László Zoltán: Távolvíz

Közzétette: Keseru_Jozsef 11 hozzászólás

Laszlo_Zoltan_TavolvizWorlds of Wonder: How to Write Science Fiction & Fantasy című könyvében David Gerrold azt állítja, hogy mind a sci-fi, mind a fantasy egy „mi lenne/mi lett volna, ha” típusú kérdéssel kezdődik, e közös pont ellenére azonban a két műfaj között jelentős különbségek vannak. Míg a sci-fi annak extrapolációja, amit az univerzumról jelenleg tudunk, addig a fantasy egy megszokottól eltérő logikát követ (Gerrold alternatív logikai struktúráról beszél).

Egyszervolt (2013) című kiváló fantasy-regénye után László Zoltán visszatért a sci-fihez. Az Agave kiadónál az áprilisi Könyvfesztiválra Távolvíz alaphelyzetét már a regény első sorai felvázolják: „És egyszer csak megjelent százmillió földönkívüli lény az Atlanti-óceánban, és mind az emberiséget akarta szolgálni. Jana Bartok számára, aki jóval a kapcsolatfelvétel után született, ez természetesnek tűnt; a világ része, akár a színek vagy az évszakok. Meg sem fordult a fejében, hogy a kreatúrák helyzete megváltozhat, amíg egy barátja fel nem vetette, hogy mi történne, ha negyven év elteltével az emberek új, idegen nyomra bukkannának az óceánban.”

Az egyébként is összetett alaphelyzet további kérdéseket vet fel. Honnan jöttek a kreatúrák (vagy csak röviden – ahogyan magukat elnevezték – kreák)? Ki küldte őket? Küldte őket egyáltalán valaki? Miért nem emlékeznek arra, honnan jöttek? Milyen technológiát használtak az utazáshoz? Hogyan tudtak beilleszkedni az itteni világba? Hogyan fogadták őket az emberek? Hogyan alkalmazkodott a szervezetük a földi viszonyokhoz? Hoztak-e magukkal olyan vírusokat, amelyek potenciális veszélyt rejtenek az emberiségre? Hogyan kommunikálnak az emberekkel? Hogyan kommunikálnak egymással? És nem utolsósorban: hogyan segítik az emberiséget?

A regényből megtudjuk, hogy a Föld túl van az EMP-háborúkon, amelyek egyik következménye a technológiai fejlődés visszaesése volt (megszűnt az internet, ami globális katasztrófával fenyegetett, használhatatlanná váltak a tömegközlekedési eszközök stb.). Ebben a helyzetben nagyon is jól jön a kreák segítsége. A regénybeli dänikenisták úgy vélekednek, hogy a kreákat a jövőbeli emberiség egy még ismeretlen technológia révén küldte vissza a múltba. Ezzel szemben a tudóstársadalom óvatosabban viszonyul a kérdéshez. Noha ők is feltételezik, hogy a kreákat küldte valaki, a Konstruktőrök kilétéről ők sem tudnak semmit.

Ami biztos, hogy a kreák a ligek segítségével egy lassú időutazásnak is nevezett technológiára támaszkodva az aranykor küszöbére repítették az emberiséget. Nincs többé nélkülözés, eltűnik a pénz, már nem kell dolgozni a megélhetésért („szép új világ” – mondja a regény egyik szereplője, Koltai). A technológia lényege, hogy a ligben az idő sokkal gyorsabban telik, mint azon kívül, így nagyon rövid idő alatt rengeteg élelmiszerhez (és egyéb javakhoz) hozzá lehet jutni (a ligek egyéb felhasználási módjairól – potenciális űrutazás stb. – nem is beszélve). A technológiának azonban ára van: a regény két fő nézőpontkaraktere, a tudós Jana Bartok és fia, Goda Gellard egy baleset következtében tizennyolc évet kénytelenek eltölteni egy lassú időgépben, miközben a külvilágban alig két év telik el.Laszlo_Zoltan_sfmag

Ami a világépítést illeti, részben a kreák jelenlétével, részben az általuk alkalmazott technológiával magyarázható, hogy a világ meglehetősen eltér az általunk ismerttől. Tengerbudapest egy Adrián (de természetesen a régi Budapest mintájára) épülő szigetváros, ahol emberek és kreák többé-kevésbé békésen élnek egymás mellett. A kreák például a Vízivárosban, amely szó szerint vízi város: a benne lévő épületek tengervízzel vannak feltöltve, hogy a kreáknak megfelelő lakhelyül szolgálhassanak. Bár élnek a szárazföldön is emberek, minden jel arra mutat, hogy a Távolvízen élők számára a szárazföldi lét csupán kontinentális múlt. A bőség nem jelent gyógyírt a társadalmi problémákra. Ellentétes világképek feszülnek egymásnak a könyvben (szárazföldiek vs. távolvíziek, dänikenisták vs. tudósok, xenofóbok vs. kreákkal együttműködő közösségek), és a szereplők is folyamatos konfliktusban vannak önmagukkal és a környezetükkel.

Jana és Gellard – érthető módon – nehezen tudják feldolgozni a lassú időgépben töltött tizennyolc évet. Jana kétségbeesetten igyekszik megmenteni tudományos karrierjét, Gellard pedig idegennek érzi magát a világban és nehezen épít kapcsolatokat, ráadásul apjának sem tudja megbocsátani, hogy elhagyta családját. A kissé középszerű családi drámánál azonban sokkal érdekesebbek a regény aktuálpolitikai áthallásai (csak címszavakban: betelepítés, ingyen munkaerő, menekültek, idegengyűlölet). A világ hátterét remekül rajzolják meg a fejezetek elé illesztett, fiktív szövegekből származó idézetek, és a cselekményszövésre sem lehet panaszunk. László Zoltán a hollywoodi akciófilmek eszköztárát is bevetve igazán emlékezetes finálét kanyarít a regény végére.

Egyedi alapötletével (az idegenek inváziója nem fenyegetést jelent, hanem segítséget), kiegyensúlyozott cselekményszövésével, valamint színes és izgalmas világával a Távolvíz üde színfolt a kortárs magyar science fiction palettáján. Tökéletes kikapcsolódás két űropera között.

Kiadó: Agave Könyvek Kiadó Kft.
384 oldal
ISBN: 9789634192794
Nyelv: Magyar
Megjelenés éve: 2017

(Olvass bele a regénybe!)

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 11 hozzászólás.

  1. e(x) szerint:

    S lám, épp az Összeomló Birodalom után kezdtem olvasni. (Ami egyébként, bár scalzis jegyekkel terhelt, de egész jó kis könyv.)
    Sezlony úr történetei számomra eddig mind emlékezetesek voltak, noha rendre kimozdítottak a konfortzónámból.

  2. e(x) szerint:

    Egyébként, a borító festményből kitalálható a könyv valamiféle lényegi fordulata?

    (Már azon kívül, hogy vízhez is köze van..:))

  3. Keseru_Jozsef szerint:

    Nem, a borítókép nem árul el semmi lényegeset.

  4. solymosgyu szerint:

    Most olvasom. Eddig sok benne a párbeszéd. eddig csak a vizen hajóznak benne. semmi akció komolyabb tudomány nem volt benne.

  5. e(x) szerint:

    50. oldalra már megvolt a léghajó, szóval biztosan Sezlony úr írta.:)

    Érdekes a világ, a karakterek szépen elkülönülnek.

  6. solymosgyu szerint:

    én szerintem a keringés jobb volt.

  7. e(x) szerint:

    Ekranoplán! YESSS!

  8. Keseru_Jozsef szerint:

    🙂

  9. sezlony szerint:

    e(x): léghajók nélkül mit ér az élet? 🙂

  10. e(x) szerint:

    Az ekranoplan és a léghajó is nagy kedvencem, talán lassacskán eljut az anyagtudomány a léghajók második aranykoráig. Sajnos az ekranoplan nem igazán szeret összetalálkozni egy magasabb hullámmal, ezen nem nagyon lehet segíteni.

    BTW, mire elolvastam a könyvet, arra is sikerült rájönni, miért épp lig a lig neve.:)

    Az volt a benyomásom, a főszereplők szándékosan vannak kevésbé szerethetőre szabva. Ez rendben is van viszont talán érdekesebb lett volna, ha a fő ellenfeleikként állított csoportosulást mélyebben megismerhetjük.

    S talán még érdekesebb volna a felfedezés hatását és a folytatást az ellenfeleik szempontjából látni.

    Olvasás közben kicsit keveselltem a kreák érkezésétől eltelt negyven évet a leírt változások lebonyolódására, és hát végülis még mindig kevesellem egy kicsit, még akkor is, ha visszagondolok, az internet és a mobil eszközök térnyerése milyen ütemben és mértékben változtatták meg az életünket.

    Emellett elsőre a főhősök által fizetett ár tűnt kicsinek, bár ha a vérszomjas, drámára vágyó scifi olvasó sapkáját átcserélem az átlagemberére, és úgy tekintem mindazt, amivel a főhősöknek együtt kell élniük, az is épp elég egy életre.

    Mindezzel együtt ez egy szuper könyv.

  11. solymosgyu szerint:

    A keringés jobb. Tegnap végigolvastam. a távolvizet.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon