Charlie N. Holmberg A papírmágus című regénye egy trilógia kezdő kötete, és a 19. századi alternatív Angliában játszódik, ahol matériamágusok tevékenykednek az iparban, és az üvegtől kezdve az újdonságnak számító plasztikig mindenféle anyagokat bűvölnek mágia segítségével.
Az ifjú mágustanonc lány, Ceony, épp az inaskodás küszöbén áll, és egy lépés választja el attól, hogy elkötelezze magát egy anyag mellett, és néhány évet lehúzzon egy gyakorlott mágus tanítványaként. Ceony mindig is a fémmágia iránt érdeklődött, örökké célba találó töltényeket akart bűvölni. Azonban annak ellenére, hogy évfolyamelsőként végzett, az iskola választ anyagot a lány helyett, és beosztja Emery Thane, a tizenkét utolsó papírmágus egyike mellé, hogy a mágia ezen szakágának utánpótlását biztosítsa.
A papírmágia enyhén szólva nem menő, de ahelyett, hogy a papírmágusok a máguselőkészítőkben tartanának bemutatókat, hogy a fiatalok önként tóduljanak a szakmába, az iskola inkább kijelöli a diákokat. Ez felér egy halálos ítélettel, ugyanis aki egyszer elkötelezi magát egy matéria mellett, többet nem kötődhet másik anyaghoz; a kötés egyszeri és megmásíthatatlan. A kijelölés nem tűnik túl hatékony módszernek.
A sztori legizgalmasabb és legeredetibb eleme maga a mágia működése. Nem születni kell rá, hanem elsajátítható. A papírmágiáról olvashatunk a legrészletesebben, és hamar kiderül, hogy van benne fantázia, bőven túlmutat néhány origami daru vagy béka életre keltésén. A papírmágia nem csak a minőségi szórakoztatás lehetősége, hanem annál sokkal több: akár emberi szervek átmeneti pótlását, akár haldokló életének meghosszabbítását is el lehet érni vele. Ezért is érthetetlen, hogy egy ilyen szakma hogyan tud ennyire háttérbe szorulni, illetve miért ennyire rossz a híre, miért csak „dicsőített dekoratőröknek” tartják a művelőit. A többi mesterségről épp csak említés szinten olvashatunk, Holmberg a papírbűvölésen kívül csak a metszők illegális emberi húshoz, vérhez kötődő mágiáját mutatja meg részleteiben.
Sajnos nagy, átfogó képet nem kaphatunk a mágia társadalomra és történelemre tett hatásáról vagy a metszők csoportjának mélyebb motivációjáról. Ceony szemszöge túlságosan szűk, nem lát rá a tágabb képre. A karaktere egyrészről századba illően komfortos a hagyományos női szerepekkel; és szintén a korszakban elfogadott normának megfelelő korkülönbség ellenére vonzódni kezd a tanárához. Holmberg végül YA kereteken belül marad és óvatosan kezeli ezt a dolgot, tanár és diák vonzalmát meghagyja egy erős ígéretnek.
A szerző szerethető, emberi hősnőt farag Ceonyből, nem esik abba a hibába, hogy a karakter félelmet nem ismerőnek, vagy feleslegesen rinyálósnak alkossa meg. Ceony éles eszű, és az engedetlensége meg a tökössége is jól jön; amikor mindenki más tétlen, Ceony cselekszik. Mire a történet végére érünk, könnyen kötődni lehet a lányhoz.
A cselekmény mindvégig nagyon személyes marad, miután Thane szívét ellopják, Ceony a tettes után ered, hogy visszaszerezze. A történet egy ponton váratlanul ritmust vált, Ceony egy macska-egér játékba kerül, és nyakig süpped a tanára múltjában.
A papírmágus mindvégig egy hosszabb történet felvezetésének hat, nem látjuk meg a Ceony és Thane életén túlmutató nagyobb összefüggéseket, emiatt összességében elég egyszerű marad. A könyv a GABO SFF sorozatban jelent meg, és megkapta a YA plecsnit is, nem véletlenül: remek főhősnővel, fantáziadús mágiával operál, és valóban leginkább az elsődleges célcsoportnak, a YA rajongó tiniknek fog a leginkább tetszeni.
Hozzászólások
[Kemese Fanni további írásai]
