal Peter, és ennek megfelelően teszik fel a kérdést, amire ő maga is keresi a választ: siessen felnőni a Bosszúállókhoz, vagy hagyjon időt magának?

Ami magát a történetet illeti: a Keselyű jelentős gonosz, de nem azért, mert olyan nehéz lenne legyőzni. Ha valahol kilóg a lóláb, hát itt: akármilyen drámai atmoszférát is próbáltak teremteni hozzá, azért ha Pókember belendül, nem gondolnám, hogy ne tudna elbánni egy ilyen kaliberű ellenféllel. Keselyű inkább emberként érdekes. Egyrészt kiderül, hogy szegről-végről helye van Peter személyes életében, másrészt pedig elhangzik köztük egy olyan párbeszéd, amiből kiderül: ha Peter a fiatalság, Keselyű a felnőttség, de az a kiábrándult, fásult, demagóg fajta, akiben felhalmozódott a kisemberek keserűsége, és mindent képes megbocsátani saját magának mondván, a családjáért tette. Ez egy idealista, világot megváltani akaró tinédzserrel szembeállítva nagy konfliktust szül. Sajnos nincs nagyon kifejtve ez a vonal, ha akarták is, elsikkadt a feloldása, így ismét nem született igazán nagy MCU-gonosz.

spider-man-homecoming-594c42411d4ed

Ugyanakkor lehet, nem is baj. A film stílusa sem indokol ilyesmit, ezért valahogy nincs szívem számon kérni rajta, hogy ejnye, mégis hol marad a lételemző, társadalomkritikai mondanivaló. Mindössze egy dolog ijesztő ebben a laza hangvételben: most nagyon nehéz meglátni, hogyan fog ez kapcsolódni az Infinity Warhoz. Hiába a DC a komoly-sötét, a Marvel meg a vicces-laza, valamennyi megkomolyodás elengedhetetlen lesz még az utóbbi részéről is, és ezt a Peter Parkert nem könnyű beilleszteni a képbe. Meglepő, hogy a Hazaérkezés és az Infinity War közé nem akarnak beékelni egy még önálló, későbbi drámára felkészítő, komolyabb tónusú részt. Na, nem mondom, hogy baj! Csak nem ez a bevett gyakorlat. (Emlékezzünk vissza az Amerika Kapitány, a Thor vagy a Vasember második részei milyenek voltak az elsőkhöz képest.)

A Pókember: Hazaérkezés most egy komolyabb érzelmi töltet nélküli, de szórakoztató, energikus alapozó film lett a karakter új megközelítéséhez. Nagyjából három mondatban le van tudva az, hogy mitől lett ő Pókember, homályos félmondatnyi utalás hangzik el arról, mi történt a szüleivel, tehát nem egy eredetfilmet látunk újra. Akit érdekelt a karakter, az már úgyis valahonnan hozzájutott ezekhez az információkhoz, sőt, a készítők mintha számítottak volna a korábbi filmek ismeretére, mert pár percen belül mindkét korábbi szériára tesznek egy-egy utalást, de a felfedezés örömét meghagyom mindenkinek. Szintén kedves fan service a főcím megváltoztatása, és úgy általában: ha el kell magyarázni, hogy mitől olyan sikeres és szerethető Peter Parker, akkor kérdés nélkül ezt a filmet javasolnám megtekintésre, innen pedig  bármilyen magasságokat el lehet még érni, ha ügyesen csinálják.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon